Elgondolkodtató kijelentést tett a napokban a fővárosi jogi kar egyik tanára. Szerinte Szerbia akkor állna csak készen a fájdalmas, de elkerülhetetlen reformokra, ha elérte volna már a mélypontot. Úgy véli, a szerbiai hatalom évek óta nem tesz mást, csupán menekül a szerkezet- és intézménybeli reformok elől, melyek az egyedüli útját jelenthetnék az előrelépésnek.
A mélypontot illetően nem tudhatjuk pontosan, mennyire vagyunk tőle. A fejleményekből ítélve nem túl távol. Annak ellenére, hogy nehezebb napokat is megéltünk már az elmúlt két évtizedben. A helyzet most is robbanékony, a gazdasági problémák valós megoldása pedig még csak nem is sejlik. Annak ellenére, hogy politikusaink időnként befektetőbarát hazai környezetről beszélnek, azt tapasztalhatjuk, hogy nem tolonganak a nálunk a pénzüket fialtatni vágyó üzletemberek. A világgazdaságban tapasztalható negatív tendenciák ellenére mégis vannak országok, ahol ennek az ellenkezője tapasztalható. Így aztán arra gyanakodhatunk, hogy esetleg mégsem lehetünk annyira vonzóak. Igazi „sármunk” talán abban rejlik csupán, hogy állami kedvezményekkel próbáljuk a befektetőket idecsalogatni, ami az adófizetők terhére történik. Éppen ezért, bizonyos értelemben ellentmondást is felfedezhetünk ezekben a módszerekben, hiszen úgy is felfogható, hogy elvesszük a hazaiaktól, odaadjuk a külföldieknek. Arról nem is beszélve, hogy a dolgok hátterében mindig felsejlik az esetleges korrupciós ügylet is. Mégsem jönnek a befektetők. Pedig vissza nem térítendő támogatást is kaphatnának. Valamiféle jövőbeni célok elérése érdekében még talán igazolható is lenne az ügylet, viszont lassan odaérünk, hogy itthon sem lesz majd kit megadóztatni. Már a felépítmény eltartására sem elegendőek a bevételek, ezért kellett félmilliárd dolláros orosz hitelt felvenni, amit a hivatalos magyarázat szerint is az idei költségvetéshiány finanszírozására fordít a belgrádi vezetés. A 3,5 százalékos kamatozású hitelt tíz év alatt kell törleszteni. Oroszország 2009-ben 800 millió dollár hitelt folyósított Szerbiának, akkor a vasúti hálózat fejlesztésére. Nem túl sokat hallottunk viszont arról, mennyit javult azóta a vasúti közlekedés.
Egyértelműen azt tapasztalhatjuk tehát, hogy ha nem is gyors tempóban, de egyre inkább eladósodunk, miközben a gazdaság teljesítményének növekedése továbbra is várat magára. A dolgok bizony rosszul állnak! Még akkor is, ha a kölcsönfelvétellel szinte egy időben arról is beszámoltak politikusaink, hogy kedvezőtlen kamatozású külföldi adósságot törlesztett az ország. Akkor csak egyik zsebből ki, másikba be, esetleg valamivel kedvezőbb kamatok mellett? A közelmúltban a szerb kormányfő is beismerte, hogy súlyos gazdasági válságban vagyunk, azóta azonban – ha csak ideiglenesen is – a politikai fejlemények sikeresen elterelték a figyelmet egyre súlyosbodó gazdasági gondjainkról.
MERÉSZ TERVEK
A hazai társadalmi össztermék 2012-ben – a hivatalos statisztikai adatok alapján – közel két százalékkal csökkent az előző évihez képest. Ebben az évben azonban már 2 százalékos gazdasági növekedést terveztek. A köztársasági költségvetés is úgy lett az év vége előtt összeállítva és elfogadva, hogy ezt a növekedést már bekalkulálták. A GDP-arányos, a költségvetési tervezetben előirányzott államháztartási hiányt pedig 3,3 százalékban állapították meg. Szerbia tavalyi GDP-arányos államháztartási hiánya meghaladta a 6 százalékot, ami kiugróan magas deficitnek értékelhető. A kormány tervei szerint azonban a hiányt idén 3,3 százalékra, jövőre 1,9 százalékra szorítják le. Gazdasági szempontból az utóbbi időszak egyik legrosszabb éve volt 2012, a költségvetésben lefektetett, viszonylag optimista projekciók ellenére viszont félő, hogy ebben az évben tovább romlik a helyzet. Az eddig eltelt időszak történései sajnos arra utalnak, hogy valóban ez történik.
A mezőgazdasági termelésben jegyzett aszályos év következményei nagy részben átcsúsznak erre az évre, hiszen pl. a feldolgozóipar a szokványosnak minősíthető termelési ciklusok alapján az adott évben dolgozza fel az előző évben megtermelt gabonafélék nagy részét. Arról nem is beszélve, hogy eleve nem kalkulálták be pl. egy „növekedés gyilkosként” kategorizálható aflatoxinbotrányt és más ehhez hasonló kedvezőtlen fejleményeket. A politikai fejlemények szintén kedvezőtlen alakulása tapasztalható. Egyaránt érvényes ez a kül- és a belpolitikai színtéren is. A kormány eredeti tervei így már – a körülményekhez képest – kimondottan merésznek minősíthetőek. A világgazdasági majd pedig a hazai helyzetet figyelve nem lesz könnyű a terveket véghez is vinni. Azt is mondhatnánk, lehetetlen küldetés. Ha rövid időn belül nem sikerül az ország gazdaságát kihúzni a recesszió kátyújából, még a mostaninál is nehezebb időszak következhet. Elég csak az utcán végigmenni, vagy néhány emberrel elbeszélgetni ahhoz, hogy megállapítsuk, a helyzet már most is szinte katasztrofálisnak mondható.
FÉLMILLIÁRD ITT ÉS OTT
Szerbia a tavalyi évet – GDP-arányosan számítva – 60 százalék feletti közadóssággal zárta, miközben a kamatkiadások drasztikusan emelkedtek. Tisztában kell lenni azzal, hogy előbb vagy utóbb, de végre kell hajtani a közigazgatásban dolgozók számának racionalizációját, a közvállalatok átszervezését és a nyugdíjrendszer alapos reformját. Várnak ránk azonban egyéb kellemetlen dolgok is. Az évek óta halogatott rendszerbeli reformok végrehajtása már-már úgy tűnik, ezúttal is késik, vagy esetleg megint elmarad. Anélkül pedig a jövőben nehezen lesz elkerülhető az úgynevezett adósságválság forgatókönyve, még ha bizonyos mutatók alapján még nem tartozunk a súlyosan eladósodott országok közé.
A múltban tisztségviselőink büszkén emlegették a hazai bankrendszer stabilitását. A közelmúltban az állam ennek ellenére egyes bankok és a polgárok betéteinek megmentésére nem kevesebb, mint 52 milliárd dinárt költött el. Mi másból, mint az adófizető állampolgárok pénzéből. A Belgrádi Gazdasági Bank és a Vajdasági Fejlesztési Bank feltőkésítése, a csődbe ment Agrobank helyébe lépő Nova Agrobanka alapítása, majd felszámolása mintegy 500 millió eurónkba került. Ezen a félmilliárdos tételen kívül vannak azonban még más említésre érdemes „befektetések” is. 2012-ben 100 millió eurót költött az állam arra, hogy megtartsa a sikeres Kommerciális Bank többségi tulajdonát. Az összehasonlítás miatt megemlíthető, olyan nagyságrendekről van szó, amivel pótolható lenne a szerbiai költségvetés 2013-ra tervezett hiányának közel a fele. A tervezett költségvetési hiány 121,9 milliárd dinár, azaz valamivel több, mint egymilliárd euró, melynek fedezésére így az államnak kölcsönt kellett felvennie. A kölcsön törlesztése az elkövetkező időszak adófizetőinek a terhére történik majd. Amennyiben lesznek még adófizetők…
