A globális gazdasági válság következményei világszerte érezhetőek, még ha ezt a politikusok „időnként” tagadják is. Nincs olyan ország, ahol ne lennének mostanában gazdasági gondok. A folyamatok pedig most is attól kapnak még nagyobb lendületet, amikor a nemzetközileg elismert hitelminősítő ügynökségek rontanak egy-egy ország besorolásán.
A hitelminősítők besorolása nyomán általában gyengül vagy erősödik az adott ország pénzneme, meginog a nemzetgazdaság. A korábbi tapasztalatok is igazolják azonban, hogy a hitelminősítők döntése úgy is felfogható, hogy nem is minősítenek, csupán előidézik azt a helyzetet, melyet előzetesen a minősítésükben leírnak. Egyfajta önbeteljesítő jóslatként. Lényegében ahhoz hasonlítható a helyzet, mint amikor valakinek rossz hírét keltik, ami hozzájárul ahhoz, hogy az illetőnek mindenki hátat fordít, ezzel aztán még akkor is nehéz helyzetbe kerül, ha az eredeti híresztelés alaptalan. A formulát gyakran használják politikusokkal szemben, ha karaktergyilkosságot terveznek elkövetni.
A KISEMBER MIT SEM SEJT?
A hitelminősítők tevékenységének a pénzpiacokon olyan jelentős hatása van. Amikor egy országot leminősítenek, a tőke menekül, kedvezőbb körülményeket keresve. Következményeit pedig az egyszerű ember is megérzi. Amikor a leminősítés következtében gyengül a pénz vásárlóereje, amikor a kialakuló árfolyamgyengülés következtében emelkednek a felvett hitelek törlesztő részletei, a polgárokat sújtja az a minősítés, ami eredetileg nem mindig reális.
A mostanihoz hasonló globális gazdasági válságok terhét végül valójában az egyszerű emberek szenvedik meg. Az ilyenkor alkalmazott módszerek – melyeket válságkezelő intézkedéseknek szokás nevezni – többnyire abban nyilvánulnak meg, hogy megnőnek az adóterhek. Egy-egy le- vagy felminősítés tehát komoly következményekkel járhat. Az átlagember ugyanakkor nagyon keveset tud a hitelminősítőkről. A szerbiai tapasztalatok azt mutatják, hogy gyakran még a vállalkozók is keveset tudnak róluk, mert inkább a napi gondok-problémák megoldása foglalja le a kapacitásaikat. Pedig a hitelminősítők a kisemberek, kisvállalkozások sorsát is jelentősen befolyásolhatják.
KIT ÉS MIT MINŐSÍTENEK?
Az adósbesorolás egy pénzügyi fogalom. Azt jelenti, hogy egy adott adós – legyen az egy ország gazdasága, egy vállalat vagy akár magánszemély – pontosan milyen szinten áll a meglévő vagy potenciális adósságának törlesztési képességeivel. Az adósosztályzatok lényegében azt jelzik a befektetők számára, hogy egy adott gazdasági egységbe milyen kockázatok vállalása mellett lehet befektetni. A legnagyobb hatalommal bíró, világszerte ismert és elismert, Amerikában 1975 óta félhivatalos szerveknek számító, az állam által statisztikai minősítőként elismert intézetek a Standard & Poor's, a Moody's és a Fitch Ratings. Ezek a jeles szakembereket foglalkoztató szervezetek akkora befolyással és hatalommal bírnak, hogy egy-egy leminősítéssel egész nemzetgazdaságokat dönthetnek romba, hatalmas multinacionális cégeket sodorhatnak csőd közeli állapotba. Ezt a szerepüket az elmúlt években megőrizték. Annak ellenére, hogy például az amerikai másodlagos jelzálog-hitelezési piacról kiinduló, majd az egész világon tovagyűrűző pénzügyi válság kialakulását ők sem tudták előrelátni. A 2008-as válságot a hitelminősítők úgymond „benézték”, akárcsak sok neves közgazdász is. Abban az időben számos vizsgálat indult azért, hogy kiderüljön, milyen szerepet töltöttek be a minősítők a válság kialakulásában és tovaterjedésében. Bizonyos vélemények szerint kettős felelősség terheli őket. Először azért, mert nem látták előre a jelzáloghiteli piaci buborék felfúvódását, ami kipukkanásához vezetett. Amikor pedig már megtörtént a baj, sorozatos leminősítéseikkel csak felerősítették a folyamatokat, ami így futótűzként terjedt el az egész világon. Azzal is vádolták már a hitelminősítőket, hogy esetenként bizonyos országokat kivételes rosszindulattal kezelnek, másokat pedig szakmai szempontból alaptalan jóindulattal. Kétségtelen, hogy a háttérben esetenként a szakmai értékelés mellett a politika is meghúzódhat, de abban sem kételkedhetünk, hogy az elemzések szakszerűen, szakmai körökben is elismert módszerek alapján készülnek. Mivel a világ legbefolyásosabb hitelminősítő cégei sokak szerint többnyire a tengeren túli, azaz az amerikai érdekeket képviselik, több uniós tagállam, köztük a gazdaságilag legerősebb Németország is vitába keveredett már velük. A világgazdaság három vezető hitelminősítő cége egyébként hatalmas profitokat jegyzett az elmúlt években. A Moody's például jóval nagyobb profitrátát valósított meg, mint a világ legnagyobb olajcégei. Tehát a költséges vizsgálati módszereket is megengedheti magának, mégsem tudta pl. 2008-ban sem idejében figyelmeztetni a befektetőket a veszélyekre. Bármennyire elismert ügynökségekről van szó, nem tévedhetetlenek.
Érdekes fejleményként tekinthetünk a hitelminősítőknek a koronavírus-járvány kitörése óta meghozott döntéseire. A Moody's megerősítette az Egyesült Államok lehetséges legjobb, „Aaa” szintű államadós-besorolását, miközben a világ egyik jövőbeni gazdasági nagyhatalmaként emlegetett Indiát a „bóvli” kategóriába leminősítette. Ukrajnát szintén felminősítette, azzal az indokkal, hogy az IMF segítségét kérte és kapta meg a bajban. Érdekes indoklás, és érdekes lehet majd egy bizonyos idő eltelte után ismét megvizsgálni az említett országok teljesítményét.