Nagy nézettségnek örvendenek Szerbiában a hazai sorozatok, sőt, a legnagyobb nézősereget mozgatják meg, mutatja a kimutatás. Ezt igazolja a vasárnap esténként sugárzott Ravna gora, a II. világháborús szerb történelmet más színekben láttató sorozat, melyet továbbra is csaknem kétmillióan követnek. Ez a hatalmas szám nem lehet meglepő, hiszen az úgynevezett női sorozatok is elértek már ekkora nézettséget.
A kosztümös sorozatok mögött érdekesmód nem egy mai neves szakember, hanem a két háború közötti népszerű szerb író, Milica Jakovljević, művésznevén: Mir-Jam áll. A könnyű, szerelmes irodalom tévéváltozatának sikerét az utóbbi években sokan meglepetten vették tudomásul, a produkció pedig nem sokat teketóriázott. Kihasználva a népszerűséget a sorozatokat időről időre újra műsorra tűzik, és készítik az újabbakat. Az SZRT nemrég büszkén jelentette be, hogy a Ravna gora első részét rekordszámú, több mint kétmillió néző kísérte figyelemmel. Emlékeztetőül: a Sérült sas több epizódjára néhány évvel ezelőtt nem kevesebb mint 2 millió 750 ezer néző volt kíváncsi, a sorozatszínészek egycsapásra az ország hírességei közé verekedték fel magukat. És persze a Mir-Jam-regények újra kapósakká váltak, a sorozat valóságos társadalmi jelenséggé vált. Pedig csak szerelemmel és romantikával foglalkozik, az alapján a recept alapján készült, melyet a hollywoodi filmipar rég alaposan kiaknázott, majd legutóbb a spanyol és a dél-amerikai filmipar profitált belőle. Az évtizedeken át irodalmi giccsként sarokba szorított Mir-Jam népszerűsége ismét a csúcson van. Nem csoda, hogy az SZRT ezek után ismét Mir-Jamhoz nyúlt, és műsorra tűzte a Greh njene majke, azaz Az anyja bűne című produktumát, melynek rendezését ugyancsak Zdravko Šotrára bízták, akinek vezetésével 88 nap alatt forgatták a 18 részes sorozatot, többek között Karlócán, Palicson, valamint szerémségi és bácskai falvakban. Ez már kissé „hegyezettebb történet» volt, keveredett benne a thriller a melodráma elemeivel, jóval nagyobb színészgárdát mozgatott meg, mint a Sérült sas, mégis egyértelmű volt, hogy a világon sehol sem állná meg a helyét, csak itt. A siker titka bizonyosan a miliőben keresendő, a tévénézők többsége ugyanis évek, évtizedek óta szegénységben, bizonytalanságban él, melyben mind inkább háttérbe szorul a családi érték, az otthon melege, a romantika, helyette adott a siker- és pénzorientált világ, zavaros erkölcsi mércékkel, mindennemű erőszakkal. Ebből a világból nagyon is hiányzik az, ami Mir-Jamnál adott: egy meghatározott, kiszámítható, érzésektől, emberi tartástól sem idegen világ, ami után – a jelekből ítélve –, a tévénézők jelentős része vágyakozik. Ezekben a sorozatokban végre senki sem káromkodik, ordítozik, ellenkezőleg. Nincs erőszakoskodás, helyette ott a kiszámítható nyugalom, tetszetős kosztümök, egy sorozat, melyben a nők is tisztességesek. Tulajdonképpen Mir-Jam felvillantja a két világháború közötti polgári Szerbia világát, amiről maguk a szerbek is keveset tudnak. Talán így készítette elő a terepet a Ravna gorának, mely egy következő periódusnak, a világháború időszakának az újraértelmezését kísérli meg. Még mindig nem tudni, milyen eredménnyel.
