Gyakorló kisgyermekes szülőként az utóbbi hetekben és hónapokban már többször szembesültem azzal a helyzettel, hogy a különböző tévécsatornákon az esti órákban sugárzott, 12-es vagy 16-os jelzésű piktogrammal megjelölt, korhatáros filmeket másnap kora délután mindenféle gond nélkül megismétlik. Ezt legutóbb a Gyűrűk ura vetítésekor tapasztaltam meg. Én nagyon szeretem a Tolkien-mű minden egyes nyomtatott és filmes változatát, így már többször elolvastam a könyveket és sokszor megnéztem a filmeket, a legújabbakat is. Ezúttal is megtekintettem a filmet, amely szerintem egyáltalán nem való kisgyerekeknek. Ezért nem is engedtem a kilencéves lányomnak, hogy megnézze, inkább elküldtem a tévétől. A filmet a tévécsatorna szintén korhatáros filmként sorolta be, és 12-es karikával jelölte meg. Ez azt jelenti, hogy a film olyan műsorszámnak minősül, amely a tizenkét éven aluli nézőben félelmet kelthet, illetve amelyet a koránál fogva nem érthet meg vagy félreérthet. A besorolás nyilván azt a célt szolgálja, hogy a szülők tájékoztassa a gyermek és a fiatalok fejlődésére veszélyes vagy káros tartalmakról. A filmben látott szörnyszülött orkok, de a többi mesebeli lény is, valamint a tobzódó erőszak, amely a rengeteg harcban és a gyilkolásban mutatkozik meg, indokolttá teszi a korhatáros besorolást, amivel teljesen egyetértettem. És biztos voltam abban, hogy jól döntöttem, amikor nem engedtem a gyerekemnek, hogy megnézze a filmet, amely egyébként egy tinédzsernek vagy felnőttnek tényleg látványos és szórakoztató program lehet.
Aztán néhány napra rá már kezdett elpárologni a magabiztosságom, miután a lányom azzal állított haza, hogy a barátai közül többen nézték a filmet, a látottakat alaposan megtárgyalták, és ő mindebből kimaradt. A helyzet megoldhatatlannak tűnő dilemma elé állított. Mit tegyek? Engedélyezzem számára mindenfajta korlátozás nélkül a filmek megtekintését? Tudva azt, hogy ez káros hatással van az érzelmi fejlődésére, és reménykedve abban, hogy néhány rémálommal megússzuk. Vagy válasszam az apai korlátozás miatt bekövetkező kirekesztést a kortársai társaságából? Ez úgyszintén érzelmi sérüléshez vezethet. Nehéz jó döntést hozni. Különösen azért, mert nemcsak egy filmről van szó, hanem filmek és műsorok sokaságáról, amelyet a korhatár-besorolás ellenére, szülői engedéllyel vagy anélkül, de sok gyermek megnéz, annak ellenére, hogy ezek egyáltalán nem nekik valók. Gondoljunk csak az Éjjel-nappal Budapestre vagy az Éden Hotelre, amelyet bizony sok kisebb-nagyobb gyermek néz. Bár szerintem az efféle műsorok legtöbb esetben éppen azokat a szélsőséges emberi magatartásformákat mutatják be, amelyeket nem követni, hanem éppen kerülni kellene mindenkinek. Mindenesetre ebben az ügyben nem lehet egyetemes és megnyugtató megoldást találni, hiszen a tévécsatorna folyamatosan sugároz, a szülő pedig igyekszik minden esetben a legjobb belátása szerint dönteni.
