Vannak emberek, akik ha nem is gyakorló hívők, alapvetően szeretnek találkozni a lelki tartalmakkal, és előszeretettel keresik a vallásos témát a médiában is. Nem az előismeretek motiválják őket, hanem az emberi lélek mélyéről feltörő belső vágy az anyagi, a fizikai világon túli értékek után. Ugyanakkor vannak olyanok, akik kisebb-nagyobb mértékben vallásosak, és nyitottak mindarra, amit a televízió ezen a téren kínál, mert többletinformációhoz jutnak, összehasonlíthatják a különböző hívő közösségek eseményeit, rítusait a magukéval, miközben kicsit önön vallásosságukat is gyakorolják.
A Vajdasági Televízióban havonta jelentkezik a magyar nyelvű vallási műsor, mely alapvetően riport jellegű. Sok helyre eljut, igyekszik több vallási felekezet életébe betekintést nyújtani, egyfajta keresztmetszetét adni a vajdasági magyarok vallási életének. Az e heti, hétfői adás bizonyítéka volt annak, hogy igenis van miről hírt adni, és annak is, hogy hozzáértő szerkesztője van. Ökrös Edit, a VRTV fiatal újságírója Kartag Nándortól vette át a stafétabotot, alapjában véve „csak” folytatnia kellett mindazt, ami már életképesnek bizonyult. Nézettségi adatok hiányában is biztos vagyok benne, hogy a műsor továbbra is közkedvelt – sőt gyanítom, hogy más időpontban, például vasárnap délelőtt még többen néznék –, mert azokat is képes megszólítani, akik nemigen érzik magukat vallásosnak. Az egymást követő riportok változatos fél órát biztosítanak a tévénézőnek, melyeket hozzáértésről árulkodóan válogatnak, vezetnek fel, vágnak, szerkesztenek. Tanulságos volt a hétfői adásban a hit éve kapcsán szervezett szabadkai tanácskozásról, az újvidéki ökumenikus világimanapról, a tordai Háló találkozóról, Orosz Attila esperes bácsfeketehegyi előadásáról vagy a Mária Rádió berkeiben szervezett újvidéki keresztény filmklubestről szóló beszámoló. A vallási életben való tájékozódás mellett nem hanyagolható el a műsor pozitív kisugárzása sem, melyet – talán nem túlzás –, a műsorvezető-szerkesztőnek köszönhetünk.
A magyarországi vallási tévéműsorokat kevésbé érzem bensőségesnek, viszont elnevezésük mindenképp találóbb az Újvidéki, azaz a Vajdasági Televízió műsorcíménél, melyet nemes egyszerűséggel Vallási műsornak hívnak. Hogy, hogy nem, ezen a „munkacímen” nem sikerült túljutni. A magyarországi médiában a rendszerváltást követően jelentkeztek először az egyházi, vallási műsorokkal, tehát alig több mint húszéves történetről beszélhetünk, amennyi idő alatt azért sikerült változatos címekkel előrukkolni, mintegy bizonyítandó, hogy egy vallási műsornak (is) lehet fülbemászó címe. Élő egyház, Isten kezében, Útmutató, Sokszínű vallás… Ezenkívül a Magyar Televízió évente legalább 24-szer közvetít misét vagy istentiszteletet, karácsonykor és húsvétkor kapcsolják Rómát, de a nagy katolikus ünnepek mellett a reformáció emléknapjáról vagy a hanukáról is megemlékeznek. A miséket és istentiszteleteket átlagosan negyedmillió, a többi vallási műsort 100–180 ezer néző kíséri figyelemmel. Noha nem nézettségi csúcs, semmiféleképp sem elhanyagolható számok. S ezt jól tudják a tévécsatornák. Mostanság különösen, hiszen újra Rómán a világ szeme.
