Semmi kétség nem fér hozzá, hogy a dánok értenek a filmkészítéshez, most már azonban biztosak lehetünk a dolgunkban akkor is, ha tévédrámáról van szó. A kábeltelevíziókon fogható csatornák kényeztetnek bennünket ilyen tekintetben, nem túl rég sugározták ugyanis a Gyilkosság című dán bűnügyi drámát, melyet a Borgen – A hatalom központja (az Újvidéki/Vajdasági Televízión a Miniszterelnökasszony/Premijerka címen futott a tavaszi hónapokban) követ. Jelenleg a Horvát RTV 1-s csatornája sugározza hétfőtől csütörtökig este fél 10 tájt.
Legszembeötlőbb, hogy ez a csupa férfiak készítette, 2010-es gyártású sorozat erősen feminista, noha politikai hatalmi harcokról szól, ami mellett egyenrangúan futnak a magánéleti szálak. Az sem kerülheti el a figyelmünket, hogy a sorozat a dán köztelevízió „gyermeke”, azaz az állami televízió erejéből ilyen attraktív, vérbő, valós társadalmi jelenségekre rámutató sorozatra is futja.
Első pillantásra persze ez is egy „közönséges” politikai tévésorozat. Hogy miért lett mégis „sláger” nemcsak Dániában, hanem szinte mindenütt, ahol bemutatták? Többek között Nyugat-Európa-szerte? A válasz, úgy gondolom, magától adódik. Elég egy-két részt megnézni a sorozatból, hogy rádöbbenjünk, mennyire jó a szereposztás, és mekkora telitalálat a főhősnő megtestesítőjének kiválasztása. Sidse Bejbet Nudsen mintha erre a szerepre született volna. A szereposztás mellett a sikert szinte szavatolja a sorozat többrétegűsége, a cselekményszálak és személyek pedáns és aprólékos kidolgozása, vezetése, így nem csak megismerkedünk a főhősökkel, hanem beleéljük magunkat helyzetükbe, kicsit kormányfővé, tanácsossá, miniszterré, elhagyott feleséggé, karrierista újságíróvá... válunk. A forgatókönyvíróknak remekül sikerült az örök érvényű univerzálisat is belopni a sorozat menetébe. Noha egy igen fejlett és társadalmilag rendezett állam csúcsvezetősége körében játszódik a történet, az általános emberi és politikai jelenségeket minden megerőltetés nélkül magunkévá tehetjük a jóval elmaradottabb társadalmakban is. A felsoroltak persze egykettőre jelentőségüket vesztenék, ha a szerzőknek nem lett volna üzenete, ha nem kezelnék oly remekül a helyzeteket, és nem tudták volna azokat okos, feszült, dinamikus sztorivá gyúrni. Mesterien zsonglőrködnek a magas politika és az egyszerű családi élet között. Olyan embereket ugrasztanak ki a mindennapos átlag közül, akik szokatlan helyzetben találják magukat, akik úszni próbálnak az árral, noha ez egyáltalán nem könnyű.
A Borgen alapján azt hihetnénk, hogy a dán köztelevízió tucatszám gyártja az ehhez hasonló sorozatokat. Utánaolvasva csalódottan állapítottam meg, hogy nem. Dániában is a valóságshow-ké a főszerep. Úgy tűnik azonban, a dánok megértették, hogy a magas szinten művelt filmkészítési ügyességüket átültethetik a tévé képernyőjére. Ennek hű bizonyítéka a Borgen, mely soraimat igazolandó egy sor nemzetközi díjat begyűjtött különféle fesztiválokon.
