Kortársai művésznek nevezték, a PSG-ben a klubtörténelem legjobb játékosának választották meg, jugoszláv válogatottként mesterhármast szerzett az akkori világbajnok argentinok és a későbbi világbajnok olaszok ellen, edzőként világsztárokkal is dolgozott, neve felmerült a Tito Vilanova utódját kereső Barcelonánál is, és nem is hiába, hiszen óriási haditettet hajtott végre az általa irányított Bosznia-Hercegovina: a nemrégiben zárult vb-kvalifikáció során első helyen végzett az európai zóna G csoportjában, amivel egyenes ágon kijutott a jövő évi, brazíliai foci-világbajnokságra. Mindez egybehangzó vélemények szerint nagyban köszönhető Safet Sušićnak, a szövetségi kapitánynak, aki a bosnyák nemzeti csapathoz közel állók szerint nemcsak kiváló stratéga, hanem rendkívül jó emberismerő is, egyformán tudja kezelni a keret világszerte ismert játékosait – igen impozáns névsor: Edin Džeko, Zvjezdan Misimović, Vedad Ibišević, Miralem Pjanić, Senad Lulić, Asmir Begović, Emir Spahić – és a kevésbé ismerteket, mindig tudja, hogy melyik futballistáját mivel tüzelheti, kinek milyen szerepkörben jönnek ki leginkább az erősségei, miközben játékosai szinte rajonganak érte, kívülről olyan a csapat, mint egy nagy család.
Mindig pozitívan áll a dolgokhoz, annak ellenére is többször a csoportelsőség fontosságát hangoztatta, hogy nem volt egyszerű dolguk, a Szlovákia elleni hazai meglepetésvereséggel megnehezítették maguknak a brazíliai vízum megszerzését, ugyanis pontszámban beérte őket Görögország, és a hellén stílusnak – „rúgunk egy gólt, nem kapunk, és haladunk” – megvolt az eredménye, végig üldözték a bosnyákokat, akik csak több – sőt, rengeteg: 30, a 11 gólos Robin van Persie mögött Džeko 10 góllal a 2., Ibišević 8 góllal a 3. helyen zárt a selejtezősorozat európai góllövőlistáján – rúgott góljuknak hála végeztek az első helyen. Az utolsó fordulóban Görögország már korán 1:0-ra vezetett Luxemburg ellen, Bosznia viszont sokáig nem tudott betalálni Litvániában, Sušić a meccs után úgy nyilatkozott, hogy a 68. percben megszületett, minden eldöntő gólig végig hitt benne, hogy megnyerik a meccset, hogy játékosai a sok támadásból egyet csak azért is gólra váltanak. Így is történt, sporttörténelmi siker lett a vége.
Safet Sušić 1955. április 13-án született a boszniai Zavidovićiben, és a helyi Krivajában ismerkedett meg az alapokkal, 16 évesen már a felnőttcsapatban játszott. Az 1972/1973-as bajnoki idényben már a Sarajevo játékosaként, még mindig csak 17 évesen mutatkozott be a jugoszláv élvonalban. 10 évet töltött a Koševón, több mint 350 meccsen lőtt kb. 250 gólt, és csaknem ennyit előkészített. Amikor elérte a külföldi játéklehetőség engedélyezéséhez szükséges 28 éves kort, európai topcsapatok tömkelege udvarolt neki, előbb az Interhez írt alá, aztán a Torino előnyösebb ajánlatára mondott igen, de végül Franciaországba, a feltörekvőben lévő PSG-höz igazolt. Második idényében neki ítélték a francia pontvadászat legjobb külföldi játékosa díjat, egy pár éve készült szavazáson a PSG-drukkerek a klubtörténet legjobb játékosának választották meg. 1986-ban bajnok lett a párizsiakkal. A jugoszláv válogatottban 54-szer lépett pályára, 21-szer talált be, legjobban az elején ment neki, első tíz meccsén három mesterhármast jegyzett.
Kortársai egyöntetűen zseniként emlékeznek rá, hírhedt pályatársa, Miroslav Ćiro Blažević szerint utánozhatatlan művész volt: „Ćiro edzett már mindenféle világsztárokat, de Safet Sušić megismételhetetlen, egyedi és az egyetlen. Művész volt.” Bogdan Tanjević, a világhírű kosárlabdaedző az egyik legtehetségesebb játékosként emlékezik rá: „Az én futballtudásom alapján azt mondhatom, hogy Safet Sušić Pape az egyik legtehetségesebb futballista volt a világon. Emlékszem példának okáért arra, amikor az akkori Jugoszlávia válogatottjában meccsenként lőtt a mesterhármasokat. Tehetsége kilométerekről látszott.” A BEK-győztes Darko Pančev, a válogatott csapattárs így méltatta: „Úgy tűnt nekem, hogy nekünk, a többi játékosnak fizetnünk kellene azért, hogy Papeval játszhatunk. Minden támadásba életet vitt. A passzai hihetetlenek voltak. Néha úgy talált el a labdája, hogy nem is tudtam róla. Fantasztikus játékos.”
Láthatjuk, minden oka megvan arra, hogy kellő önbizalommal készüljön csapatával a világbajnokságra, és elmondása szerint nem is tanulni készülnek Brazíliába: „Mindenképpen szeretnénk erősebb kerettel rendelkezni addigra, néhány játékost még elő kell kutatnunk, de semmi esetre se tanulni megyünk, a játékosaim elég tapasztaltak, lehet keresnivalónk a tornán.” Kezd efelé tendálni a közvélekedés is, sőt futballberkekben is a lehetséges meglepetéscsapatok között tartják számon a bosnyák válogatottat. Tegyük hozzá, nem alaptalanul. Kiváló játékoskeretük van, ráadásul rendkívül összeszokottak, ahogy maga Sušić fogalmazott, „az utóbbi négy évben nem volt a legkisebb problémájuk sem”.
