Nem akármilyen győzelmet aratott szerdán a Bajnokok Ligájában a Manchester United, a Vörös Ördögök becenevet viselő együttes története legnagyobb vereségét mérte a Bayer Leverkusenre, az 5:0-s vendéggyőzelemből pedig egy, a 40. születésnapját ünneplő klubikon, Ryan Giggs is kivette a részét. A pályafutása nagy részét szélsőként végigjátszó játékost ezúttal védekező középpályásként vetette be David Moyes, de a rendkívüli ravaszsággal, kiváló helyezkedéssel és mesteri játékintelligenciával rendelkező walesi ezt a feladatot is remekül ellátta, ráadásul a manchesteri gárda utolsó találatánál ő tálalt a gólszerző Nani elé. A mérkőzés után Wayne Rooney, a manchesteriek csatára így nyilatkozott csapattársáról: „Ryan fantasztikus volt. A meccs alatt az ellenfél játékosai csodálkoztak, hogy lehet ennyire jó az ő korában. Én sem tudom, hogy hogy sikerül neki, én biztosan nem fogok már játszani az ő éveiben.”
40 évesen a legtöbb (egykori) futballista a gyermekeit neveli, vagy már az edzői pályán igyekszik bizonyítani, Ryan Giggs azonban elnyűhetetlen, még egy évig szerződés köti a Unitedhoz, július óta azonban már az edzői stábnak is tagja. Gyorsasága ugyan valamelyest megkopott, de nem vált lomhává, erőnlétben pedig ver jó néhány fiatalt. Giggs maga a jógát szokta kiemelni hosszú és kivételes karrierje kulcsaként, mivel a harmincas évei elejétől műveli a birkam jógát, hogy lelassítsa öregedését, és különleges módszerekkel eddze izmait – pár éve egy DVD-t is kiadott erről. Ezenkívül a walesi varázsló kapcsán közismertek aszketikus étkezési szokásai, illetve hogy szeszes italokat egyáltalán nem fogyaszt.
Giggs napra pontosan 23 éve, 1990. november 29-én, azaz 17. születésnapján írta alá első profi szerződését, természetesen a Manchester Unitednál, és azóta a klub egyik legnagyobb ikonjává nőtte ki magát. Az angol klubfutballba a legendás, ún. 92-es generáció – pl. David Beckham, Paul Scholes, Nicky Butt, a Neville fivérek – tagjaként robbant be. Azóta 953 meccsen lépett pályára a Vörös Ördögöknél, 168 gólt szerzett. Ennél többször soha senki nem húzhatta magára a Manchester United mezét – mint ahogy a Premier League-ben sem lépett pályára senki 611 alkalomnál többször. A Premier League megalakítása óta mind a 13 bajnoki cím megszerzésében tevékeny részt vállalt, 9 angol szuperkupát, 4 FA-kupát és ligakupát nyert, kétszer emelhette magasba a Bajnokok Ligája-győztesnek járó szerleget. Hogy mennyire a játékra koncentrál, jól mutatja, hogy klubcsapatában sosem állították ki, pályafutása egyetlen piros lapját a walesi válogatott tagjaként kapta, amelynek színeiben 64 meccsen 12 gólig jutott.
2011 szeptemberében, egy Benfica elleni csoportmeccsen betalált, 37 évével és 298 napjával a valaha volt legidősebb BL-gólszerző lett, ezt a rekordot azóta is tartja, és ha így halad, még tovább is növelheti, elvégre ahogy elnézzük, és ahogy a hírek szólnak, Giggs még egy idényt bevállal. Minden elismerést megérdemel ez a kivételes hozzáállású és képességű sportember, amilyenre egyre nagyobb szükség lenne ebben a pénzorientálttá vált, fogadási botrányoktól hangos futballvilágban, ahol a klubhűség lassan ismeretlen fogalommá satnyul. Nem is fukarkodtak a szép szavakkal azok, akik az utóbbi években méltatták a MU nagy öregjét. Felfedezője, a MU-tól 27 év után a nyáron távozó Sir Alex Ferguson így emlékezett vissza első vele kapcsolatos emlékeire: „Amikor először láttam, tizenhárom éves volt, és úgy cikázott a védők között, mint egy spániel, amelyik egy papírdarabot hajkurászik a szélben.” A világ labdarúgásának másik nagy sztárja, az Ausztráliában levezető Alessandro Del Piero így vallott róla: „Két játékos volt, akit látva képes volt könnybe lábadni a szemem: Diego Maradona és Ryan Giggs.”
Hogy mekkora a korkülönbség portréalanyunk és jó néhány csapattársa között, jól mutatja, hogy Tom Cleverley, a MU 24 éves középpályása gyerekként Giggs akart lenni: „Nem tudom már pontosan, hogy hány éves voltam, de arra biztosan emlékszem, hogy a hátsó kertben fociztam, és Ryan Giggsnek képzeltem magam.”
Tehát ma negyvenéves, boldog születésnapot kívánunk neki, és reméljük, hogy még egy-két jó szezon benne van a lábaiban. Ha pedig később, edzőként is olyan sikeres lesz, mint játékosként, retteghetnek az ellenfelek.
