„Történelmet írtunk.” Elképzelhető, hogy igaza volt Alekszisz Ciprasznak, amikor ezekkel a szavakkal értékelte az ünneplő tömeg előtt pártja, a radikális baloldali Sziriza választási győzelmét. Az eurózónában mindenesetre a Sziriza lett az első olyan kormányerő, amely évek óta támadja a válság leküzdésére előírt, és a külföldi hitelezők részéről elvárt költségvetési fegyelmet. Ez valóban politikatörténeti bravúr.
Ciprasz azzal is történelmet írt, hogy (először hatalomra kerülve) ő lett Görögország eddigi legfiatalabb kormányfője. Ez sem lebecsülendő, de a januári előrehozott parlamenti választás utáni időkre beígért történelemformáló változások még váratnak magukra.
Sziriza-elnökként és kormányfőként arra kapott felhatalmazást, hogy hazáját kivezesse a mély válságból, amibe a jobbközép Új Demokrácia és a szocialista PASZOK felelőtlen kormányzati politikája taszította. Részben azok is bizalmat szavaztak neki, akik a múltban egész jól el voltak a két párttal, hiszen a 2009-es görög krachig a többség jól élt, s eszébe nem jutott tiltakozni az általuk biztosított fizetések, nyugdíjak, tucatnyi juttatás, prémiumok, kedvezmények és egyéb pénzbeli támogatások ellen.
A korábbi kormányok pazarlása és eladósodása miatt az államcsőd peremére sodródott ország megmentésén 2009 óta ügyködők ugyanis csak rendkívül szigorú feltételek teljesítéséért cserébe vállalkoztak arra, hogy Athént megmentik a teljes összeomlástól. Néhány előző görög kormány ezért kőkemény költségvetési megszorításokra (sorozatos fizetés- és nyugdíjcsökkentésekre, közalkalmazottak tömeges elbocsátására, adóemelésekre) kényszerült, aminek elsősorban a lakosság látta kárát.
Ez általános elégedetlenséget váltott ki, ami a szigorítások ellen ágáló Sziriza és karizmatikus elnökének a malmára hajtotta a vizet. Már tavaly – az európai parlamenti választáson elért látványos Sziriza-siker után – egyértelművé vált, hogy a megszorításokat elvető, az EU-t és a külföldi hitelezőket ostorozó, valamint a jobb életet ígérő Cipraszék még komoly gondot okozhatnak az Új Demokrácia és a PASZOK alkotta kormánynak.
Januárban el is söpörték a koalíciót, s már lázasan dolgoznak. Gyorsan összeálltak a szélsőjobboldali Független Görögök párttal, s Ciprasz miniszterelnökként gőzerővel igyekszik megvalósítani ígéretei egy részét, miközben lépéseivel folyamatosan nyugtalanítja a gyűlölt hitelezőket: az EU-t és a Nemzetközi Valutaalapot.
Korábban radikális kijelentéseivel szerzett magának hírnevet. Retorikája a január 25-ei választás közeledtével némileg finomodott, majd kissé visszafogottabbá vált. Sőt, a fiatal Ciprasz időközben több, korábbi fenyegetéséről meg is „feledkezett”. Például arról, hogy hazáját kivezeti az euróövezetből. Nem kizárt, hogy „jegeli” az olyan választási ígéreteit is, mint a válságot előidézők elszámoltatása, vagy az oligarchák visszaszorítása. Elképzelhető, hogy politikája idővel tovább enyhül.
Egyelőre még elemében van, és folyamatosan bosszantja Brüsszelt. Már a győzelem után azzal nyugtalanította az EU-vezetést, hogy elsőként az orosz nagykövetet fogadta, látványosan demonstrálva Moszkva iránti régi elkötelezettségét.
Első külföldi útja is szembe ment a hagyományokkal: a válság sújtotta „görög” Ciprusra ment, nem Brüsszelbe, vagy az EU vezető hatalmának, és hazája fő hitelezőjének számító Németországba. Ez nem meglepő, hisz Ciprasz egész élete formabontó. Kormányfői beiktatása is az volt. Elődeitől eltérően ugyanis nem vallási, hanem világi esküt tett.
Egy olyan új generáció képviselője, amely nem fonódott össze a helyi politikai életet évtizedek óta uraló szűk hatalmi csoportokkal. A megszorítások feladására, a minimálbér felemelésére, vagy az újabb hitelfelvétel elutasítására tett ígéretei mellett ez is nagyban hozzájárulhatott a sikeréhez. A 40 éves Cipraszt sokan a munkásmozgalom klasszikus hőseihez hasonlítják, s abban reménykednek, hogy az építészmérnök végzettségű vezető megújítja az egész európai baloldalt.
Fiatal kora ellenére politikai tapasztalata nagyon gazdag. Mindig a baloldalhoz, annak is a szélsőséges, később pedig a radikális szárnyához tartozott. Pályáját a kommunistáknál kezdte, az 1980-as években, majd a következő évtizedben csatlakozott az erőteljesen baloldali Szinapizmosz párthoz, amely kisebb szervezetekkel együtt hozta létre – a 2004-es választásra – az antikapitalista és antiglobalista Radikális Baloldali Koalíciót, a Szirizát.
Négy évvel később már a pártszövetség elnöke lett, 2009-ben pedig (először) parlamenti képviselő. Azóta a hagyományos (kormány)pártok által folytatott megszorítási politika elleni lázadás vezetőjeként vált ismerté. A Szirizát közben a legveszélyesebb ellenzéki erővé, majd idén vezető kormánytényezővé „varázsolta”.
Sokan demagógnak, veszélyes populistának, politikai üstökösnek tartják. Mások viszont a szavahihető vezetőt látják benne, s állítják: ő fog véget vetni az évek óta tartó megszorításoknak, Görögország szenvedéseinek, amit egy (gazdaságilag) konszolidált, nyugodt és elfogadhatóbb életszínvonalat biztosító időszak követ.
