Az évtizedekkel ezelőtti reklámszlogen szerint a kávé Completta nélkül olyan, mint a Dallas Jockey nélkül. És milyen lenne a Manchester United a skót Sir Alexander Chapman Ferguson nélkül, aki több mint huszonhat éve ül a Man. Utd. labdarúgócsapatának kispadján, s rágózás közben a csapatával folyamatosan írja a klubtörténelmet? Biztos vannak olyanok, akik megkóstolnának egy ilyen „kávét”, de a labdarúgást kedvelők között ők jelen pillanatban egy behatárolhatatlan és jelentéktelen réteget képeznek.
A sikerekhez vezető út azonban egyáltalán nem volt kikövezve Alex Ferguson előtt 1986-ban, amikor november 6-án a skót válogatott kispadjáról átült a Manchester Unitedéra. A Premier League elődjében, az I. divíziós labdarúgóligában az 1982/1983-as és az 1985/1986-os idény között a csapat egyszer a harmadik, háromszor pedig a negyedik helyen végzett, s az utolsó bajnoki címre már csak az idősebbek emlékeztek, ugyanis az MU 1966/1967-ben volt első, ami akkor az 1878-ban alapított klub hetedik bajnoki címét jelentette.
És megérkezett az Aberdeennel három skót bajnokságot, valamint egy-egy Kupagyőztesek Európa Kupáját (KEK) és Európa Szuperkupát nyert Ferguson, és jöttek a sikerek, a győzelmek – egy amerikai filmben, amely nem törekszik a hitelességre, minden bizonnyal így lenne, mivel csak az aberdeenes rész felel meg a valóságnak. 1986 és 1992 között a csapatnak nem sikerült egyetlen egy bajnoki címet sem begyűjtenie. 1987-ben és 1989-ben az MU 11., 1990-ben pedig a 13. helyen végzett, s hogy Fergusont akkor nem küldték el, annak okai a klubvezetés határtalan bizalmában, az 1988-as bajnoki ezüstéremben és az 1990-es FA-kupa-győzelemben keresendőek. Rá egy évre a csapat a KEK-döntőben Mark Hughes góljaival 2:1-re legyőzte a Barcelonát, az Európai Szuperkupa döntőjét pedig úgy nyerte meg, hogy a párharc során csak egyszer kellett nyernie a Crvena zvezda (1:0) ellen, mivel a délszláv háború miatt a visszavágó elmaradt. Ferguson pedig kivárta, hogy 1992-ben megalakuljon a Premier League, s az akkor még csak 19 éves középpályásával, Ryan Giggsszel elkezdte gyűjteni az angol bajnoki címeket. Hétfő óta mindketten 13-nál tartanak, s hogy ez valójában mennyi, hűen érzékelteti az az adat, hogy a 127 éves Arsenalnak is összesen ennyi van.
Nemcsak csatárposztra, de arra különösen remek érzékkel választja ki azokat a játékosokat, akiket szerződtet. Nem véletlen, hiszen ő maga is csatárként lépett pályára az 1957 és 1974 közötti játékos-pályafutása során, 317 mérkőzésen 170 gólt szerezve. A csatárok közül, akiket az Old Traffordra hozott, elég csak néhányat említeni: Cantona (Leeds), Sheringham (Tottenham), Solskjær (Molde), Cole (Newcastle), Rooney (Everton), Van Nistelrooy (PSV), C. Ronaldo (Sporting), Van Persie (Arsenal). Valamennyien piros betűkkel írták be nevüket a klub történelmébe, kitörölhetetlen nyomot hagyva maguk után. Ferguson 1992-ben Gary Neville-t, és Nicky Buttot, egy évvel később Paul Scholest és David Beckhamet, 1995-ben pedig Phil Neville-t vezényelte át az utánpótlás csapatból a felnőttbe: jó döntés volt, hiszen valamennyien éveken át erősítették a sikert sikerre halmozó együttest, sőt Scholes még mindig az MU tagja.
Azonban ő sem tévedhetetlen: nemrég bevallotta, nagy hiba volt, hogy Joe Hartot nem szerződtette kapuskarrierjének kezdetén potom 100 ezer fontért, s emiatt Hart 2006. óta a városi rivális klub tagja. A portugál Bébét, aki az első játékos volt, akit Ferguson úgy igazolt le, hogy nem látta játszani, arra kérte, hogy nyiratkozzon le, aztán másnap nem ismerte meg… Amikor már valakire nem tart igényt, vagy nem kedvel, akkor igen nyers tud lenni: Jaap Stamnak, akinek a szeme se rebbent, mikor az egyik mérkőzésen varrták a szemöldökét, egy benzinkúton jelentette be, hogy a Lazio tárt karokkal várja. Arra, hogyan tudja játékosait motiválni, kiváló példa, hogy a már említett Bébének, miután a portugál az edzésen Giggs lába között elgurította a labdát, azt mondta: „Menj, és meséld el édesanyádnak, hogy Ryan Giggsnek adtál kötényt!”
Két drámai BL-győzelem után (1999-ben a 90. percben még a Bayern vezetett 1:0-ra, a vége 2:1 lett az angol csapatnak, 2008-ban pedig a Chelsea-t tizenegyespárbaj után győzte le az MU) Ferguson az idén úgy érezte, ismét olyan csapata van, amely az ókontinens legjobbja lehet. A Real Madrid elleni elveszített visszavágón, amelyen a török bíró kiállította Nanit, a skót edző nem ment el a sajtótájékoztatóra, s három nap után törte meg a csendet, amikor azt mondta (utalva a piros lapra): „Ilyen bírói ítéletek után nagyon nehéz megőrizni a labdarúgásba vetett hitet, de már megnyugodtam”.
Sir Alex 1966-ban vette feleségül Cathy-t: három fiúk van: Mark (1968) és az ikrek, Darren és Jason (1972).
Sokan szeretnék tudni, hogy a december 31-én 72. születésnapját ünneplő edző, aki még ma is úgy ugrik fel egy gólnál és úgy emeli fel a magasba két kezét, mintha most mutatkozna be az edzők világában, meddig ül még az MU kispadján. Az angol bulvárlapok szerint 2014-ig, de addig egy olyan csapatot akar építeni, amely nélküle is meghatározó szerepet tölt majd be az angol és az európai labdarúgásban. Bárki is követi majd, nem lesz irigylésre méltó helyzetben.
