A tavaszi nagytakarításon már mindannyian túl vagyunk, csak a gardróbfrissítést halogatjuk, mert már magának a szónak a hallatán égnek áll a hajunk. Ilyenkor ostorozzuk magunkat, hogy minek is kellett ennyi göncöt összevásárolni az évek során, szinte alig tudjuk becsukni a szekrény ajtaját, hiszen sokkal több ruhánk van, mint amennyire szükségünk lenne. De ez nálunk, nőknél így működik: amikor az adott pillanatban megtetszik egy darab, nem tudunk neki ellenállni, és néha csak azért vesszük meg, mert beleszeretünk, függetlenül attól, passzol-e a meglévő ruhatárunkhoz vagy szükségünk van-e rá. Mert valójában nincs, nélküle se kellene mezítelenül utcára lépnünk. A szekrényünk tele van hasonló okból vásárolt holmival, némelyiküket talán egyszer sem öltöttük magunkra – és már nem is fogjuk, mert kihíztuk, megváltozott az ízlésünk és a divat is. Azonban sajnálunk tőlük megválni. Mert mi van akkor, ha pont azt szeretnénk felhúzni? Tudatosítani kell magunkban, hogy ha az elmúlt évben vagy években nem jutott eszünkbe, akkor a jövőben sem fog.
(Illusztráció – Pixabay.com)
A számunkra feleslegessé vált ruhát elajándékozhatjuk, ha van varrógépünk, átalakíthatjuk, de akár el is adhatjuk. Kivihetjük a nejlonpiacra, ám sokkal kényelmesebb a fotelből árulni, mint kint álldogálni a piacon egy kupac gönc mellett, amelyet összevissza túrnak az esetleges vevők. Erre több lehetőség van. Betagosodhatunk egy tematikus Facebook-csoportba, ahová a tagok azért lépnek be, hogy használt ruhákat vásároljanak. Működik, de a hátránya az, hogy a posztunk gyorsan hátrasorolódhat, mivel elébe kerülnek az újabb bejegyzések. Sokkal jobb megoldás regisztrálni egy online turkálóba – igen, ilyen is van –, mert itt kategóriánként is lehet keresgélni. Hogy minél hamarabb túladjunk a ruhán, kimosott-kivasalt állapotában igényes fotót kell készítenünk róla, törekednünk kell arra, hogy jól látszódjon a szabása, színe, továbbá mellékelni kell a pontos leírást is, amely tartalmazza a konfekcióméretet, a hosszát és a derékbőséget centiméterben, valamint az anyagát. Nem csak ruhákat, cipőket, hanem kiegészítőket (ékszereket, táskákat, öveket, napszemüveget), ezenkívül szépségápolási termékeket (arckrémeket, illatszereket), lakberendezési tárgyakat, könyveket is lehet árulni vagy vásárolni.
Szerbiában az egyik ilyen legnépszerűbb honlap a Moje krpice (https://mojekrpice.rs/). Néhány évvel ezelőtt teljesen véletlenül találtam rá, azóta időnként bekukkantok. Természetesen mindig találok valamit, amibe első látásra beleszeretek, és egy sima turkálóban már tenném is a kosárba. Szerencsére itt nem fenyeget ez a veszély, mert előtte kapcsolatba kell lépni az eladóval, és ez alatt az idő alatt kitisztul az ember lányának a feje, belegondol, hogy valóban szüksége van-e a huszadik farmerre vagy tizedik kabátra. Bevallom, előfordult, hogy egyszerre több oldalt is megnyitottam, napokig nézegettem, aztán felülkerekedett a józan ész, és nehéz szívvel, de elálltam a vásárlástól. Persze azért néhány alkalommal megrendeltem a kiszemelt árut, és nem csalódtam, valóban azt kaptam, amit a képen láttam. Egyetlen nadrággal jártam úgy, hogy a megadott méretek ellenére szűk volt, de mit is várhattam el egy gyerekmérettől. Beleférek ugyan, de mivel úgy érzem magam benne, mint egy kötözött sonka, inkább továbbadom. Nekem jó tapasztalatom van az említett oldallal, és az eladók zöme kommunikatív, hiszen érdekük, hogy minél előbb elpasszolják a portékájukat.
Tehát ahelyett, hogy otthon kerülgetjük, vagy a szekrényünk hátsó zugába rejtjük a megunt és finoman szólva „kinőtt” blúzokat, nadrágokat, szoknyákat, pulóvereket, adjuk el, és szerezzünk másnak örömet! Mert az, ami számunkra már feleslegessé vált, másnak még lehet a kedvence! Arról nem beszélve, hogy a bevételből ugyanitt felfrissíthetjük a gardróbunkat, másrészt pénzt takarítunk meg, és a környezetet is kíméljük, ha használt ruhát vásárolunk.
