A gond nem tavaly, és nem is két évvel ezelőtt kezdődött. A nyúlállomány csökkenése Észak-Bácska területén az utóbbi öt évben folyamatos. A vadgazdálkodással foglalkozó szakemberek hiába figyelmeztettek erre a jelenségre, az illetékesek nem foglalkoztak behatóan a problémával mindaddig, amíg az a körmükre nem égett. Ez a nem éppen dicséretes magatartás jellemző környezetünkre és számos gazdasági és környezetvédelmi probléma fő okozója.
Magyarországon még a múlt század utolsó éveiben elkezdődött a mezei nyúl állományának rohamos csökkenése, ezért annak rendje és módja szerint megkongatták a vészharangokat, és elkezdték kutatni az alföldi vadászterületek fő vadja megfogyatkozásának okait. Ma már ott tartanak, hogy ismét gyarapszik a mezei nyúl állománya ezeken a vadászterületeken. Nálunk csak mintegy öt évvel ezelőtt kezdődött az a folyamat, amely – ha szerencsénk van – tavaly tetőzött. Köztudott, hogy a nyúlállomány hullámszerűen változik öt–tíz éves időszakonként. Ez természetes jelenség, ezért nem jelent különösebb gondot a vadgazdálkodás szemszögéből, ha a folyamat ismeretében mind a minimális, mind a maximális állománynak megfelelően állítjuk össze és alkalmazzuk a kilövési terveket.
Hogy ezt meg tudjuk tenni, minden évben feltétlenül el kell végezni a tavaszi vadszámlálást, és az idény első két vadászata során terítékre kerülő nyulak szemgolyóit el kell küldeni a vajdasági vadászszövetség által működtetett újvidéki laboratóriumba, ahol pontos kimutatást kapunk az állomány szaporulatáról. Persze ahhoz hogy reális kép alakuljon ki a szaporulatról, válogatás nélkül minden elejtett nyúl szemgolyóját el kell küldeni a szakembereknek. Ha egy fikarcnyit is csalunk, magunkat csapjuk be.
Tény, hogy a kimutatások szerint sem tavaly, sem 2010-ben a nyúlszaporulat Vajdaság-szerte nem volt kielégítő, ezért a vadászszövetség javasolta a kilövési tervek módosítását, és a vadásznapok csökkentését az alapállomány kímélése céljából. Azokban az egyesületekben, amelyekben jó gazdához méltóan gazdálkodnak, a módosításokat végre is hajtották. Sajnos, gyakran a tagság kárára. Többször megtörtént, hogy csak ők vadászhattak kevesebbet, míg a vendégvadászatokat és a bérvadászatokat megtartották, mondván, kell a pénz az egyesület működtetéséhez. Annak ellenére jártak el így, hogy a vad kilövéséből származó bevételt a vadba és a terület fejlesztésébe kellene visszaforgatni.
De nemcsak a két rossz év, a természetes szaporodási ciklusok váltakozása, hanem valami más is tizedelte a nyúlállományt. Méghozzá annyira, hogy most már az illetékesek is felfigyeltek erre, és kezdték kutatni okait. A vizsgálatokat a tartomány egész területén végzik.
December végén a topolyai Őzbak Vadászegyesület területén, az idény utolsó nyúlvadászatán dr. Miloš Beuković és dr. Zoran Ristić egyetemi tanárok közreműködésével a terítékre kerülő nyulakból szövetmintákat vettek, amelyek alapján ki akarják deríteni e nemes vad eltűnésének okait.
A vadászaton egy körben mintegy ötven nyúl esett. Az állatokat lemérték, és a szemgolyón kívül mintákat vettek a nyelvükből, a májukból és az ivarszerveikből. A vizsgálatok eredményei remélhetőleg rávilágítanak az állománynál fellépő problémák eredetére. És akkor ismét a szakembereké lesz a szó. Fontos, hogy elkezdődött.
