Sok minden motiválhat két embert arra, hogy nagy családot alapítsanak, de meghatározó erő lehet a hit. A Pásztor család Istenbe és a családba vetett hite igen erős, Andrásnak és Erzsébetnek kilenc gyereke van. Nyolc vér szerinti és egy szív szerinti – fogalmazott András, ugyanis a kilencedik gyermek Krisztián, egy hányattatott sorsú roma kisfiú, akit a család befogadott és sajátjukként tekintenek rá.
Pásztorék mindketten nagycsaládból származnak, Andrásnak két testvére van, Erzsébetnek pedig három. A házaspár misszionáriusi munkát végez, főként a roma fiatalok körében.
– Mindenkinek megvan a maga adománya, adottsága, például az autószerelő millió információt tud a kocsikról. Az én adományom az árva és elhanyagolt gyerekekkel való törődés – mondta el ennek kapcsán András.
A Pásztor család legidősebb gyermeke 22, a legfiatalabb pedig 2 éves, és a két szülő úgy tekint rájuk, mint Isten adományaira. Már a házasságuk elején is sok gyereket szerettek volna, még az örökbefogadás is megfordult a fejükben, de végül 8 gyerekük született. Azért van ennyi, mert ennyit adott az Isten. Ha többet adott volna, akkor több lenne – mondta András, aki társadalmunk legnagyobb rákfenéjének az abortuszt tartja.
– Valamikor az emberek szerették a gyerekeiket és a családjukat, ma viszont önmagukat szeretik. Régen is volt önzés, de most az emberek szeretete legfőképp önmagukra irányul. Régen a kegyetlen ellenség mészárolta le a csecsemőket, ma orvosok teszik, akinek a szülők még fizetnek is. Az emberek önmaguknak élnek, a nyaralás, az új kocsi, a több pénz helyett a gyerekekről mondanak le, s közben azon sírnak, hogy a statisztikák szerint egyre kevesebb a magyar gyerek – véli a 9 gyerekes apa.
Pásztorék felvállalták a nagycsaládot, és az azzal járó számtalan gondot is. Amikor a nehézségekről kérdeztem őket, meglepő módon nem az anyagiakat említették elsőként.
– Kilenc gyermek az kilenc akarat. Minden gyereknek más az igénye, hiszen mást akar egy óvodás és mást egy 22 éves. Vannak nehézségek, de Isten ad hozzá erőt, hogy legyőzzük őket. Két legidősebb gyerekünket, Dánielt és Krisztinát nagyon féltettük, amikor kamaszkorba kerültek, mert nagyon sok rossz származik a világból. Sokat imádkoztunk értük, és most Brazíliában vannak, bibliaiskolában – mondta büszkén Erzsébet.
Beszélgetésünk közben a sparhelten főtt az ebéd, és lévén nehézségekről szó, rákérdeztem Erzsébetre, hogy nem jelent-e számára gondot 11 személyre főzni. Mosolyogva válaszolta, hogy nem, mert mindig szeretett sokat főzni.
A Pásztor család a ruháztatásból sem csinál különösebb problémát: sok ruhát kapnak, s ami már nem kell, azt tovább adják. Természetesen, néha új dolgokat is kell vásárolni, de ritkán költenek ilyesmire, árulta el Erzsébet. A Pásztor gyerekek nem járnak márkás cuccokban, de szemmel láthatólag tiszták és jól öltözöttek. Van mobiltelefonjuk (ha nem is mindegyiknek) és számítógépük (nem a legújabb) is.
– Nem az a lényeg, hogy az embernek sok pénze legyen. Elég ha megkapod, amire szükséged van, mert a sok pénz sem tesz boldoggá. Nekünk ez a 9 gyerek nagyon sok boldogságot jelent. A két nagy gyerekünk elment külföldre, s ha nem lenne a többi, akkor most bánkódhatnék. Így sem könnyű, de itt van még hét, akik az egész napomat kitöltik. Hálás vagyok Istennek, hogy kaptam őket, mert nem lehet elmondani azt a szeretetet, amit kapsz tőlük. Mindegyikük más, de sem pénz, sem más nem helyettesítheti azt, amikor odajönnek és megölelnek – mondta Erzsébet.
A Pásztor családnak tehát a gyerekek jelentik a boldogságot, talán ezért nem meglepő, hogy még több gyermekről szeretnének gondoskodni.
– Bácsfeketehegyen a két világháború között működött egy árvaház. Valamikor 30–40 árvának adott otthont, de azóta úgy kiépült, most már 100-at is el lehetne helyezni. Jelenleg más célra használják, de az épület az árváknak épült. Imádkozunk érte, hogy újra visszakapják azok, akiknek épült – mondta András.
