Egy újvidéki hölgy azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy foglalkozzunk a Candida-fertőzéssel, pontosabban a gyógykezelés módjával. Kérdezte: léteznek-e házi szerek, gyógynövények, melyekkel enyhíteni lehet a panaszokon, van-e homeopátiás készítmény, amely segíthetne, és miből áll a Candida-diéta? Meddig tart a kezelés? Neki Nystatint írtak fel, azzal az utasítással, hogy 3 hétig szedheti, utána székletvizsgálatra küldték.
Napjaink sokat emlegetett gombabetegségéről, a candidiasisról érdeklődik egy olvasónk, különös tekintettel a veszélyeire és az alternatív medicina gyógyítási esélyeire. Nem csoda. Az utcán, a piacon, összejöveteleken, „természetgyógyászati” honlapokon nem győzzük hallgatni vagy olvasni a Candida gomba „rémtetteit”. Elhíresült ez a betegség, érzésem szerint jobban, mint megérdemli. Candida leselkedik ránk a kézfogásnál, baráti csóknál, az uszodákban, ha belépünk a városi WC-k ajtaján, a hálószobákban, a buszok, villamosok ülőkéin, sőt a beltéri padok karfáin is – hirdetik. Igazi népbetegség hírét kelti a szóbeszéd a gyógyíthatatlanságáról, a betegek többéves kínlódásával pedig könyveket lehetne megtölteni.
Orvosként nem tartom indokoltnak a Candida ilyen, már-már sátáni hírét, úgy is mondhatnám: nagyobb az ügy füstje, mint a lángja. A tévhitek forrása két „tudományos” bestseller, amelyek 1974-ben, illetve az 1990-es években láttak napvilágot. A szerzők egyértelműen szerveink gombásodásában látják a modern, ép immunitású ember oly gyakori panaszának, a krónikus fáradékonyságnak az okát. „Betegnek érzem magam, és nem tudom, miért.” Így lehetne összefoglalni a könyvek mondanivalóját, hozzátéve még azt véleményezést is, hogy az orvosoktól nincs mit várni, szinte sohasem ismerik fel a kórt.
A gyakori fáradtságérzet olyan jelenség, amely napjaink hajszolt élettempójában majd minden embert érint, de emiatt távolról sem okolható az orvostudományban régóta ismert, szervezetünket egészében eluraló és szerencsére nagyon ritka szisztémás gombafertőzés. Az orvosi leletek szerint a Candida fertőzési területe 99%-ban lokális, tehát szigorúan helyi jellegű, könnyen felismerhető, kimutatható és – tegyük hozzá így előzetesen is – odafigyeléssel sikeresen kezelhető. Szisztémás, több szervet érintő gombásodás szinte csak a kórházakban fordul elő nagyon súlyos betegségek kísérőjelenségeként.
A Candida gombacsalád emésztőszervünk, bőrünk és a hüvely ártalmatlan lakója születésünk pillanatától kezdve. Fő képviselője a Candida albicans, amely 60–80%-ban normális állapotban is kimutatható a székletből, bőrfelületről, a hüvelyből, s amíg a jellegzetesen helyi tünetek nem okoznak gondot, nem jelent betegséget. Tünetes betegséget csak akkor idéz elő, ha szervezetünk normális baktériumflóráját károsodás éri. Az immunrendszerünket támogató baktériumok ugyanis korlátozzák a Candida szaporodását. Ebből leszűrhető: akkor beszélhetünk candidiasisról mint kórról, ha felborul a bélflóránkban évmilliók óta létező baktérium-gomba egyensúly, azaz testünk védekezőrendszere súlyosan és tartósan károsodik. Ilyen állapotnak számítanak a daganatos megbetegedések, a kábítószer-élvezet, a kemoterápia, a leukémia, a HIV-fertőzés. Elismert hajlamosító tényező még a cukorbetegség, tartós antibiotikum-kezelés, fokozott izzadás, terhesség és a fogamzásgátlók szedése, hosszan tartó kórházi kezelés.
A Candida gomba okozta kórképek szorosan összefüggnek a megbetegedés helyével. Ezekkel részletesen nem foglalkozom, a bőr- és a nőgyógyász feladatkörébe tartoznak, de olvasónk kérdése sem ilyen célzatú. Annyit azonban elmondok, hogy az orvos és betege Candida-fertőzéskor jellemző kiütéssel, viszketegséggel, maró, helyileg égő érzéssel, pírral és fehér, túrószerű bevonattal találkozhat. A diagnózis gyorsan felállítható mikroszkopikus vizsgálattal, valamennyivel időigényesebben a kaparék táptalajra oltásával.
Térjünk inkább át a kérdés megválaszolására: van-e hatékony gyógyszere ennek a betegségnek, s mit tehet az alternatív gyógyászat? A klasszikus orvostudomány ismer hatékony Candida elleni gyógyszereket, amelyeknek első vonalában a Nystatin és a fluconazolszármazékok állnak, másodvonalban még tíz-egynéhány gyógyszer, amelyek rezisztens fajok ellen hasznosíthatók. A lokális gombásodás eredményesen kezelhető, akár a hüvelyben is, ha kellő odafigyeléssel a higiénére kizárjuk a megújuló fertőzést. Más a helyzet az igen ritka bélrendszeri gombás fertőzéssel. A tünetek ebben az esetben rendkívül szétszórtak, imitálnak néhány sokkal gyakoribb bélbetegséget, mint az irritábilisbél-szindróma, bélgyulladás, tápláléktúlérzékenység, allergia, bélflórazavar, emésztőnedv-termelési zavarok (kevés epe, bélnedv, gyomornedv), amelyeket az orvosnak kötelessége kizárni. Rendkívül időigényes vizsgálatok sora következik ezután, mert a gombát nem könnyű emésztőrendszerünk rejtett zugaiban kimutatni. Újra hangsúlyozom azonban: a bélfertőzéses Candida-megbetegedés rendkívül ritka, olyan betegnél, akinek immunitása nem sérült lényegesen, gyakorlatilag nem következhet be. A gombák megtelepedését ugyanis beleinkben hatékonyan akadályozza a gyomorsav és a bélflóra. Szervezetünk megtanulta a védekezést kétmillió év alatt, és jól elvégzi a munkát egyedül is, amíg külső tényezők nem sértik számottevően.
Az alternatív gyógymódok szerepe
Már többször megírtam, nem zárkózóm el az alternatív gyógyítástól, ha megjelölt határokon belül tevékenykedik, ha hajlandó együttműködni a hagyományos medicinával, és tiszteletben tartja a klinikai értékeléseket. A Candida-fertőzéseknél azonban az orvosi szakirodalom nem ismeri az áltudományos honlapokon agyonhirdetett önellenőrzési Candida-teszteket (Vega-, Voll-teszt, biokristály-analízis stb.), a vastagbélmosást értelmetlennek tartja, elzárkózik, sőt kimondottan károsnak ítéli a hónapokig tartó szigorú, teljesen élesztő- és szénhidrátmentes Candida-kiéheztetési diétákat. Az orvosi tanulmányok szerint ez a laikusok által felkínált módszer legyöngíti a beteg szervezetét, megakadályozza immunválaszát, de a gombák ellen hatástalan. Természetesen, ha kövérek vagy cukorbetegek vagyunk, fogyókúrázhatunk, a szénhidrát megszorítása is hasznos lehet, de akkor is mindenből kell enni, csak kevesebbet, nehogy kellemetlen hiánybetegségek alakuljanak ki.
Ami az alternatív szerepkört illeti a Candida-fertőzés gyógyításában, nem kizárt a szigorúan helyi jellegű megbetegedéseknél – orvosunk tudtával – olyan klinikailag kivizsgált természetes anyagok használata, mint az acidum boricum, a grépfrutmagkivonat, az illóolajok közül a levendula. Az igazi területe azonban a természetgyógyászatnak, beleértve a homeopátiás kezelést is, a candidás beteg immunreakciójának erősítése lenne, segítségnyújtás a bélflóra egyensúlyának visszaalításában, a pre- és probiotikumok, valamint a vitaminpótlás helyes kiválasztásában, az egyénre szabott stresszkezelő technika felkínálása (meditáció, jóga) és megannyi más kiegészítő gyógymód, amelyekkel a hagyományos orvostudomány alig vagy egyáltalán nem foglalkozik.
