Kemény és fájdalmas megszorításokat helyezett kilátásba az ukrán kormány, azért a hitelért cserébe, amelyről március végén állapodott meg a Nemzetközi Valutaalappal (IMF). Az egyezség értelmében a súlyos politikai és gazdasági válsággal bajlódó Kijev a következő két évben legalább 14 milliárd, legfeljebb 18 milliárd dollár készenléti hitelt kaphat.
Az IMF szerint az Ukrajnának ígért hitel további pénzcsatornákat nyithat meg Kijev számára. Az ukrán kormány így jó esetben összesen akár 27 milliárd dollárhoz juthat, amely a csőd szélén imbolygó állam, és az összeomlás előtt álló gazdaság megsegítésére, életben tartására mindenképpen jól jön. Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnök ugyanis már jelezte, hogy hazája túléléséhez az idén 28 milliárd dollár hiányzik.
Jacenyuk szerint az idén az infláció 12 és 14 százalék közötti alakul hazájában, a bruttó hazai össztermék (GDP) pedig három százalékkal csökkenhet. Ez a derűlátó megközelítés. Ha azonban Ukrajna nem jut hozzá az IMF-hitelhez, a borúlátó forgatókönyv érvényesülhet, amelynek lényege: akár tízszázalékos gazdasági visszaesésre és államcsődre is fel kell készülnie. (Az ukrán gazdaság teljesítménye egyébként kisebb, mint az ország önállóságának 1991-es elnyerésekor volt.)
Az IMF-hitel folyósítása természetesen szigorúan szabályozott feltételek és követelmények teljesítése esetén történhet. Elvárásként fogalmazódott meg, hogy Kijev szigorítsa a költségvetési politikáját, a közbeszerzési törvényt, növelje a belföldi gázárakat, a nemzeti valuta, a hrivnya árfolyamát pedig szabadabban kell lebegtetni a dollárhoz képest.
A korábbi államfő, a Moszkva-barát Viktor Janukovics nem volt hajlandó az elkerülhetetlen megszorításokra, inkább visszakozott. Az utolsó pillanatban (tavaly novemberben) visszalépett az ország – évekig előkészített – európai uniós társulási szerződésének aláírásától. Moszkvától kért és kapott segítséget (hitelt, s a piaci árnál jóval olcsóbb földgázt), azt remélve, hogy – a gazdaság és a költségvetés átalakítása nélkül – államfőként folytathatja politikai pályafutását. Tévedett. A lakosság egy része fellázadt ellene, elkergette a hatalomból, amit Moszkva – nyugati segítséggel végrehajtott – államcsínynek minősített, és ellencsapással válaszolt. Ennek következményeként vesztette el Ukrajna a Krím félszigetet, amelyet nemrég Oroszország saját fennhatósága alá helyezett.
A két ország kapcsolata emiatt rendkívül kiéleződött, de drámai az ukrán gazdaság helyzete is. Ezen az állapoton változtathat az IMF-hitel.
Kijevnek az idén tízmilliárd dollár külföldi adósságot kell visszafizetnie. Moszkva pedig további 1,7 milliárd dollárt vár Kijevtől, amennyivel régóta tartozik az orosz gázszállításokért. Az Ukrajnának szánt orosz gáz ára ráadásul áprilistól csaknem a duplájára, vagyis ezer köbméterenként 385,5 (más forrás szerint 485,5) dollárra emelkedik, mivel Moszkva megvonta Ukrajnától az eddigi kedvezményt. (A Gazprom állami cég köbméterenként 370–380 dollárt kér a gázért az európai országoktól.). A drágítás miatt Ukrajna perrel fenyegeti Oroszországot.
Ha Kijev nem fizet, Moszkva akár a gázcsapok elzárásával válaszolhat, de azzal is nagy bajt okozhat, ha az eddiginél kevesebb ukrán árut vásárol. Arszenyij Jacenyuk ukrán kormányfő szerint az oroszok politikai, és nem piaci gázárat határoztak meg, amiért katonailag nem sikerült elfoglalniuk az országot. A politikus gazdasági agresszióval vádolja Moszkvát, de tárgyalást javasol a kérdés rendezésére. A feszültség miatt elemzők elképzelhetőnek tartják, hogy 2006 és 2009 után ismét „gázháború” lesz a két ország között.
Az orosz szigorítás miatt Kijev májustól kénytelen lesz emelni a hazai lakossági fogyasztóknak szánt gáz árát (73 százalékkal), ami érzékenyen érintheti a társadalom széles rétegeit. A szerencsésebbek a gázár állami ártámogatásában reménykedhetnek. Az ipari fogyasztók és a költségvetési intézmények már áprilistól többet fizetnek; előbbiek 29 százalékkal, utóbbiak 64 százalékkal.
A kormány azonban nem lesz minden területen ilyen kegyes a lakossághoz. A miniszterelnök már bejelentette, hogy a kormány befagyasztja a minimálbért, új adókat vezet be, a jelenlegiekből pedig többet növelni fog. Ennek következtében emelkedik majd a szeszes italok, a dohánytermékek, de a nagyvállalatok adója is.
Minden tizedik állami hivatalnokot, összesen csaknem 24 000 embert pedig elbocsátanak. Az állami autópark felét eladják, a kormányzati kezelésben álló és nélkülözhető ingatlanokat, közöttük a politikai vezetők szolgálati nyaralóit, szintén értékesítik.
Ambiciózus tervek egy olyan országban, ahol elsősorban a saját zsebükre figyelő dúsgazdag hatalmasságok (oligarchák) irányítanak a háttérből. Szakértők egyetértenek abban, hogy ha Ukrajna politikai vezetése nem alakítja át gyökeresen az országot, ilyen alkalma sokáig biztos nem lesz. Szerintük az ország politikai elitjének olyan ágazatokra és területekre – így az egészségügy, oktatás, vagy a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére – kellene a fő hangsúlyt helyeznie, melyek mind a 46 millió állampolgárnak a hasznára válhatnak.
