2024. április 27., szombat

MagyarZó Pistike messéi

Amama úgy fél a kullancstól, mint a pesti politikusok az adóbevallástól. Olvasta az újságban, hogy idén tavasszal rengeteg van belőlük, és folyton aggódik, hogy rám csimpaszkodik valahol egy ilyen kis vérszívó. Aztán mehetünk a balesetire, hogy kiszedjék.

– Tényleg kullancsinvázió van – bólogata a Zacsek. – Az én unokahúgom is összeszedett egyet, mégpedig email útján.

– Ez szörnyű! – rémüldöze amama. – Még nem is hallottam, hogy emailen is terjed! Biztosan valamilyen új hibrid fajta. És mondja, hogy történt?

– Úgy, hogy a fiúja randira hívta emailen a Duna partra, és mire hazaért, megtörtént a baj. A szülei pedig nem győznek csodálkozni, hogy micsoda pimasz egy rovar! A nadrágon át csípte meg a popóját.

De az ősöket inkább a kormányalakítás foglalkoztatta a héten. Amama azt találgatta, hogy kik lesznek a VMSZ-miniszterek a Vucsics-kormányban?

– Ne szaladj a rúd elé, Tematild! – inté őt atata. – Még csak az első tárgyalásokon vagyunk túl, és nem is biztos, hogy a végén egyáltalán szükség lesz a magyarokra. Vucsics előbb egyeztet a Dacsics Ivicával meg a Tadiccsal is, és csak azután dönt a leendő koalíciós partnerekről. De azt sem szabad elfelejteni, hogy ott a rengeteg éhes haladó pártfunkci is, akik mind miniszteri bársonyszékre ácsingóznak.

– Az én anyósom is élénken érdeklődik a kormányalakítás iránt – dicsekede a Zacsek. – Mindennap megnézi az újságban, hogy mi van a Kerkobabiccsal. Bevették-e a kormányba?

– Furcsállom az ízlését – jegyzé meg amama. – Pont a nyugdíjaspárt vezetője a szimpátiája?

– Nem a szimpátia, hanem a nyugdíj miatt érdeklődik iránta, zomzédasszony. Már elkezdték emlegetni a nyugdíjreformot, ami lefordítva azt jelenti, hogy meg fogják nyirbálni, mert nincs rá pénz, és ezt követeli a valutaalap is. A Kerkobabics pedig korábban mindig azzal dicsekedett, hogy amíg őt látják, addig nem nyúlnak a nyugdíjakhoz.

– Sajnos, sok mindenhez hozzá kell nyúlni, ha azt akarják, hogy ne menjen csődbe az ország – bólogata atata. – Hallom, hogy felére akarják csökkenteni az ötvenezres szolgálati gépkocsiállományt. Még majd megérjük, hogy az államtitkárok busszal járnak munkára.

– Az igazi takarékosság az lenne, ha a holland uralkodók példáját követnék – kuncoga a Zacsek. – Julianna királynő például kerékpárral járt piacra, és nem esett le a koronája. De ahogy én az itteni szokásokat ismerem, attól tartok, hogy nem sok kormányfunkci pattan majd biciklire.

– Legfeljebb azok, akik kétkezi munkára kapnak beosztást valamelyik virágzó magánvállalatban – titokzatoskoda amama.

– Honnan szeded ezt a butaságot, Tematild, hogy állami hivatalnokok fizikai munkát fognak végezni?

– Olvastam a Vucsics nyilatkozatát, hogy termelőmunkára fogják a közszféra felesleges dolgozóit a magánszektorban. Már látom lelki szemeimmel, amint a volt miniszterek megérkeznek biciklin a téglagyárba, és nekilátnak a melónak.

Egy pártkádert kirúgnak a hivatalból, mert folyton leissza magát. Elmegy a munkaközvetítőbe.

– Milyen melót tudnak ajánlani egy volt funkcinak, akinek csak középiskolája van?

– Lenne itt egy könnyű munka sok szabadidővel, de kevés fizetéssel.

– Hú, az nem jó, mert ha sok a szabadidőm, akkor elkezdek piálni. Nincs valami más?

– Hát kérem, van egy másik, ott éjjel-nappal gürcölni kell, de sokat is fizet.

– Az se jó, mert ha sok pénzem lesz, eliszom az egészet. Olyan nincs, hogy rengeteget kell melózni, és kevés a fizetés?

– Természetesen van olyan is, de ahhoz már diploma kell.

A Zacsek attól fél, hogy nemcsak az állami hivatalnokok maradnak hamarosan munka nélkül, hanem a kubikusok is.

– Hogy jönnek a földmunkások a könyökvédős tollkoptatók közé, Zacsek? – csodálkoza atata. – Miért kerülne veszélybe az ő munkájuk?

– Ukrajna miatt, Gyula zomzéd. Olvasom, hogy Brüsszel úgy akarja megleckéztetni a Krimet elcsatoló ruszkikat, hogy lemondja részvételét a Déli Áramlat gázvezeték építésében. Márpedig akkor lőttek a Szerbián át tervezett gázvezetéknek is, ami Nikolicsék legnagyobb reménysége. Nem kell felásni a fél országot a csövek miatt.

– Ne fesse az ördögöt a falra, Zacsek – inté őt atata. – Hallotta, hogy mit mondott Csepurin nagykövet? Hogy ami jó Oroszországnak, az jó Szerbiának is. Vagyis nekünk is örülnünk kell, hogy bekebelezték a Krim félszigetet, legközelebb pedig talán más ukrán tartományokat is.

– Ha a Krim mostantól az oroszoké, akkor oda is vízum nélkül utazhatunk, Tegyula? – kíváncsiskoda amama.

– Miért érdekel téged ez a nyugtalan Fekete-tengeri tartomány, Tematild?

– Azért, mert azt hallottam, hogy a ruszki testvérek szívesen keresik fel az ottani festői nyaralóhelyeket. Mi is elmehetnénk Szevasztopolyba, Tegyula, hátha olcsóbb a szállás, mint a górac tengerparton. Lefényképeznélek a Lenin-szobor mellett.

– Nem mehetünk, Tematild, mert nincs tankunk.

Atatának erről egy régi vicc jutott eszébe, de most is aktuális.

Egy német, egy francia és egy orosz beszélget.

– Nekem van egy Mercédeszem, a feleségemnek BMW-je, külföldre pedig lakókocsival járunk – mondja a német.

– Nekem egy Peugeot-m, a feleségemnek meg Renault-ja van. Külföldre mi vonattal járunk – mondja a francia.

– Nekem Moszkvicsom van, a feleségem meg gyalogolni szokott – mondja az orosz.

– És külföldre mivel jártok?

– Leginkább tankkal.

PISTIKE, reménybeli kubikus és biciklis káder