Valamikor a régmúltban a Basiana nevű római település volt ezen a vidéken, most a horgásztavat hívják így. A falut, Donji Petrovcit, amelynek tövében csillog a tó, nem könnyű megtalálni, a hagyományos térképek gyakran nem is jegyzik. Olyan világvégi hely, ahova csak az ment, aki ott lakik. Újabban az is, aki pontyozni akar.
A Rumát Ópázovával összekötő útról a putinci „Német templom”-nál kell elfordulni. Ha nyugatról érkezünk, akkor jobbra, ha keletről, akkor balra, ha északról jövünk akkor egyenesen. Dél felől nem jöhetünk, arra csak menni lehet. Meg visszajönni két élménydús pontyozással eltöltött nap után. Donji Petrovcinál is a templomnál kell lefordulni (balra), és ahogy a dalszöveg mondja, „ahol véget ér az út...” ott hallgat a tó. Titkot árulunk el: a szerémségi pontyozók sokáig féltve őrzött tavacskájáról van szó.
A nyugalomra, a műfajnak megfelelő magatartásra, a pontyfogó etikára... sokat adó horgászok köztudomásúan igényesek. Ha más fából faragottakkal kell osztaniuk a vízpartot, akkor nem akarnak osztozni, hanem elmennek oda, ahol... tágasabb. A Basianáról nem mennek – aki akart, már elment –, ide egyre inkább jönnek. A húsvét utáni hétvégén kezdődő helybeli versenysorozat szinte már teltházas, elkelt a tópart. Nemcsak arra a hétvégére, hanem az idényre.
A hétvégén pálya- és pontyállomány-vallatást tartottak, csupán friss információszerzés végett, az idény – az enyhe télnek köszönhetően – már februárban megkezdődött.
A tómeder kemény, sárga szerémségi agyagba ágyazódik, vízellátását a Fruška gorában fakadó patak, források meg kristálytiszta, iható vizet szállító szivattyúk biztosítják. A pontyok apraja három feletti, a nagyok tízen túliak, és valamennyi – az aljzatnak hála – utánozhatatlan aranysárgában pompázik.
A hétvégi mezőnyt egyszerű pontyhorgászoktól kezdve a tavaly még a válogatott színekben szereplőkig alkották. Összeszokott, közös hullámhosszon működők benyomását keltették, akik a szakmára jellemzően csupán az etetési stratégiát meg a csalik boszorkánykonyháját tartják titokban egymás előtt.
Ha elvétenénk az utat, és a faluban kötnénk ki, nem baj, mert látni kell. Rendezett utcák, gondozott pázsit, csinos házak... És ami ránk nem mindenütt jellemző: szembetűnően tiszta.
