A honi szerb tudóstársadalom Nikola Tesla (1856–1943) születésének napját, július 10-ét ünnepli a szerb tudományosság napjaként. A Dalmáciában, szerb lelkészcsalád gyermekeként napvilágot látott zseni, mint ahogy a XX. század tucatnyi magyar Nobel-díjas tudósának legnagyobb része is, Amerikában kapott olyan lehetőséget, olyan körülményeket, amelyek közepette kedvére kísérletezhetett és onthatta a felfedezéseket. Életében 146 szabadalmat jegyeztetett be és róla nevezték el a mágneses indukció mértékegységét. Tesla ugyan nem kapott Nobel-díjat, de az élet minden területén naponta használjuk azokat az elektromos berendezéseket, amelyeket az általa kifejlesztett váltóáramú motorok hajtanak meg.
Egy-egy ország iparának, a gazdaság állapotának a fokmérőjét a nemzeti jövedelemből a tudományos kutatásokra, fejlesztésekre fordított támogatások nagysága adja meg. Magyarországon tavaly nőtt a tudományra fordított pénzkeret és megközelítette a GDP 1,5 százalékát. Ilyen magas még sosem volt. A tudomány fejlesztésére és kutatásra átlagosan a GDP 1,8 százalékát fordítják az EU-ban. A tagországok közül Szlovákia költ legkevesebbet, alig fél százalékot a tudományok támogatására, ami a legrosszabb mutatónak számít Ciprussal és Litvániával egyetemben.
Mennyit költenek a fejlett országok tudományos kutatásra? Az USA tudományos költségvetését a fekete bőrű elnök a GDP 2,6-ról három százalékra emelte, de ez még mindig elmarad Japántól, amely a hazai össztermék 4 százalékát, Dél-Korea pedig 3,5 százalékát fordítja a tudományos kutatásokra és fejlesztésekre. Eredményeik önmagukért beszélnek.
Ezeknek az adatoknak a tudatában az államcsőd-közeli helyzetben lévő Szerbiában korszerű tudományos kutatómunkáról nehéz beszélni. A rendszer (nyugdíjak, egészségügy, oktatás stb.) alapgázon történő működtetéséhez sem tud elegendő forrást teremteni a kétségbeejtően eredménytelen – igaz a kiváltságos „üzletemberek” meggazdagodtak – privatizációval padlóra küldött szerb gazdaság, nem hogy nagy tudományos projekteket tudna finanszírozni.
A lukacsos svájci sajtra hasonlító költségvetésben sosincs pénz, nincs annyi foglalkoztatott, amennyi meg tudná keresni a nyugdíjakra valót. A túlméretezett állami apparátus túl sokba kerül. Külföldi hitelekből él az ország, ami hosszú távon tarthatatlan. A honi tudományosság katasztrofális helyzetében az EU-hoz való közeledés némi javulást hozhat, Szerbia számára is hozzáférhetőbbé válnak azok a pénzügyi alapok, amelyekből kisebb-nagyobb tudományos fejlesztési projektumokat lehet pénzelni.
A tudományos felfedezések önmagukban még nem jelentenek gazdasági bevételt. Egy-egy újítás bevezetése, még ha oly forradalminak is tűnhet, évekig tartó előkészületeket, újabb ráfordításokat követel, mire abból eladható termék és jövedelem lesz. Ezt az utat csak a legtőkeerősebb világcégek tudják viszonylag rövid idő alatt bejárni. Szerbia nem hogy a világgal, de a környező kis országokkal sem képes versenyezni a tudományos kutatások és alkalmazások terén.
Vannak jó képességű kutatóink, de mint azt a Nobel-díjasok példája igazolja, a nagybetűs tudományban a nagy országokban lehet nagy karriert befutni. Az agyelszívás iránya mindig is a fejlett nyugat irányába mutatott. A szerbiai gazdasági válságot generáló politikai válság elhúzódó éveiben felgyorsult a tanult értelmiség, a jó képességű szakemberek, kutatók elvándorlása. Az ország a tőle telhető módon befektet a szakemberképzésbe, a diplomás ambiciózus fiataloknak azonban előbb-utóbb rá kell jönniük, hogy meg van kötve a kezük és előbb-utóbb vándorbotot fognak és a jobb élet reményében távoznak a balkáni nyomorból.
Nem öregbíti Szerbia amúgy is megtépázott tekintélyét a közelmúlt diploma- és doktoridisszertáció-hamisítási botrányai. Az oklevélvásárlások, a magánegyetemeken megszerezhető kétes értékű tudományos fokozatok számos kérdést vetnek fel a honi tudományosság legitimitását illetően. A magas állami pozíciókban ügyködő tudományok doktorairól sorra derülnek ki a turpisságok. Az internet korszakában gomba módra szaporodnak a „copy-paste” doktorok. Mások munkáját a saját dolgozatukba gátlástalanul bemásoló rangkórságtól szenvedő karrieristákból sosincs hiány. Az idegen tollakkal való ékeskedéstől még a fejlett nyugat sem mentes, gondoljunk csak Németország levitézlett hadügyminiszterére.
A szerb állami vezetés, a kormány és a minisztériumok több tisztségviselője is a hamisítás gyanújába keveredett. Szerbiában nem jelent gondot rövid idő alatt „új” eredményeket felmutató tudományos megalapozottsággal összeállított doktori disszertációkat produkálni, csak a megfelelő magánegyetemhez kell fordulni. Hamarabb célhoz ér a doktorandusz, ha „euróolajjal” kenegeti a rektori iroda ajtajának csikorgó zsanérjait.
