A megengedett negatív számlaegyenleg a folyószámlával rendelkező szerbiai polgárok számára nem ismeretlen, sőt nagyon sok családnak egyetlen megélhetési lehetőség, hogy átvészelje a két fizetés közötti időszakot. Alig van, aki nem él ezzel a szerbiai bankszolgáltatás szüleményének nevezett lehetőséggel, ugyanis a múlt hónapban az országban összesen 6 730 341 folyószámla „élt”, és 4 629 567 folyószámlatulajdonos használta a megengedett negatív számlaegyenleget. A számok nyelvén szólva ez azt jelenti, hogy az ügyfelek a számláikon levő, többnyire béreikből, nyugdíjaikból eredő összegeken túlmenően még 46,44 milliárd dinárt költhettek el, amit a bankok jóváhagytak. Sajnos még ez sem volt elegendő, mert az ügyfelek a megengedett egyenlegen is túlléptek. Az Egyesült Szerbiai Pénzintézetek Hitelirodájának kimutatása szerint Szerbiában 262 587 folyószámlatulajdonos már a nem megengedett negatív számlaegyenleget költötte, és több mint 60 napig volt adósságban. Az efféle tartozások túllépték a 4,5 milliárd dinárt.
A megengedett negatív számlaegyenleg sem olcsó mulatság, de a nem megengedett már nagyon is borsos, és bankoktól függően változó.
A Raiffeisen Banknál a felszámolandó kamat ez esetben 48 százalék, ha azonban a megengedett keretben marad a kliens, a kamat éves szinten 34,8 százalékos. Ezzel ellentétben az Intesa bankjaiban a kamat 29,85 százalékos, ha azonban a betétes egy hónap után is „pirosban” van, vagyis a nem megengedett számlaegyenleget használja, automatikusan zárolják a számláját. Az Erste Bank talán a legkegyesebb a hitelkeret tarifáit illetően, hiszen mindössze 18,5 százalékos kamatot számol fel a nem megengedett számlaegyenlegre, amely mellesleg kisebb, mint amikor az ügyfél a megengedett keretben marad – egyébként az idén a kamatot 33-ról 28 százalékra csökkentették. A Dunav Bank a nem megengedett számlaegyenleg túllépéséért 28,5 százalékot számol fel, és 20,25-öt, ha a folyószámla tulajdonosának sikerült „a határokon belül maradnia”.
Az már ismeretes, hogy a környező országokhoz viszonyítva Szerbia „büszkélkedhet” a legmagasabb banki hiteldíjakkal. A horvátországi bankokban a kamatlábak átlagosan fele akkorák, mint a szerbiaiakban, és ez a megengedett negatív számlaegyenleg esetében sincs másképp. A Spliti Bankban például 15 százalékos. A megengedett hitelkeret túllépésekor pedig 18 százalékot tesz ki. Az már csak hab a tortán, hogy egy felhasználójuk panaszlevelet írt a magas hiteldíjak miatt.
Németországban a klienseknek a megengedett keret igénybevételekor 8 százalékos hiteldíjat kell törleszteniük a bankoknak, ennek átlépésekor pedig pontosan a dupláját. Ám azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a német polgárok általában nem is élnek ezekkel a lehetőségekkel, a magasabb és rendszeresebb fizetéseknek köszönhetően.
Mit mondanak minderre a hazai pénzintézetek? Az Erste Bankban például azt, hogy az engedélyezett negatív számlaegyenleg nem banki találmány, hanem az ügyfelek igényének a szüleménye, és elsősorban akkor alkalmazzák az intézmények, amikor az ügyfél azt az összeget használja, amelyre nincs fedezete, és csak a fizetés során derül ki, hogy a kliensnek nincs elég pénz a számláján a tranzakció lebonyolítására. Ez a bankoknak azonnali fejfájást okoz. Ezért került sor a hitelkeret megengedett túllépésének bevezetésére, hiszen így nagyobb valószínűséggel elkerülhetők a fentebb említettek. Az Erste munkatársai arra is rámutatnak, hogy bankjukban például a törlesztés határideje hatvan nap, ezek után pedig, ha a btétes nem fizette vissza tartozását, értesítik az Egyesült Szerbiai Pénzintézetek Hitelirodáját, amely bejegyzi az ügyfél nyilvántartásába a mulasztást. Ez oda vezethet, hogy a betétes a továbbiakban egyáltalán nem, vagy csak igen nehezen igényelhet kölcsönt a bankoktól.
