Jövő héten jelentősen átalakul a 78 millió lakosú Törökország politikai vezetése. Az ország elnöki tisztségét Recep Tayyip Erdoğan eddigi kormányfő veszi át, akit augusztus 28-án iktatnak be hivatalába. A politikus még aznap beköltözik az elnöki palotába. Az új miniszterelnök Ahmet Davutoğlu eddigi külügyminiszter, Erdoğan korábbi tanácsadója lesz, akire – szintén a jövő héten – a kormánypárt, a konzervatív iszlamista AKP irányítását is rábízzák. Az ország 62. kormányfőjeként a 2015-ös parlamenti választásig tölti be tisztségét.
Az AKP és Törökország legfontosabb politikusaként Erdoğan azonban már jelezte: a jövő évi választáson a kormánypárt miniszterelnök-jelöltje Davutoğlu lesz. Azt várják tőle, hogy addig növelje az AKP népszerűségét, és a választáson a jelenleginél nagyobb parlamenti többséghez juttassa.
Davutoğlu legfontosabb erénye a lojalitás. A politikus akkor is hű maradt Erdoğanhoz, amikor záporoztak rá a nemzetközi bírálatok. Az ő nevéhez fűződik a nyitás az iszlám keleti világa felé. Szintén ő hirdette meg a szomszédokkal problémamentes viszony kialakítására törekvő politikát is, de ez nem valósult meg.
Erdoğan az ország irányítását Abdullah Gültől veszi át; megbízatási ideje öt évre szól, ami – újraválasztással – ugyanennyivel meghosszabbítható. Első öt évét arra is ki akarja használni, hogy átalakítsa Törökország alkotmányát, s elnöki, esetleg félelnöki rendszert vezessen be, jelentősen megnövelve így a saját és a mindenkori államfő jogköreit. Ha tervét megvalósítja, vagyis az államfői hivatalnak végrehajtói, gyakorlati jogokat is biztosít, a miniszterelnök hatalma sokkal korlátozottabb lesz a NATO-tag és európai uniós tagjelölt Törökországban.
Politikai ellenfelei arra figyelmeztetnek, hogy elnöksége alatt erőteljes hangsúlyt kaphat az iszlám vallás, a világi államot hirdető, jóval korábbi politikával, a kemalizmussal szemben, amely a modern Törökország 1923-as megalapítójáról, Kemal Atatürkről kapta a nevét.
Erdoğant augusztus 10-én választották államfővé Törökországban, amely az ő miniszterelnöki mandátuma alatt regionális hatalommá vált. Hazája modern történetének legsikeresebb miniszterelnökeként, de végtelenül megosztó politikusként tartják számon.
Megbízatási ideje alatt, amely 2003 tavaszán kezdődött, Törökország gazdasága szárnyalt, a lakossági életszínvonal jelentősen nőtt. A sikerek ellenére sok kritika is érte a hatalom legfelsőbb köreit is átszövő korrupció, autokratikus vezetési módszere, az iszlamista hagyományok erőltetése, továbbá a sajtószabadság és az internet korlátozása miatt. Bírálói az utóbbi években heves tüntetéseken tiltakoztak a politikája ellen, amelyről azt állítják, hogy egyik kiemelt célkitűzése a tekintélyuralmi rendszer kiépítése.
