A 18. Szabadkai Nyári Akadémia programjaként egy kisebb csapat tanár meglátogatta a költő-írót, Tolnai Ottót. Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy az otthonában látogathattuk meg. Megtekinthettük, jelenleg hol él, alkot az író.
A fákkal övezett palicsi ház kivilágítva, barátságosan várta az esti vendégeket, bennünket, tanárokat, akik egész nap az iskolapadban ültünk, és este meghatódva gyülekeztünk az író háza előtt. Bátortalanul meghúztuk a csengőt, és a költő felesége engedett be bennünket, a ház ajtajában pedig mindannyiunknak kezet nyújtott a költő, és mi végre kezet foghattunk Tolnai Ottóval. Kedvesen fogadta a kb. húsz főből álló társaságot. Megmutatta a házát, és azt a régi íróasztalt, ahol az alkotások születnek. A festményeiről beszélt nekünk, néhányat kiemelve a sorból, és a hozzájuk fűződő néhány kedvenc történetét mesélte el. Nevek, események, emlékek forogtak örvényként a fejünk felett. Beszéde során, akár könyveit olvasva, ablakok nyíltak, és kicsit elfeledkezve magunkról, a történet bekebelezte a hallgatóságot, és láthatóvá, érzékelhetővé váltak a múlt képei. Az interpretációja vezetett bennünket valahová, amit talán olvasatnak nevezhetnék.
A tiszteletünkre meglocsolta a rózsáját, a jerikó rózsáját, és még ott voltunk nála, az kinyílt nekünk, ahogy kinyitotta ajtaját számunkra a költő, és ahogy kinyílt nekünk maga a költő, és ahogy mi is ott kinyíltunk az irodalom felé. Majd leült közénk Tolnai Ottó, mi pedig körbevettük őt, és ő a mély csendben beszélt, beszélt a motívumokról, ahogyan azok megtalálják őt, és ahogy azok benne átalakulnak, és válnak azzá, ahogyan mi a műveiben találkozunk velük. Figyelmünkkel behálóztuk a szobát, és akkor a költő felolvasta az Ómamát. A hosszúversét élvezettel, átéléssel olvasta, a szavaknak zamatja volt, és mi, a tanárok hallgattuk a Tolnai-eposzt, ízlelgetve a szavakat, a visszatérő gondolatokat.
Élmény volt a Tolnai Ottóval való találkozás, élmény volt őt az otthonában látni, élmény volt őt hallani irodalomról, alkotásról beszélni, élmény volt hallgatni, ahogyan saját művét felolvassa, és hogy a továbbképzésünkhöz kapcsoljam ezt a találkozót, mondhatom, hogy ez számunkra valóban élményszerű irodalomóra volt.
