Mélyen vallásos, de babonás is az argentinok többsége. A tizenhármas szám ezúttal nem csak nekik, de hazájuknak is bajt hozott. Argentína ugyanis tizenhárom év alatt már másodszor ment csődbe. Előbb 2001 decemberében, legutóbb az idén nyáron.
Latin-Amerika harmadik legnagyobb gazdasága képtelen kikecmeregni a mély gödörből, amelybe 2001-ben zuhant, miután kiderült: 132 milliárd dolláros rekordmagas államadósságát nem tudja törleszteni külföldi hitelezőinek. Ők pedig azóta is sok pénzre tartanak igényt, hisz Argentína évtizedek óta hatalmas hiteleket görget maga előtt.
Tizenhárom éve is emiatt omlott össze gazdaságilag, illetve jutott csődbe az állam, amely akkor zárolta a lakossági megtakarításokat is. Dühödt tömegek tiltakoztak 2001 végén és 2002-ben az utcákon, megrohanták a pénzüket – politikai utasításra – befagyasztó bankokat, összecsaptak a karhatalommal, ami halálos áldozatokkal járt.
A súlyos válság enyhítésére, illetve kezelésére a kormány hitelt vett fel (államkötvényeket bocsátott ki). Nem sokkal később azonban kiderült: a pénzt képtelen visszafizetni. Ezért hosszasan egyezkedett, majd megállapodott a hitelezők 93 százalékával az adósság átütemezéséről, és arról, hogy – New York-i bankokon keresztül – tartozásának csak egy részét (25–30 százalékát) fizeti vissza, a többit nem.
Két amerikai fedezeti alap azonban visszautasította ezt a javaslatot, s perbe fogta az argentin államot, amelytől követelik az általuk nyújtott, összesen 1,5 milliárd dollár hitel teljes összegét, és annak kamatait. Buenos Aires hallani sem akart erről, s megkísérelt csak azoknak a hitelezőknek fizetni, akikkel megegyezett.
Több mint tíz év jogvita után az idén júniusban az illetékes New York-i bíróság úgy döntött, hogy Argentínának mégiscsak vissza kell fizetnie a 1,5 milliárd dollárt a két amerikai alapnak, kamatokkal együtt. Az ítélet másik része szerint, amíg a kifizetés nem történik meg, Argentína annak a 93 százaléknyi külföldi hitelezőjének (kötvénytulajdonosnak) sem utalhat – a korábban kijelölt New York-i pénzintézetek segítségével – egyetlen garast sem, akikkel már megállapodott az adósság rendezéséről.
Vajon miként lehet, hogy Argentína sorsát egy amerikai bíró pecsételi meg? A válasz egyszerű: a kötvényeket dollárban, amerikai előírások szerint bocsátották ki, ráadásul Buenos Aires beleegyezett, hogy vitás kérdésben a kötvényvásárló országának a bírósága járjon el.
Buenos Aires eddig azért vonakodott fizetni a két amerikai alapnak, mert attól tart, hogy akkor a többiek is visszakövetelnék az egész hitelösszeget, ami teljes fizikai-pénzügyi csődbe sodorná az országot. Argentína így csak technikai csődben tengődik. Hivatalosan 2014. július 30-a óta. Augusztus elsején pedig a csődkifizetések elrendeléséről döntő nemzetközi szervezet (ISDA) fizetésképtelenné is nyilvánította az országot.
Totális csődről, valós összeomlásról azonban szó sincs. Ráadásul az ország tudna törleszteni (valamennyit), de június óta már amerikai bírói ítélet tiltja a pénzek – New York-i bankok révén történő – utalását a hitelezőknek.
Bár a kormány fizetőképes, az érintett amerikai alapok követeléseit nemcsak azért nem akarja teljesíteni, hogy felbátorítsa a többieket is a teljes hitelösszeg visszakövetelésére, hanem azért sem, mert az országot régóta recesszió sújtja. A gazdasági visszaesés az idén is folytatódik.
A jelenlegi államcsődöt azonban nem lehet összehasonlítani az előzővel. A lakosság sem esett pánikba, bár nyugtalan. Az infláció elharapózásától tartva az emberek igyekeznek megszabadulni készpénz-megtakarításaiktól, aki teheti, ingatlant vásárol.
Az argentinok az elmúlt évtizedekben több politikai és gazdasági megrázkódtatást éltek már át. A társadalom még az 1970-es és 1980-as évek katonai diktatúrájának megpróbáltatásait, mély válságát sem heverte ki. Argentínában 1976-tól 1983-ig uralkodott a tábornokok irányította katonai junta. A rezsim rettegésben tartotta az országot; a baloldaliak és kommunisták üldözésére hivatkozva rémuralmat vezetett be.
A felhalmozódott problémák megoldására 1990-ig kellett várni. Argentínában akkor viszont mélyreható reformokat hirdettek. A gazdaságot liberalizálták, az állami vagyon egy részét privatizálták, a nemzeti fizetőeszköz, a peso árfolyamát az amerikai dollárhoz kötötték. Ennek eredményeként a gazdaság növekedni kezdett, s fokozatosan emelkedett a lakosság életszínvonala is. Ám csak az évtized végéig, amikor ismét súlyos gazdasági gondok jelentkeztek, nem sokkal később (2001 decemberében) pedig beütött a krach.
A jelenlegi válságról a kormány azt állítja, hogy az ország nincs is csődben, mivel tudna fizetni. A hiteltörlesztés szüneteltetése pedig (szerinte) nem a fizetésképtelenségből ered, hanem abból, hogy az államot jogi eszközökkel sarokba szorították.
Buenos Aires ezért ellentámadást indított. Augusztus elején eljárást kezdeményezett az Egyesült Államokkal szemben a hágai Nemzetközi Bíróságon (ICJ) az ország technikai államcsődjéhez vezető New York-i bírósági ítélet miatt. A héten pedig alternatív adósságrendezési javaslatot ismertetett. Eszerint a pénzükre váró hitelezőknek – az argentin jegybank feltételei mellett – Buenos Airesben nyitnának számlákat, s a kormány azokon keresztül folyósítaná nekik a törlesztőrészleteket.
A különös államcsőd nem okozott pánikot a nemzetközi pénzpiacokon. A befektetők számítottak rá, s ezért a rémület is elmaradt.
Mindenki tudja, hogy Argentína szorult helyzetben van. Azzal is tisztában vannak azonban az érintettek, hogy a jelenlegi csőd nem fenyeget akkora gazdasági mélyrepüléssel, mint ami a 2001-es összeomlást követő esztendőket jellemezte Argentínában.
Cristina Fernández de Kirchner államfő a gazdasági bajokat régóta igyekszik palástolni. Az ország történetének első elnöknője a magas inflációról évekig tudomást sem akart venni, sőt a szót nyilvánosan ki sem ejtette a száján.
A 2007-ben hatalomra került államfőnek jó oka van a problémák elhallgatására. Jövőre elnökválasztás lesz Argentínában, s ezért igyekszik mindent megtenni, hogy megőrizze tisztségét. Újraválasztási esélyeit az államcsőd csökkenti, ahogyan a lakosság elégedetlensége is. Talán abban bízik, hogy addigra sikerül megegyezni a makacs amerikai hitelezőkkel is, és rendezhetik a számlát.
