Elborzasztó videóval hívta fel magára a figyelmet az Iszlám Állam (IÁ) dzsihádista szervezet, amelynek kíméletlen harcosai a nyár eleje óta elfoglalták fél Irakot. A területet azután sebtében „hozzácsatolták” a szintén ellenőrzésük alatt álló Kelet-Szíriához és önhatalmúlag kikiáltották a kalifátust. Birodalmukat senki nem ismeri el a világon, a sajátos államot működtető szélsőséges iszlamista terrorszervezet ellen pedig széleskörű nemzetközi összefogás kovácsolódik.
Washingtont különösen feldühítette, hogy az IÁ lefejezte James Foley amerikai újságírót, s a bestiális gyilkosságot megörökítő felvételt a múlt héten feltette a YouTube-ra. Az újságíróval állítólag azért végeztek, mert az Egyesült Államok légicsapásokat mért Irakban az IÁ csapataira.
A videofelvételből ítélve a dzsihádisták fogva tartanak még egy amerikai újságírót, s azzal fenyegetőznek, hogy őt is meggyilkolják. Szándékukról egy feltétellel mondanának le: ha az USA váltságdíjat fizet érte. Abban az esetben szabadon is engednék. Foley szabadon bocsátását állítólag szintén hatalmas összeg kifizetésétől tették függővé. Hírek szerint 132 millió dollárt követeltek az újságíróért cserébe. Washington – álláspontjához hűen – nem egyezkedett a terroristákkal, és fizetni sem volt hajlandó. Az USA a jövőben is tartani akarja magát ehhez az elvhez. Ezt a külügyminisztérium a napokban ismét nyomatékosította azzal érvelve, hogy ha engedményeket tennének, komoly veszélybe kerülnének a külföldön tartózkodó amerikaiak, hisz bármikor elrabolhatnák őket, nagy összegű váltságdíj reményében. Ezenfelül a kifizetett pénzekből még inkább megerősödnének az emberrablásokra szakosodott bűnözői csoportok és terrorszervezetek.
Az IÁ az idén már így is dollármilliókat zsebelt be váltságdíjakból, amelyeket egy-egy országtól zsarolt ki. A váltságdíjak kifizetésével a kormányok a terrorszervezetek kiemelt támogatóivá váltak. Az Al-Kaida, amely kegyetlensége miatt zárta ki soraiból az IÁ-t, már régóta hatalmas összegeket zsebel be európai országoktól. Az amerikai kormánnyal ellentétben sok európai állam ugyanis hajlandó fizetni elrabolt állampolgáraiért. Sokszor több millió dollárt, vagy eurót. Igaz, az érintettek ezt nem verik nagydobra. Eddig igyekeztek titokban intézni a kifizetéseket is, amelyeket a költségvetésben gyakran humanitárius segélyként tüntettek fel.
Egykori túszok és a kiszabadításukban résztvevők beszámolóira, illetve dokumentumokra támaszkodva épp az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb napilapja, a New York Times számolta ki, hogy az Al-Kaida 2008 óta legalább 125 millió dollár váltságdíjat szedett be. Az összeg több mint felét tavaly szerezte. A lap arról is beszámolt, hogy az USA pénzügyminisztériuma más következtetésre jutott. Eszerint a terroristák az elmúlt években jóval többet, összesen 165 millió dollárt kerestek a túszokon, vagyis azért, hogy megkímélték az életüket, majd a pénz átvétele után elengedték őket.
A nemzetközi túszüzlet felvirágzása bő tíz éve kezdődött. Algériában egy ismeretlen fegyveres csoport 2003-ban (találomra) elrabolt tizenegy svájci turistát. Később még legalább annyi külföldit hurcolt el: egy britet, több hollandot, németet, osztrákot és svédet.
Bár a fegyveres emberrablóknak nem volt előre kidolgozott tervük, mégis gyorsan rájöttek, hogyan lehet pénzt kapni a foglyokért. Felvették a kapcsolatot az érintett országok illetékeseivel, és közölték velük a feltételeiket, amelyek közül a váltságdíj kifizetése volt a legfontosabb. Az amerikaiak már akkor felhívták az érintett államok figyelmét, hogy ne teljesítsék a terroristák követeléseit. A kormányok nem akartak fizetni, de a túszul ejtett állampolgáraikat sem szerették volna elveszíteni. Ezért inkább átadták a követelt összeget.
London kivételével. Nagy-Britannia ugyanis (az USA-hoz hasonlóan) nem hajlandó pénzért „kiváltani” a túszként fogva tartott állampolgárait. Emiatt a 2003-as algériai túszdráma nem végződhetett happy enddel: a fogvatartott britet kivégezték elrablói, de a soknemzetiségű csoport többi tagja túlélte a megpróbáltatásokat, mivel kormányuk végül kioldotta az erszényt.
Az Al-Kaida okult az esetből, és ha valóban pénzszerzési céllal szándékozik elhurcolni idegeneket, igyekszik mellőzni a briteket és az amerikaiakat, hisz rájött, hogy értük nem kap egyetlen centet sem. A terrorszervezet biztosra megy, ugyanis az akció viszontagságos, megszervezése és végrehajtása olykor nekik is sokba kerül. A lényeg pedig az, hogy a végén tekintélyes összeghez jussanak.
Az Al-Kaida épp tíz éve határozta meg a pénzszerző emberrablások kritériumait. A terrorszervezet több parancsnoka azonban ellenezte a nyerészkedést. Ők sokkal fontosabbnak tartották, ha az Irakban elrabolt – és általuk megszállóknak nevezett – külföldi katonákat és civileket megölik, lefejezik.
A nézetkülönbségek végül szakadást okoztak a szervezeten belül. Az iraki szárny gyakran végzett a külföldi túszokkal, tekintet nélkül a nemzetiségükre. A terrorszervezet észak-afrikai szárnya azonban életben hagyta őket, s busás bevételhez jutott az emberrablások révén. A szomáliai és jemeni szárny időközben sajátos munkamegosztást is bevezetett. Ennek része az emberrablások egyeztetése, koordinálása, és a rendszeres tapasztalatcsere. A túszejtést és a foglyok elengedéséről zajló tárgyalásokat állítólag Pakisztánból irányítják.
Korábban más volt a helyzet, akkor még elsősorban dúsgazdag támogatói adakozásából tartotta fenn magát. Egy ideje azonban már több folyik be a váltságdíjakból, mint a szimpatizánsoktól. A túszüzlet virágzását a számok is igazolják. Tíz éve még kétszázezer dollárért engedtek el egy túszt, az utóbbi időben olykor már dollármilliókat kell kipengetni egy-egy fogolyért. A legértékesebbek a svájci a francia, és a spanyol polgárok: értük lehet a legtöbbet kérni és kapni.
