Az ukrán válság és az orosz embargó miatt továbbra is óriási a bizonytalanság. Ez valamennyi európai országra érvényes: az EU-tagállamokra, a tagjelöltekre és azokra is, melyek nem tagjai az uniónak. Szerbia egyelőre sikeresen lavíroz az előállt helyzetben, de valószínűsíthető, hogy sok szempontból most jön még a neheze. Elsősorban jön a tél: energiahiány fenyeget, ami nemcsak a lakosság számára jelenthet hatalmas gondokat, hanem a gazdaság teljesítőképességére is mindenképpen kihat majd. Gondok lehetnek az áramellátással, a gázzal és a szénnel is.
Miközben vezető politikusaink többször hangsúlyozták, hogy az EU-csatlakozási folyamat mindennél fontosabb, a hírek szerint Putyin a fasizmus felett aratott győzelem 70. évfordulójának megünneplésére október közepén Belgrádba utazik. Sajtóértesülések szerint az orosz államfő Szerbia miniszterelnökével a két ország közötti gazdasági együttműködésről is tárgyalna. Az esemény nem kis horderejűnek ígérkezik. Nagy kérdés, hogyan reagálnak majd az EU-ban, és hogyan tekint majd rá a hazai közvélemény. Érdekes ilyenkor arra is odafigyelni, mit mondanak a közvélemény-kutatások. Egy nemrégiben készült felmérés alapján az ország lakosságának több mint a fele támogatja Szerbia uniós csatlakozását. Ugyanakkor érdemes megemlíteni az egyik internetes portál körkérdésének eredményét. Természetesen fontos hangsúlyozni, hogy nem reprezentatív felmérésről van szó. A kérdés, a válaszlehetőségek és főleg az eredmény azonban sok mindent elárulhat társadalmunkról, a közfelfogásról. A kérdés így hangzott: Miért szeretné Európa arra kényszeríteni Szerbiát, hogy szankciókat vezessen be Oroszország ellen? A válaszadók egynegyede azt az opciót jelölte be, hogy azért, mert „minket senki sem szeret”. Szintén mintegy negyede a válaszadóknak azt a feleletet jelölte be, hogy azért, mert „ez része az összehangolt európai politikának”. Kevesebb mint 10 százalék választotta az „azért, mert ez a mi érdekünk” opciót, viszont több mint 40 százaléka a válaszadóknak úgy gondolta, azért, mert „mi és az oroszok együtt mindenkinél erősebbek vagyunk”. Valószínűleg sokaknak erről az a vicc jut az eszébe, hogy amikor az elefánt és a kisegér együtt megy át a hídon, a kisegér megjegyzi: Hallod, hogy dübörgünk? A tréfát félretéve a helyzet nagyon is komoly, hiszen a közeljövő politikai húzásai és természetesen a gazdasági reformok sikeressége merőben meghatározza az ország lakosságának sorsát az előttünk álló néhány évben, de talán az sem túlzás, ha azt mondjuk, hogy évtizedekre. Jóformán elviselhetetlen csapás lenne az ország gazdaságára nézve, ha megszűnne a kereskedelem az oroszokkal, de talán még súlyosabb következményekkel járna, ha az EU fordulna el tőlünk.
Sok mindenről beszélnek politikusaink – ami a lehetőségeinket illeti –, de való igaz, hogy országunk exportjának döntő többsége a járműiparnak köszönhető, mellette az élelmiszeriparban is pozitív változások történnek, nőtt a tejtermékek és a hús, a gabona és a gabonatermékek exportja. Kezdeti eredménynek nem rossz, de közismert tétel, hogy azok az országok tudnak jobban alkalmazkodni, melyeknek gazdasága diverzifikáltabb. A jövőben valószínűsíthetően azok az országok lesznek majd gazdaságilag sikeresebbek, amelyek innovációkra, tudásszerzésre képesek.
A kis- és középvállalkozásoknak hatalmas szerepük van a gazdaság versenyképességének növelésében, a munkahelyek létesítésében és fenntartásában. Az Európai Unióban huszonhárommillió kis- és közepes cég működik, ami az összes vállalkozások 99 százalékát teszi ki. A német vagy pl. az osztrák gazdaság nem csupán a világszerte ismert multinacionális vállalatai miatt lehet sikeres, hanem azért, mert hatékonyan támogatni tudja a kis- és családi vállalkozásokat is. Európában az ilyen vállalkozások hetvenhárommillió embernek adnak munkát. Kis- és közepes vállalkozásoknak az EU-ban azokat a cégeket tekintik, amelyek kétszázötvennél kevesebb munkavállalót foglalkoztatnak.
A politikusoknak és szakembereknek egyaránt tisztában kellene lenniük azzal, hogy tartós gazdasági siker az olcsó munkaerő felkínálásával, önleértékeléssel, a globális cégeknek nyújtott adó- és egyéb kedvezményekkel nem érhető el. A tapasztalatok szerint az olcsósággal történő versenyzés következtében a világgazdasági fejlődés perifériájára szorul az adott ország gazdasága. Ezért vannak hatalmas lehetőségek a kis- és középvállalkozásokban, mert azok sokkal rugalmasabbak, az innovációra és a kreatív megoldásokra fogékonyabbak, mint a nagyvállalatok. Fontos szempont emellett az is, hogy amíg a multinacionális cégek általában elviszik a profitot, a kis- és középvállalkozások nem viszik ki a nyereséget az országból, hanem visszaforgatják a vállalkozásukba. Társadalmi szempontból fontos, hogy a helyi környezetben és kultúrában gyökereznek, helyi kapcsolatrendszereket működtetnek, mindezzel hozzájárulnak a társadalmi kohézió erősítéséhez és a közösség építéséhez.
