2024. május 6., hétfő

A szabadság képei

Kiállítás nyílt kedden a belgrádi Collegium Hungaricumban az 1956-os magyarországi forradalmi eseményekre való emlékezés alkalmából. Jean-Pierre Pedrazzininek, a Paris Match munkatársának mintegy harminc fotóját tekinthetik meg az érdeklődők. A képek túlélték a forradalmat, a fotós nem. Tizennégy golyó fúródott a testébe, előbb Budapesten, majd Párizsban is megműtötték, de az életét már nem tudták megmenteni.

A szabadságharc mártírjai között emlékezünk rá, ahogyan a fiatal költőre, Gérecz Attilára is, akiről díjat neveztek el, és mindig ezen a napon adják át Budapesten, a Magyar Írószövetségben. Az idén Áfra Jánosnak ítélték oda.

A szabadság máig élő hagyománya lett a forradalom. Amikor a Kilátó Könyvek sorozatának harmadik kötetét, Molnár Tibor Budapesti tudósítónk jelenti… Az 1956-os magyar forradalom a Magyar Szó hasábjain címmel szerkesztettem, magam is fellapoztam a korabeli bekötött lappéldányainkat. Ezeket rongyosra olvasták. Nyilván a kutatók, de a barbárok is, akik különféle színű golyóstollakkal aláhúzgálták a hangsúlyosabb mondatokat. Ezért van szükség a teljes Magyar Szó digitalizálására, hogy megmentsük és mindenki számára hozzáférhetővé tegyük. Az 1956-os lapszámaink különösen érdekesek, mert volt saját tudósítónk is a helyszínen, ezért napilapunk megkerülhetetlen a történészek számára. Eleve másfajta látószögből tudósított az eseményekről, mint bármely másik ország. Egyrészt arról is tanúskodik, hogy milyen szerepet játszott az akkori Jugoszlávia az eseményekben, másrészt képet kapunk a cenzúra működéséről. A laikus szem is észreveszi, miért kellett tudósítót és hangnemet váltani a forradalom legdrámaibb napjaiban.

A könyv szerkesztésének volt egy másik tanulsága is. Képeket kértünk a Tanjug archívumából, és rengeteg publikálatlan fotó került elő. Kutattam a budapesti 1956-os intézetben is, ahol Tischler Jánostól, a téma szakértő kutatójától megtudtam, hogy számos ország archívumában őriznek olyan képanyagot, mely még ismeretlen előttünk. A fotóanyag teljes feldolgozása a kutatókra vár. Erich Lessing osztrák fotóriporter több száz felvétele a forradalom legjelentősebb történeti értékű dokumentációja. Rajta kívül Michael Rougier, Frank Spooner, Franz Finch Stringer, Philip Trevor, Gert Waage, Harry Weber, Lutz Weitz, Vagn Hansen neve vált még ismertté és általuk magas művészi színvonalon dokumentálttá a szabadságharc és forradalom kitörő öröme, majd pedig a megtorlás tragédiája.