2024. május 3., péntek

Szinkronban a világ festészetének kortárs jelenségeivel

A 100 éve született Ács József festőművész és képzőművészeti kritikus munkásságáról emlékülést tartottak Topolyán

Pénteken a topolyai községi képviselő-testület tanácstermében Ács József születésének századik évfordulója alkalmából emlékülést tartottak. A programban részt vevők a topolyai születésű festő és képzőművészeti kritikus munkásságával foglalkoztak, annak minél több aspektusát igyekeztek megvilágítani, és több szempontból is bemutatták a hatalmas opust, amely leginkább változatosságával és sokszínűségével jellemezhető.

Az ülés elején Gazsó Hargita köszöntötte az egybegyűlteket, és elmondta, hogy a tanácskozás ötlete néhány hónappal ezelőtt született meg, amikor a Zentai Városi Múzeummal közösen készültek az Ács 100 retrospektív kiállításra. Ezután Kókai Mernyák Melinda, Topolya polgármestere és Lovas Ildikó, a Magyar Nemzeti Tanács kulturális ügyekkel megbízott tanácsosa köszöntötte a megjelenteket, és mindketten hangsúlyozták a művésztelepek fontosságát és hasznosságát az új képzőművészeti generációk kinevelésében, amihez Lovas azt is hozzátette, hogy a művészet, azon belül a festészet csak az alkotóktól függ, és csupán a művészek tudják fenntartani, de csak megfelelő intézményes keretek között teljesedhet ki. Ezt követően neves művészettörténészek, valamint képzőművészettel foglalkozó szakemberek tartották meg előadásaikat. Jarko Denegri belgrádi művészettörténész Ács a hatvanas években az informel jegyében született alkotásait ismertette, és külön kitért arra, hogy egy kismonográfiát is írt az irányzat vajdasági jelenlétéről, amelyben Ácson kívül két alkotó neve merült fel, Petrik Pálé és Bogdanka Poznanovićé. Arról is beszélt, hogy Belgrádban a nyelvi akadályok miatt nem ismerik kellőképpen Ács kritikusi munkásságát. Pozitívumként értékelte, hogy mára a gyűjtők is felfigyeltek Ács műveire, belgrádi, valamint zágrábi magángalériák érdeklődnek iránta. Szombathy Bálint képzőművész, művészeti író a festő helyét próbálta meg meghatározni a jugoszláviai képzőművészeti palettán, és arról beszélt, hogy Ács Vajdaságból indulva az ötvenes évekre már szinkronban alkotott a világ festészetének akkori kortárs jelenségeivel, viszont ezt csak későn, a halála után ismerték fel. Szombathy egy többnyelvű Ács-monográfia kiadásának szükségességére is rámutatott. Sava Stepanov képzőművészeti kritikus arról beszélt, hogy milyen nehézségekkel kellett egy, a két világháború között Vajdaságából induló művésznek szembenéznie, hogyan szerzett magának Ács mind nagyobb elismerést az egész Nagy-Jugoszlávia területén. Zsáki István Ács József és a művésztelepek címmel tartott előadást, kiemelve, hogy a festő a topolyai, zentai és bácskossuthfalvi művésztelep alapító tagja volt, és mindig a szívén viselte azok sorsát, aktív szerepet vállalt a szervezésben is. Szarka Mándity Krisztina művészettörténész Ács képzőművészeti írásairól beszélt, és itt meg kell említenünk, hogy a képzőművész sok éven keresztül a Magyar Szó hasábjain is publikálta ezen írásait. Ninkov Kovacsev Olga Ács és Szabadka kapcsolatát taglalta, hisz a festő Kosztolányi városában járt gimnáziumba, ott tett érettségit, az ott töltött kilenc év meghatározó volt a számára, és ezzel az Ács József életét meghatározó Topolya, Zenta, valamint Újvidék alkotta földrajzi háromszög egy újabb taggal kibővülve négyszöggé vált. A felszólalásokból azt is megtudtuk, hogy Ács József születésnapja, november 14-e az MNT döntése értelmében a jövőben a vajdasági magyar képzőművészet napjaként fog szerepelni a naptárakban. Azok számára, akik eddig nem tették meg, elmondjuk, hogy a topolyai múzeumban szeptemberben megnyílt retrospektív kiállítás még megtekinthető.