A közelmúltban elterjedt a hír, hogy Szerbiában ismét megjelent a szamárköhögés (pertussis). Mint kiderült, nemcsak nálunk, hanem világszerte ez a helyzet. Ennek kapcsán íródott az alábbi cikkünk.
A szamárköhögés, melynek kórokozója egy baktérium (Bordetella pertussis), erősen fertőző betegség, cseppfertőzéssel terjed emberről emberre. Kínzó köhögési rohamokkal jár, melyeket mély, húzó belégzés kísér jellegzetes hanghatással. Innen a betegség elnevezése. Az újszülöttek, csecsemők fertőződésekor a rohamok között leállhat a légzés, ami segítség nélkül tragikus kimenetelű lehet.
A szamárköhögés lappangási ideje 4–21 nap, átlagosan 7–10 nap. Jellegzetesen három szakaszban zajló betegség. A náthára hasonlító bevezető, „hurutos szakasz” 1-2 hétig tart, megfázásszerű tünetek (láz, orrfolyás, hurutos köhögés) jellemzik, melyeket esetenként hőemelkedés és főként éjszaka jelentkező köhögés kísérhet.
Ezt követi a második, az ún. paroxizmális szakasz, amelyre az 1–6 (akár 10) héten át fennálló, hangos, húzó (szamárordítás-szerű”) belégzéssel kísért, rohamokban jelentkező, kínzó köhögés jellemző. A köhögési rohamokat gyakran hányás követi. Fiatal, oltatlan vagy védőoltást csak részben felvett csecsemőknél a köhögési rohamok során légzésszünet, néha légzésleállás is bekövetkezhet. A harmadik, 2–6 héten át tartó gyógyulási szakaszban a tünetek enyhülnek, majd fokozatosan megszűnnek. A gyógyulást követően azonban még hónapokig bármely légúti inger vagy fertőzés kiváltotta köhögés szamárköhögésre emlékeztető lehet.
Felnőttek esetében a tünetek enyhébb formában jelentkeznek, gyakran az elhúzódó köhögés az egyetlen tünet. A beteg felnőttek fontos szerepet játszanak a fertőzés terjesztésében, különösen a még oltatlan vagy részlegesen oltott csecsemők körében.
Minél fiatalabb a beteg, annál nagyobb a veszélye a szövődményes lefolyásnak. Leggyakrabban másodlagos – baktérium okozta – fertőzések jelentkeznek (6 hónapos kor alatt gyakrabban), és tüdőgyulladás alakul ki. Csecsemőkorban gyakrabban fordulnak elő idegrendszeri szövődmények, eszméletvesztéssel járó görcsös állapot is felléphet.
Ritkább és enyhébb szövődmény csecsemőkorban a középfülgyulladás, az étvágytalanság, a fogyás és a kiszáradás.
Hogyan állapítható meg a szamárköhögés?
A diagnózis alapja a jellemző főbb panaszok és tünetek. A torok- és orrváladékban a kórokozó jelenléte mikrobiológiai módszerrel kimutatható. A betegség késői szakaszában vérből, ellenanyag-vizsgálattal utólag igazolható a fertőzés.
Hogyan kezelhető a szamárköhögés?
Szamárköhögés gyanúja esetén antibiotikum adása szükséges minél korábban. A terjedés megakadályozására a beteg közvetlen környezetében élők antibiotikumos kezelése és vakcinációs státusuk revíziója is szükséges. A betegek többnyire kiegészítő kezelést is igényelnek.
Meddig fertőz a szamárköhögésben szenvedő?
A szamárköhögésben szenvedő beteg a „hurutos” szakban és a köhögés első két hetében a legfertőzőbb (kb. 21 nap). Általában a gyermekeket a betegség kezdetétől hat hétre szokták kitiltani a közösségből. Otthoni környezetre akkor tekinthetjük veszélytelennek a gyermeket, ha a köhögés már két hete javulóban van. Legtöbb esetben jót tesz a friss levegő, de természetesen óvni kell a beteget a meghűléstől. Ha a hányás okoz problémát, inkább gyakran adjunk kevesebbet enni! Ne engedjük a gyermeket hevesen játszani, mert az rohamokat provokálhat, inkább pihenjen sokat! Ha elhúzódik a köhögési roham, támasszuk fel a hátát! A köhögéscsillapítók általában hatástalanok.
El lehet-e többször kapni a szamárköhögést?
Az újrafertőződés valószínűsége minimális, de előfordulhat. A fertőzést követően kialakult természetes immunitás kb. 40 éven át véd, az ismételt fertőzés azonban nem a típusos pertussistünetekkel, hanem elhúzódó köhögés formájában zajlik. A hagyományos védőolás kb. 10 évig nyújt védelmet, míg az ötkomponenses védőoltás hatása 4 évig tart.
A védőoltás bevezetése előtt rendszeresen fordultak elő nagy szamárköhögés-járványok, főként gyermekközösségekben. A vakcina bevezetésével fokozatosan megszűntek a járványok a gyermekek körében. Ugyanakkor a gyermekkori oltások nem nyújtanak életre szóló védettséget, így a felnőttek megbetegedhetnek. A kór lefolyása ilyenkor jóval enyhébb, mint az oltatlanok esetén, bár a betegek általában még ezt az enyhébb formát is nagyon súlyosnak élik meg.
A gyermekek az első szamárköhögés elleni oltást – az oltási naptár szerint – már 2 hónaposan megkapják, majd számos további oltással szavatoljuk a megfelelő védettséget. Az így kialakuló immunitás védi a fertőzéstől az idősebbeket, illetve az egészségi állapotuk miatt nem oltható személyeket (azaz a baktérium a beteg környezetében „nem talál” fogékony személyt, mert az oltás miatt mindenki védett, így nem tud terjedni, járványt okozni). Nagyobb oltatlan gócokban (pl. oltásellenesek csoportjában) viszont könnyen terjed a baktérium, sokan megbetegedhetnek.
