Szelet vetett s kérdés, hogy vihart vagy sikert arat szerbiai viszonyokban dr. Zlatibor Lončar nemrég elhangzott bátor kijelentésével. Az egészségügyi miniszter úgy fogalmazott, hogy hivatala nem fogja akadályozni a marihuána gyógyászati alkalmazását Szerbiában. Következésképpen kis hazánkban 2015 tavaszáig adottak a reális lehetőségek a kannabisz, köznyelven a kender legális alkalmazásához az egészségügyben.
A várható törvénymódosítással Szerbia olyan elit országok társaságában találná magát, mint Kanada, Hollandia, Csehország, az USA mintegy 13 állama (további 15 fontolgatja az engedélyezést), Olasz-, Francia-, Spanyol-, Németország, Svájc, Izrael, Portugália. Ez pedig, tekintettel az év elején megjelent lesújtó véleményre, amely Európában az utolsó helyre sorolta egészségügyi rendszerünket, nemcsak meglepő, hanem egyenesen példátlan eseménynek számítana. Nem mintha valamelyest is javítana sereghajtó helyzetünkön, de egy jó pontot vagy méltányos megjegyzést talán kapunk Európától. A mozgató-, illetve felhajtóerőt egy humanitárius társaság, a Lekalizuj (lefordíthatatlan szójáték) képviseli, az ellenzék pedig – amint várható volt – hallatja hangját mind medikusi, gyógyszeripari, mind vallási körökben. Ha mégis megtörténik az áttörés a gyógyszeripari legalizálás területén, tanúi lehetünk annak, hogy vidékünkön újra megjelennek a kenderültetvények a növény mintegy 50–60 évnyi mellőzése után. A kender 10 000 éve, a fölművelés megjelenése óta hűséggel szolgálta az embert, mígnem az ópiátok kiszorították a medicinából, a gyapot a textiliparból, a faanyag a papírgyártásból, a műanyagok a fonalkészítésből, a szén és az olaj a tüzelőanyagok közül, a cement, a tégla az építészetből, sőt ma már kenderkócot is ritkán találunk, vízvezeték-szerelőm már szigetelőszalagot használ. A növény sorozatos mellőzésének azonban felettébb kétséges a célszerűsége, úgy tűnik, egyre inkább ráérez az emberiség a kendernek mint haszonnövénynek az újrahasznosítására. Vegyük azonban szemügyre azt, ami olvasóinkat minden bizonnyal a leginkább érdekli: milyen orvosi értéke van valójában annak a 60 fajta kannaboid anyagnak, amely a kender virágjában, levelében, szárában található? Ezúttal is csak a szakirodalomban többszörösen bizonyítást nyert eredményekre szorítkozom, mellőzve a „minden bajra enyhülést adó gyógyír” egyedi tapasztalatokon alapuló meséjét. A félreértés elkerülése végett megjegyezném azt is, hogy a kender esetleges gyógyszerészeti felhasználása sohasem érinti a marihuánát változatlan, növényi formájában, hanem annak egyes kivont, mérsékelt mellékhatású vegyületeit, por, injekció vagy tabletta formájában.
A hatóanyag
A szárított kendervirágzatot hívják marihuánának, a virágzat gyantáját pedig hasisnak. A kutatók többnyire a Cannabis sativát, az Ázsiából származó kenderfajtát vizsgálják, mivel ennek szárított, termős virágzatában és kísérőleveleiben a legmagasabb a THC, a tudatmódosító hatóanyag, amely potenciálisan gyógyszerként is hasznosítható. Amint a THC bekerül a vérkeringésbe, percek múltán rákapcsolódik olyan idegvégződésekre, amelyek az egyensúlyérzetért, fájdalomérzetért, memóriáért és az étvágyért felelősek. Úgy illeszkedik hozzájuk, mint kulcs a zárba, leköti, vezérli őket 4–8 órán át. Feltételezik azt is, hogy az immunreakciókat szabályozó sejtekhez is kötődik, értelemszerűen fékezve immunreakciónkat, bár ez a hatása még megfigyelések alatt áll. Orvostanilag igazoltnak tekinthetők a következő kedvező testi hatások: izomlazítóként, görcsös állapotok megszüntetésére a szklerózis multiplexes betegeknél, leginkább a késői stádiumban, amikor már minden más gyógyszer hatástalan. Jelenleg 11 európai országban felírható, Sativex néven. Szintén jótékonyan befolyásolja az erős hányingert, amely a kemoterápián áteső betegek és az AIDS-ben szenvedők súlycsökkenésének a legfőbb okozója. Legáltalánosabb panasz a kemoterápiával kezelt betegeknél az émelygés, hányinger, étvágytalanság, gyakori hányás, ami gyors súlycsökkenéshez vezet, és nemritkán a citosztatikumok dózisának csökkentésére kényszeríti az orvost. Igen sok daganatos beteg emiatt eláll a kemoterápia felvételétől. Vannak ugyan gyógyszerek, amelyekkel enyhíthető a hányinger, de a legújabb orvosi irodalom favorizálja a THC mesterséges változatát, gyári néven a Marinolt, mivel nemcsak megszünteti a hányingert, hanem étvágygerjesztőként is hat. Tekintettel a daganatos betegek magas számára, egyértelműen helyeselhető a marihuána gyógyszerészeti regisztrálása.
A 70-es évek elején bizonyítottá vált a szemgolyó nyomásának mintegy 25%-os csökkenése marihuána használatakor, zöld hályog (glaukóma) esetén. Hozzátenném: a szemgyógyászat alkalmaz olyan hatásos szemcseppeket, amelyek akár életünk végéig is kielégítően fenntartják a szemgolyó nyomását, megakadályozva a látóideg sorvadását, ami nem zárja ki azt, hogy eggyel több hatóanyagunk lehet. Jelenleg kísérletek folynak a szer közvetlen szembe juttatására, elkerülve a tudatmódosító hatást.
A fájdalomérzet is hatványozottan tompul a THC jóvoltából. A rákos daganatok fájdalmas fázisaiban rejtve ugyan, de köztudottan már nálunk is sokan használják, pillanatnyilag az utcán beszerezve, bizonytalan kezekből. A kutatók szerint a daganatos betegeknél a szer sok esetben áldásos, sőt az utolsó napokat is elviselhetővé teszi, ami orvosnak, családnak, betegnek egyaránt megkönnyebbülést jelent. Ha orvosilag támogatható a marihuánának és származékainak dekriminalizálása, elsősorban a szenvedés, a kín leküzdése az egyik alapvető ok. Minél több szerünk van a fájdalom csillapítására, annál elviselhetőbbé válik az életünk betegség esetén, jobban összpontosíthatunk a baj leküzdésére. A kín megszüntetése különben is elsődleges feladata a medicinának. A gyógyszerlobbi azonban ma is ellenzi az olyan gyógyszerek legalizálását, amelyeknek előállítása fillérekbe kerül.
Ami még kutatásra vár
A marihuána gyógyászati hasznosítása viszonylag új törekvés, ezért az engedélyezése érdekében több ezer páciens gondos vizsgálatára, az előnyök és kockázatok pontos kimutatására van szükség még néhány betegség tekintetében. Egy ausztrál jelentés szerint a THC tüdőtágító szerepe jelentős, ezért az asztmás betegségek egyes megnyilvánulásainál kifejezetten hasznos. Egy másik vizsgálat a gyermekkori epilepszia esetében talált jótékony effektust. Egy denveri intézet legfrissebb adatai szerint a magas dózisú THC-olaj képes a rák, elsősorban a bőrrák több formáját kezelni. Kutatják még hatékonyságát az Alzheimer-kórnál, emlőráknál, migrénnél és a krónikus alvászavaroknál is.
Kedvezőtlen hatások
A gyakorlati alkalmazást mindmáig korlátozza a kender tudatmódosító hatása: a THC, amely hordozója a gyógyhatásnak, erős pszichés elváltozást is okoz, amely 4–8 órán át kisebb-nagyobb mértékben felbolygatja elménk állapotát, még akkor is, ha ezt vegyészeti eljárással manapság már csökkenteni tudják. Rövid szorongásos fázis után felszínre jut gátlásoldó hatása, amit beszédesség, feltűnő nevetési kényszer, mozgékonyság, ingerlékenység, a tér- és idődimenzió elvesztése jellemez. A reflexek annyira eltompulnak, hogy a kocsivezetés közveszélyessé válik. Egészségügyi kockázatnak számít még a függőség kialakulása, felnőtteknél mintegy 9%-ban, ami sajnos a 12–15 éves tinédzsereknél eléri a 25–30%-ot. A hosszú távú használatnak külön irodalma van. Úgy tűnik, növeli a skizofréniára, memóriazavarra, hererákra, depresszióra és az öngyilkosságra való hajlam kockázatát, és immunrendszer-gyengülést idézhet elő. Mindez azonban nem igazolja az orvosilag ellenőrzött marihuánaalapú gyógyszerek további mellőzését az egészségügyben.
