Egyelőre nem sikerült megállapodást kötni a tizenkét éve vita tárgyát képező iráni atomprogramról, holott ez volt a célja azoknak tárgyalásoknak, amelyeket hat ország és Teherán képviselői folytattak. Az egyezkedést még Genfben kezdték, ahol 2013 végén sikerült elfogadniuk egy ideiglenes egyezményt, majd az év elejétől Bécsben folyt a hosszú és végig beláthatatlan kimenetelű vita... tegnapig.
Szergej Lavrov orosz és John Kerry amerikai külügyminiszter egyeztet a tárgyalások szünetében (Fotó: Beta/AP)
Az Egyesült Államok, Franciaország, Kína, Nagy-Britannia, Oroszország és Németország megbízottait tömörítő hatok csoportja és Irán tavaly novemberben abban állapodott meg, hogy Teherán korlátozza a Nyugaton és Izraelben oly sokat bírált atomprogramjának bizonyos elemeit. Abban is megegyeztek Genfben, hogy Teherán „kimerítő vizsgálatokra” beengedi az atomsorompó-egyezmény betartatását ellenőrző ENSZ-szervezet, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőreit a nukleáris létesítményeibe. Mindezért cserébe a hatok határozott időre, részlegesen enyhítették az Irán elleni szankciókat, és az abból fakadó elszigeteltségét.
A remények szerint a genfi dokumentumot egy tartós és átfogó egyezménnyel váltanák fel, amelyet eredetileg már július 20-áig el kellett volna fogadni. Ez nem sikerült, de az érintettek meghosszabbították a megbeszéléseket, amelyeknek tegnap éjfélkor járt le a határidejük.
Erre a módosított határidőre sem született meg a végleges megállapodás, nem sikerült ugyanis elhárítani a lényeges nézetkülönbségeket. Ezért újabb halasztás következik; jövő év március 1-jéig meg kell születnie a politikai paktumnak, július elsejéig pedig végleg nyélbe kell(ene) ütni az egyezséget.
Menet közben egyéb lehetőségek is szóba kerültek; egy új, szintén ideiglenes megállapodás formájában, keretegyezmény aláírásával, amely főként irányelveket és célkitűzéseket tartalmazott volna, s nem tételesen felsorolt, kötelező rendelkezéseket. Azt sem lehetett kizárni, hogy a nézetkülönbségek miatt megszakítják a tárgyalásokat, ám ez jelenleg senkinek sem érdeke.
A legfőbb vitás kérdés továbbra is az urándúsítás, illetve a művelethez használt eszközök (centrifugák) számának a csökkentése. (Az urándúsítással atombomba gyártásához nélkülözhetetlen hasadóanyag és az atomerőművek működtetéséhez használt nukleáris fűtőanyag egyaránt előállítható.)
A nagyhatalmak éppen ezért azt követelik Irántól, hogy radikálisan és tartósan csökkentse az urándúsítást, illetve a centrifugák számát. A Nyugat, de főképp – a Teheránban korábban végzetes atomcsapással megfenyegetett – Izrael azonban attól tart, hogy Irán titokban akár néhány hónap alatt nukleáris fegyver gyártására is felhasználhatja a dúsított uránt. A hatok ezért biztosítékokat akarnak arra is, hogy az iráni atomprogram békés célokat szolgál, a dúsított uránból pedig nem lesz atombomba. Azt is feltételként szabták, hogy Teherán engedélyezze nukleáris programjának és létesítményeinek folyamatos nemzetközi ellenőrzését.
Teherán elutasítja ezt, és azt szeretné, ha minél több korszerű urándúsító centrifugája maradna. Azzal érvel, hogy nukleáris programja kizárólag polgári (békés) jellegű; elsősorban atomerőművek működtetését szolgálja, és nem célja atomfegyver előállítása. Teherán a szankciók gyors, teljes körű és végleges megszüntetéséhez is ragaszkodik.
