A Kilátó-díjat minden évben azoknak a fiatal szerzőknek ítélik oda, akik az irodalmi mellékletben az elmúlt időszakban kiemelkedő irodalmi alkotásokat publikáltak. Mivel a Magyar Szó irodalmi mellékleteként a napilap frissességével figyel oda az új alkotókra, gyorsan és a legnagyobb példányszámban biztosítja a megjelenés és megmérettetés lehetőségét, az archívumban pedig bárki visszakeresheti a világhálón.
Idén a Kilátó-díj kilencedik alkalommal kerül átadásra a jubileumi, 70. évét ünneplő Magyar Szó központi ünnepségén, az Újvidéki Színházban december 23-án.
A bírálóbizottság (dr. Csányi Erzsébet irodalomtörténész, tanszékvezető egyetemi tanár, Fekete J. József József Attila-díjas író, kritikus és Kontra Ferenc József Attila-díjas író, a Kilátó szerkesztője) egyhangú döntéssel Antalovics Péternek ítélte a 2014. évi Kilátó-díjat eredeti hangú, személyes világot feltáró verseiért.
Antalovics Péter versei nyomtatásban először a Kilátóban jelentek meg 2011. április 30-án. Ekkor harmadikos gimnazista volt Zomborban. Ezek közül a versek közül a tűzimádó lettél című verse már előhívja leendő munkáinak témáját és hangulatát:
Mintha ősi barlangfalak
között ücsörögtünk volna,
a fahéjillatú gyertya körül,
elmerülve a tűz csodálatában.
Éreztük, valami titokban
szentté avatta ezt a helyet.
Azóta napjainkig összesen 39 verset publikált a Kilátóban. Ha csak szikáran a mennyiség tényét vesszük figyelembe, akkor is kitesz egy kötetet. Érdemes azonban az irodalmi értékekre is kitérnünk.
... és én csak elfogyasztom nap mint nap,
mint bizarr ebédet, monoton impulzusaidat.
a néhány négyzetméternyi területen, ahol
lakom, elérhető minden szükségletem. s érdektelenné
lett minden törekvés: teljesíts, tarts fenn
kapcsolatot. nézem magam, amint ingerszegény
környezetemben ülök, és hagyom. pedig akartam
valamit, hogy legyen. valaha, régen, vagy ez is
csak egy visszatérő tévedésem.
mert én azért is elfogyasztom nap mint nap,évforduló, requiem
A részlet az éhezés című versből való. A szoba az a belső tér, ahonnan a démonok kivetítődnek, ahonnan szabadulni kell. Az erős képi világ felidézi az olvasó előtt a helyet, a gyermekkori emlékeket, a legszűkebb közösség feszültségeit, ahonnan a fiú elindul, és végiggondolja, mit hagyott maga mögött. Egy nehezen megnyíló, vívódó személyiség lelki világa jelenik meg az olvasó előtt. Az elmondhatóság határát titkok és rejtélyek jelölik ki.
Antalovics Péter konzekvens abban, amiről ír, nem jellemzőek rá azok a témák, melyek a fiatal költőket manapság túlnyomórészt felismerhetővé teszik. Nála az ösztönösség, az öntörvényűség tagoltsága meghatározó.
Nemrég jelent meg a Kilátóban önvád című verse, amely egyik leérettebb munkája, ars poetcaként is értelmezhető, egyúttal úgy is olvashatjuk, mint a kortárs magyar irodalom egyik legkiválóbb alkotását. Az alábbi részletekben megtalálhatók mindazok a metaforák és ritmikai elemek, melyek versvilágát meghatározzák.
III.
az élet magánmitológia, de az égig csak a legtisztább
gondolat ér fel. egy könnyű rapszódia. megnevezni a szépet,
körülírni, ami valódi. ha sétálsz, figyelni saját lépted.
hogyan haladsz az előre eltervezett cél felé. hogyan tűröd
az önmagadról készült képet, hogyan tanulsz meg csalódni.
VII.
és velem vannak a félelmek. hogy a világ túl tág.
hogy nem tudom társítani a végtelennel a végtelen magányt.
a novemberi szél, mint valami penge, karcol, vág.
harcolok a hiánnyal, mert nem enged, és harcolok
veled is, mert rám vetíted minden félelmedet.
A zsűri mindennek figyelembevételével döntött úgy, hogy a 2014. évi Kilátó-díjat Antalovics Péternek ítéli oda.
