Az első szó a mérhetetlen megdöbbenésé és gyászé.
Nem tudok a gyilkosokról írni, csupán önmagunkról beszélhetek.
Az igazság, mérték. Törvényektől, szabályoktól és szokásoktól függetlenül. Van. Emberi. Mindenki magában hordozza, ezért kitépni nehéz, csupán szembesülni lehet vele. Az igazság, vélemény. Elrejteni nehéz. Szitává lőheted, de meg nem ölheted, még akkor sem, ha az újság lapját a golyó, tapasztaltuk már, könnyen átjárja. A sajtó azt igyekszik elmondani, amit más elhallgatni igyekszik. Arról igyekszik lerántani a leplet, amit más, elsősorban a közélet, a közszereplők morális okok miatt eltitkolni igyekeznek. A sajtó, nyilvánosság, de nem mindegy hogyan teszi nyilvánossá a vélt vagy valós erkölcstelenséget. És itt már kérdések egész sora merül föl. Mit szabad? Hol a gúnyhatár? Égtájak, földrészek, országok, kultúrák, nem jól vagy rosszul, hanem más-más formában teszik fel ezeket a kérdéseket. Ki-ki szokásai, törvényei vagy megszorításai, félelmei alapján rántja le a leplet a közerkölcsbe ütköző személyekről, dolgokról. Aki ezt a különbözőséget figyelmen kívül hagyja és bárkivel szemben: – Nekem mindent szabad! – jelszóval tesz félre isteni és emberi princípiumot, azt félteni kell, majd sajnálni lehet, arról, a legrosszabb esetben, sajnos, fájdalommal, gyertyát gyújtva emlékezünk meg.
Szt. Pál szerint: Minden szabad nekem, de nem minden használ. (Korintusba írt I. levele, 6. 9-13).
„Ha valamit megtanulhattunk az Iszlám Állam felemelkedéséből, akkor az éppen az, hogy a provokáció lényegtelen. A dzsihadisták azért ölnek, mert ölni akarnak. Nem számít, hogy francia karikaturista vagy kurd gyerek, esetleg szociális munkás, újságíró vagy: ha nem a kiválasztottak egyike vagy, kilövési engedély van rád. A provokáció legfeljebb ürügy a tetteseknek, hogy végrehajtsák az akcióikat” – írja cikkében Padraig Reidy a The Telegraphban.
A ceruzának szíve van, puha grafit, de vitriolba mártva gyilkos fullánk lesz belőle, amely hatalmával megszédíti forgatóját. Az ilyen pennaforgató, aki szándékosan vagy észrevétlenül túllép a jó ízlésen, a gúnyhatáron szélsőséges lesz. A szélsőséges nem épít! A szélsőséges rombol és öl, hiszen nem tud megfontoltan cselekedni, nem azok a módszerei, mint a józanul gondolkozónak, a többségnek. Kívül áll, vagy oda sodródott a mértéken túlra, értékeinken túlra és szembeszáll velünk, rajzzal és golyóval. Mi, a szent tanításokat szélsőségesen félreértelmező egyéneket, csoportokat nehezen, vagy egyáltalán nem tudjuk megváltoztatni, mi csak önmagunkat tudjuk mérsékletre szoktatni. A Nekem mindent szabad!, a vesztünket jelentheti. Ma a Charlie Hebdo, holnap te!
Nem tudok a gyilkosokról írni. Csupán önmagunkról beszéltem.
Az első szó után, a sokadik is a mérhetetlen megdöbbenésé és gyászé.
Requiescat in pace!
