2024. május 3., péntek

MagyarZó Pistike messéi

A Zacsek olyan ideges mostanában, mint a Vucsics, amikor kritizálják a hazaáruló újságírók, akiket lefizettek Brüsszelből. De a Zacsekot nem az újságírók bosszantják, hanem a petárdázók: sehogy se tudja magát kialudni az állandó durrogásuk miatt. Szerb újévkor például egész éjjel ébren volt.

– Talán maguk is kimentek a főtérre, meghallgatni a Cécót, azért nem aludt? – érdeklőde amama. – Olvastam, hogy ötvenezer újvidéki jött össze, hogy élvezze a Cécó népszerű nótáit meg a pazar tűzijátékot.

– Na, még csak az hiányzott volna! – füstölge a Zacsek. – Menten megütne a guta, ha élőben kellene élveznem eme turbófolk pevalyka kornyikálását. Engem ki lehetne zavarni a világból a zenéjével! Arról nem is beszélve, hogy rögtön eszembe jutnak a háborús évek, amikor ő volt Milosevicsék kedvence, a férje pedig a gyilkos, fosztogató bandák vezére. És csak azért léphetett fel Újvidéken, mert a dicső haladó városatyák összekalapozták a sok milliós tiszteletdíjat.

– Ne legyen már ilyen finnyás, Zacsek – inté őt atata. – Ha ötvenezer embernek tetszik a Cécó, magának meg nem, akkor nem gondolja, hogy magában van a hiba? Inkább örüljön annak, hogy olyan városban lakik, ahol ennyi zenerajongó ember él. Aki hajlandó fél éjszaka kint ácsorogni a kemény fagyban, étlen-szomjan, egymást letaposva, csak hogy közelről lássa és hallja ezt a szilikonos sumadijai pacsirtát.

– Épp úgy, mint a bécsiek! – sóhajta amama. – Láttam múltkor a tévében, hogy a közönség a zuhogó eső ellenére kitartott a szabadtéri a koncerten, amit ott is a városháza előtt tartottak. Az is milyen megható volt, ahogy az emberek együtt dúdolták Strauss halhatatlan melódiáit...

– Hát igen, Tematild – bólogata atata –, mi is ilyen zenekedvelők között élünk. Bécsben Strausst ünneplik, Budapesten Lehárt és Bartókot, Bonnban Beethovent, Újvidéken pedig Cécót. Maga meg, Zacsek, ha Mozartot akar hallgatni, menjen Salzburgba.

Egy ismert tájkun felesége meséli a barátnőjének.

– Képzeld, a férjem tegnap elvitt egy komolyzenei koncertre.

– Ne mondd! És milyen volt?

– Á, borzalmas! Az egyik zenésznek például nem jutott hegedű...

– Miből gondolod?

– Egész este a vonójával hadonászott.

A Vucsicsot viszont az újságírók hozták ki sodrából. Mert összevissza hazudoznak a kormány eredményeiről!

– Azért szörnyű lehet, Tegyula, hogy valaki ennyire törődik a boldogulásunkkal, és akkor jönnek holmi újságírócskák, és nekiállnak kritizálni. Méghozzá jó pénzért, mert az uniósok, akik pikkelnek Vucsicsra, lefizették őket.

– Állj meg, Tematild! – idegeskede atata. – Ne ájulj el a Vucsics érvelésétől. A Balkáni Kutatóhálózat munkatársait senki sem fizette le, ők csak tették a dolgukat, amikor megírták, hogy a kormány olyan cégre bízta a víz kiszivattyúzását a májusi áradások során elöntött kolubarai szénfejtőből, amelynek ebben semmi tapasztalata sem volt, így a kelleténél többe került a vállalkozás. Mire a kormányfő úgy kiborult a bírálattól, mint akit felpofoztak. És rögtön lehazugozta az újságírókat, az EU belgrádi megbízottját pedig megvádolta, hogy körmönfont módon meg akarják őt buktatni.

– Nagyon megviselhették az idegeit eme bértollnokok – kuncoga a Zacsek. – Nem szokta az efféle dorgálást. Jobban szereti, ha a vívmányait emlegetik, méghozzá az első oldalon.

– Mire célozgat, Zacsek?

– Arra, hogy tavaly nem kevesebb, mint 877–szer szerepelt a hazai lapok első oldalán! Egy ráérő elemző ennyit számolt össze. Hát csoda, hogy fejébe szállt a dicsőség? Ennél többször csak a Kárpátok géniusza, a hírhedt Ceausescu szerepelt a román lapok címoldalán!

Egyik alkalommal Ceausescu és a felesége azon vitatkoznak, hogy legyen-e Romániában Playboy magazin vagy sem?

– Nem, én határozottan ellenzem! – tör ki Elena.

– Na de miért drágám? – kérdi Ceaucescu.

– Hova gondolsz? Hát képzeld csak el, hogy néznénk ki mi ketten az első oldalon anyaszült meztelenül?

Ámde annak jobban megörültünk, hogy Szerbia és Magyarország kapcsolata soha nem volt még ilyen jó, mint most! Ezt mondta a két ország viszonyáról Szíjjártó Péter külügyminiszter Belgrádban.

– Én is láttam, hogy sokkal szívélyesebb a hangulat – jegyzé meg amama. – Úgy látszik, a gyorsvasút csodát tesz. Még a Zorana is új frizurát csináltatott a Szíjjártóval való találkozóra!

– Ne beszélj szamárságot, Tematild! – idegeskede atata. – Itt nem a közlekedésügyi miniszter asszony frizurája a lényeges, hanem a közös érdekek felismerése. Ide tartozik a gyorsvasút építése, de az energiahelyzet is. Például közösen keresik a megoldást arra a problémára, amit a Déli Áramlat gázvezeték elmaradása okozott. A ruszkik ezzel jól átverték mind a két országot.

– Nekem viszont az a problémám, hogy jó viszony ide, jó viszony oda, mostantól ötezer forintos matricát kell váltanom, ha át akarok menni Szegedre bevásárolni – füstölge a Zacsek. – Nem tudom, ki találta ki, hogy Röszkénél fizetni kell azért a mindössze egy kilométernyi autópálya-szakaszért, amit az első leágazásig teszünk meg, de arra biztos nem gondolt, hogy ezzel alaposan megsarcolják a határon túliakat! Hol van itt a testvéri szeretet?

– Hja, Zacsek, egy dolog a testvéri szeretet, és más dolog a matricákból befolyó pénz.

Két szabadkai autós beszélget.

– Képzeld, alig léptem át a határt, máris megbüntetett a rendőr tízezer forintra, mert nem a látási viszonyoknak megfelelően közlekedtem.

– Miért, mit nem láttál?

– A rendőrt.

PISTIKE, körmönfont megbízott és finnyás zenebarát