2024. május 3., péntek

Megválaszolatlan kérdések

Milyen panaszok érkeztek a távfűtésre az Elgashoz – A lakótömbök képviselői feleletet várnak

A zentai Elgas igencsak nehéz feladatot vállalt magára, amikor átvette a városi távfűtés disztribúcióját, ugyanis a hőenergia továbbítására szolgáló rendszer nagyon rossz állapotban volt, aminek a következményei jelenleg is érezhetőek – nyilatkozta Bоško Petrović, a közvállat igazgatója a szerdai sajtótájékoztatóján. A közvállalat tavalyelőtt vette át a hőenergia továbbítását, tavaly a cukorgyár szakembereivel együtt kezdték el a rendszer karbantartását, az idei évtől kezdve pedig az Elgas alkalmazottai végzik a szükséges munkákat.

Petrović beszámolt arról is, hogy a hőenergia disztribúciójának az átvétele után számos hiányosságot tapasztaltak a meglévő adatbázisban. Elsősorban a távfűtési rendszerről lecsatlakozottak listája bizonyult hiányosnak, ezért a mostani fűtésidénytől kezdve hangsúlyt fektetnek arra, hogy valós információk szerepeljenek az adatbázisban. Mivel több fogyasztó is reklamált a túl magas számlák miatt, ennek kapcsán megemlítette, hogy a fűtésszámlák 98 százalékán 7–12 ezer dináros összeg szerepel, ami reálisnak tekinthető.

Ettől függetlenül több kirívó esetet is tapasztaltak, ezeket az elkövetkezőkben kivizsgálják, vagy már meg is történt. Egyik lakóépületekben nem építették be a bejövő, magas hőmérsékletű vizet lehűtő rendszert, s ezért nőtt meg a fogyasztás; másutt a korábbi illegális átépítések miatt nagy a fogyasztás; emellett néhol előfordult hiba az adatok leolvasásánál és bevitelénél, de az Elgas korrigálta ezeket.

A közvállalat igazgatója megemlítette, hogy a zentai fogyasztók aránylag rendszeresen törlesztik tartozásukat, így a számláknak a 90 százalékát kifizették. Petrović megemlítette azt is, hogy az elhasznált gáz esetében a Srbijagastól kapott tételeket számlázzák, de a gáz minőségét sem tudják befolyásolni, mivel ennek ellenőrzésében is a szerbiai gázszolgáltató rendelkezik kizárólagos joggal.

– A fogyasztók csak néma megfigyelői és szenvedői lettek a távfűtéssel kapcsolatos negatív történéseknek – nyilatkozta Borosgyevi Zoltán, aki a házi tanácsok elnökei által létrehozott egyesület igazgatóbizottságának az elnöke. A lakótömbökben élő polgárok érdekvédelmét képviselő civil szervezet szintén szerdai sajtótájékoztatóján Borosgyevi elmondta, hogy szervezetük már régóta próbál konkrét válaszokat kapni az illetékesektől, de sikertelenül.

Többek között elhangzott: annak ellenére, hogy a városban már több mint harminc évvel ezelőtt kiépült a távfűtés, semmilyen jel sem utal arra, hogy modernizálták valaha a rendszert, holott léteznek olyan anyagi eszközök, amire pályázni lehetne. Az egyesület tagjai szerint a hőenergia előállításáról, felhasználásáról és szolgáltatásáról szóló községi határozatot sem dolgozták ki kellőképpen, ezért nézeteltéréseket okoz a fogyasztók között, ezenkívül az utóbbi időben a hőenergia árának a meghatározása is annyira bonyolulttá vált, hogy nagyon nehéz végigkövetni, s főleg magyarázatot kapni arra, hogy miért is kerül ennyibe.

Az egyesület szerint a hőenergia előállítási ára továbbra is tartalmazza a szolgáltatásra, a karbantartásra és az adminisztrációra vonatkozó költségeket is, így a polgárok a cukorgyárnak és a hőenergia disztribúcióját végző Elgasnak is kifizetik ezeket. Borosgyevi megemlítette: már többször kérelmezték, hogy egyesületük részt vehessen a fogyasztói tanács munkájában, mert így tudnák kellőképpen védeni az érintett polgárok érdekeit, ugyanakkor örvendetesnek tartják a mérőegységek felszerelését, ám azokat egy 2007-es községi rendelet értelmében már korábban fel kellett volna szerelnie a cukorgyárnak.

Az egyesület elnöke felsorolta azokat a kérdéseket, amelyekre nem kaptak választ az illetékesektől. Többek között azt szeretnék tudni: megállapították-e a távfűtőrendszer tulajdonjogát; fölértékelték-e és telekkönyvezték-e a rendszert; a cukorgyár meddig biztosítja a hőenergiát; a hőenergia-szolgáltató pályázhat-e a távfűtőrendszer felújítására és modernizálására fordítható pénzre; hogyan oszlik meg az a 200 millió dinár, amennyibe az egyesület szerint a zentai távfűtés kerül? Egyes fogyasztók esetében miért a lakásuk összterülete alapján állapították meg az elfogyasztott hőenergia árát, amikor mások csak a fűtőtestekkel ellátott terület után fizetik; pontos-e az az információ, miszerint vannak olyan fogyasztók, akik ki voltak jelentve a rendszerről, viszont évekre visszamenőleg használói voltak a távfűtésnek?