„Amíg az alkotmány nem érvényesül, mi őrt állunk!” „Gazdag, gazdagabb, közjegyző” „Az ügyvédeknek igazuk van” „A tudatlanság nem kifogás” – csupán néhány azokból a feliratokból, amelyekkel az ügyvédek öt hónapon keresztül véleményt nyilvánítottak a közjegyzőkről szóló törvényről, vagy éppen az igazságügyi miniszter szakértelméről.
Öt hónappal ezelőtt, szeptember közepén az ügyvédek egyhangúlag szavazták meg, ők nem egyeznek az átalányadóra jogosult vállalkozói jövedelemadó-elszámolással, hiszen mintegy 200–300 százalékkal magasabb adót akart az állam akkor kiszabni az ügyvédekre, de szeptember elsején lépett hatályba a közjegyzőkről szóló törvény is, amely ugyan az ország jogbiztonságához kellett volna, hogy hozzájáruljon, mégis annak az igazságszolgáltatási blokádnak lett a kiváltó oka, ami az ügyvédek munkabeszüntetésével kezdődött. A mintegy 8,5 ezer ügyvéd egy emberként döntött úgy, hogy az ügyvédség mentén harcolnak saját szakmájuk megőrzéséért. Megpróbálták az igazságügyi minisztériumot is jobb belátása bírni, de amikor látták, hogy azok nem akarnak semmiben sem engedni a tüntetőknek, a kormányfőhöz is szólni akartak. Mintegy háromezren gyűltek össze a kormányépület előtt az ország minden tájáról. A lendület és a tenni akarás akkora volt, hogy alig akarták elfogadni a csendes tüntetés fogalmát. A SZÜK elnöke csak úgy csitítgatta kollégáit: „hallgatásra hallgatás a válasz!” Egymást támogatva álltak ellent azoknak a vádaknak, amelyek az ügyvédtársadalom megosztását, az egység megbontását szolgálták. De az első havi munkabeszüntetés után sem történt semmi, majd miután az ügyvédek egyre több adattal álltak elő és felmutatták, hogy Belgrádban a közjegyzők némelyike egy hónap alatt 50–100 ezer euró értékű bevételt valósított meg, az államkasszába pedig abból egy dinárt sem köteles befizetni, az igazságügyi minisztérium a módosításra hajlani látszott, kezdeményezésére a parlament módosította a közjegyzőkről szóló és azt kísérő törvényeket. A módosítás azonban akkor csupán arra kötelezte a közjegyzőket, hogy bevételük 30 százalékát fizessék be az állami költségvetésbe. Ez azonban továbbra sem juttatta jobb helyzetbe az ügyvédeket, a megvont jogokat ez után sem adta vissza nekik. Az idő pedig telt. Az ügyvédek irányába tanúsított barátságtalan hozzáállás pedig egyre csak szigorodott, fenyegetésekkel és vádakkal illeték őket, az illetékesek pedig nem voltak hajlandók tárgyalni. Az ügyvédek is keményebb ellenállást tanúsítottak, azt hangoztatták, hogy az államvezetés a törvények összeállításánál figyelmen kívül hagyta az alkotmány előírásait, így az ügyvédek az alkotmánybíróságtól kértek jogorvoslatot. A közjegyzőkről szóló törvény alkotmányosságáról a mai napig nem született döntés, annak ellenére sem, hogy 40 napon keresztül, minden munkanapon az alkotmánybíróság épülete előtt Belgrádban több tucat ügyvéd jelent meg, hogy nyomást gyakoroljon az igazságszolgáltatás legmagasabb szervére, és szórólapokon, illetve élőben tájékoztassák a polgárokat, miért nem dolgoznak már hónapok óta az ügyvédek.
Minden rágalmon felülkerekedtek és minden döntés mellett kiálltak. Együtt. Ha kellett, az utcán tüntettek még a legnagyobb hidegben is. Ha kellett, adatokat adtak közre, hogy a polgárok előtt rámutassanak, miért érzik úgy, hogy nem a közjegyzőktől függ az ingatlanforgalom biztonsága, hanem egy egységes ingatlanregiszterre van szükség, hogy egy ingatlan eladásával ne lehessen visszaélni. Ilyen regisztere Szerbiának pedig nincs. Hangsúlyozták: amíg hatalmas pénzösszegeket szednek be a közjegyzők, az állam különböző megszorításokat vezet be, fizetéscsökkentéseket hajt végre, a közjegyzők által begyűjtött összegek jelentős hányada pedig lekövethetetlen.
Majd végül decemberben tárgyalóasztalhoz ültek az ügyvédek az igazságügyi minisztériummal. A múlt év vége nem hozott változást, de az ez év eleje annál inkább. És ki gondolta volna, hogy éppen a tárgyalás, majd pedig a megállapodás osztja meg ezt a kitartó közösséget. Elfáradtak, csalódtak, és ez látszott azon a januári ügyvédi konferencián is, ahová mintegy kétezer ügyvéd eljött. Elfáradtak, mert négy hónapon át munka nélkül, így bevétel nélkül egyre nehezebb volt számukra is a megélhetés. Az év végén megjelenő állam iránti kötelezettségek pedig felhalmozódtak. A hónapokon keresztül tartó szélmalomharc után csalódtak, mert nem sikerült minden követelésnek eleget tenni és a törvényhozást a megfelelő mederbe terelni. Joggal ordítottak ezen a konferencián egyes lendületes belgrádi ügyvédek, hogy az utolsó csepp vérig harcolniuk kell, mert ha elfogadják az állam által támasztott kompromisszumot, meghajolnak az előtt is, hogy a közjegyzőkről szóló törvény alkotmányellenes (nem csoda, hogy éppen a belgrádi ügyvédekkel indult a tüntetés). És jogos volt azoknak az ügyvédeknek az érvelése is, akik azt mondták, hogy nem tarthatják magukat a mindent, vagy semmit elvhez, mert akkor megtörténhet, hogy nem kapnak semmit. Vannak, akik szerint ez a félelem indokolatlan, csak még egy hónapot kellett volna kitartani, de könnyen beszél az, aki nem a saját bőrét viszi a vásárra.
A törvénymódosításokat elfogadta a parlament. Az ügyvédeknek igazuk lett. Hétfőn újra munkába állnak. Talán elérték a céljukat, több joguk van az ügyvédeknek, mint szeptember elsején volt. Módosultak az erőviszonyok és talán mindenki kapott helyet az igazságszolgáltatásban. A keserűség azonban sokaknál megmaradt.
