A napi hírekben, kommentárokban gyakran találkozunk olyan hivatkozásokkal, hogy egy új hidegháborús korszak kezdetén vagyunk, vagy hogy a harmadik világháború kitörése csak idő kérdése. Mások szerint már ki is tört, csak ezúttal többnyire már nem fegyverrel, hanem más eszközökkel vívják, valutaháború, olajháború, vallásháború és más hasonló megnyilvánulási formákban ismerhetjük fel. Számos konfliktust említhetünk, de a legtöbb figyelem még mindig az orosz–amerikai viszonyra összpontosul. Még olyan rémhírek is keringenek, hogy egyik vagy másik fél megelőző atomcsapást tervez. Ennek tükrében a felületes szemlélődő nagyon meglepődhet azon, amikor arról értesül, hogy Oroszországban erőteljesen nőtt az amerikai import. Ez azt jelenti, Amerika sokkal többet szállít Oroszországba, mint korábban, miközben az EU-t úgymond arra „heccelné”, hogy még szigorúbb legyen Putyinékkal szemben. Mint már írtunk róla, ez lényegében a „máséval a csalánt” elv alapján történik, hiszen amellett, hogy az amerikaiak többet szállítanak Oroszországba, a krími válság után elrendelt szankciók hatására 2014 első tizenegy hónapjában az európai uniós termékek bevitele visszaesett. Amíg tehát az Oroszország és az USA közötti kereskedelmi forgalom 7,5 százalékkal nőtt, az Oroszország és az Európai Unió tagállamai közötti 7,3 százalékkal – tehát majdnem ugyannyival – csökkent tavaly januártól novemberig, összevetve az egy évvel korábbi időszak adataival.
RÉPA ÉS BOT, AVAGY: A MEDVE NEM SZAMÁR
Sokak szerint a davosi világgazdasági fórum még a válságos, vagy más miatt izgalmas időszakokban is többnyire unalmas szócsépléssel zajlik. A német kancellártól – a múlt héten megtartott idei konferencián – azt várták, hogy a megszokott stílusban kemény kritikákat fogalmaz meg Putyin irányában. Ehhez képest Merkel „felrobbantotta” az év eddigi legzajosabb diplomáciai atombombáját, amikor a kritikák szóhasználatába „csomagolva” ugyan, de gazdasági szövetséget ajánlott Oroszországnak. Felvetette, hogy az Európai Unió és az Eurázsiai Gazdasági Unió – ha sikerül békét teremteni Ukrajnában – tárgyalásokba kezdhetne egy közös szabad kereskedelmi övezet kialakításáról. A német alkancellár ennél is tovább ment: sürgette, hogy az EU-ban kezdődjék diskurzus arról, mit lehet Moszkvának a háború utáni időkre felkínálni. Természetesen, mindez úgy is felfogható, hogy a németek óvatosan megpróbálják kipuhatolni, a szankciókkal sújtott oroszok esetében esetleg működőképes lenne-e a „répa és bot” motivációs elmélet. A német kancellár és az alkancellár is a „Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő” szabad kereskedelmi övezet kifejezést használta. Eredetileg az orosz elnöktől származik a kifejezés, és nyilván nem véletlenül pont ezt használták. Nem lehet véletlen az időzítés sem, hiszen az EU és az Eurázsiai Unió közeledése konkurenciát jelenthet TTIP-nek, a gazdasági válság elleni csodaszerként emlegetett transzatlanti szabad kereskedelmi egyezménynek.
KONTRASZTOK
A davosi Világgazdasági Konferencián 140 ország képviseletében mintegy 2500 döntéshozó, politikai és üzleti vezető, milliárdos híresség, egyszóval annak a leggazdagabb egy százaléknak a képviselője volt jelen, akiknek a tulajdonában van az egész bolygó vagyonának nagyjából a fele. Négy fő témával foglalkoznak: a válság és az együttműködés, a növekedés és a stabilitás, az innováció és az ipar, a társadalom és a biztonság kérdéseivel. Tizenkét év után Szerbia is képviseltette magát. A miniszterelnökünk is ott volt Davosban, nyilatkozataiban arról beszélt, hogy Szerbia megváltozott, helyet kér magának a világgazdaság hatalmas centrifugájában, amelyben lehet lejjebb és feljebb kerülni, de amelyből már nincs kiszállás. A szerbiai reformtörekvések elismerésének tekinti, hogy meghívást kapott egy olyan eseményre, amelyen globális gazdasági irányelvekről beszélnek. A fórum kezdete előtt évente közzéteszik a Globális kockázatok című jelentést, melyben a legfontosabb globális problémák szerepelnek.
A hírek általában nem erről szóltak, de lehet, hogy mégis érdekes megemlíteni, hogy a 2500 vendég közül 1700 magánrepülőgépekkel érkezett a svájci üdülőközpontba. A belépőjegyek fejenként 40 ezer dollárba kerültek, miközben az egyik előadás témája az volt, hogyan lehetne csökkenteni a legvagyonosabb és a legszegényebb emberek közötti társadalmi szakadékot. Emellett a 83 százalékban férfiakból álló társaság a nőkkel szembeni egyenlő bánásmód problémáit is megvitatta.
