Amikor egy körvadászaton hatvan puskás száz nyulat ejtett el, kevés vadász foglalkozott azzal, mi lenne a teendő, hogy az adott állapot megmaradjon. Most, amikor a hajdan mesés nyúlállomány szinte teljesen eltűnt, elméleteket gyártunk az előállt állapot magyarázására, és bűnbakot keresünk. Közben megfeledkezünk arról, hogy a nyulak eltűnésében részben mi is ludasak vagyunk.
A vadászatban jártasak többnyire két irányba keresik a felelőst. Az egyik a mezőgazdasági vegyszerek túlzott használata, a másik pedig a ragadozók elszaporodása a területen. Bár a ragadozók kártevése számottevő lehet, tisztában kell lenni azzal, hogy a rókák nem tehetők felelőssé a nyulak eltűnéséért. Különösen nem akkor, amikor a kedvező időjárásnak köszönhetően rengeteg egér, pocok és más apró rágcsáló áll rendelkezésükre, amelyek sokkal könnyebben elérhetők, mint a gyorslábú tapsifülesek. A róka, mint minden ragadozó, opportunista, tehát ha teheti, mindig a könnyebb utat választja, és táplálékszerzéskor sem tér el a szabálytól. Természetesen a bőséges egérállomány a rókák számának növekedését eredményezte, ami előbb-utóbb kihat a nyulállományra is. Hogy mekkora mértékben, az vitatható.
Másrészt a vegyszergyártók, valamint az ellenőrzésük alatt álló lobbik igencsak érdekeltek abban, hogy egy-egy faj eltűnéséért a felelősség ne őket, hanem egy sokak által feketelistára helyezett állatot terheljen. Ennek a célnak az elérése érdekében pedig sem pénzt sem fáradságot nem sajnálnak. A nyúl biológiájából eredően táplálékának legnagyobb részét különböző füvek, gyomok és cserják hajtásai alkotják, hiszen a faj a füves, cserjés pusztaságokon alakult ki. A mezőgazdaságban termesztett haszonnövényeket csak végszükség esetén – ha nincs más, vagy ha nincs elég – fogyasztja. A rekordhozamok és rekordbevétel hajszolásával a gazdák kultúrsivataggá változtatták környezetünket. Ennek eredményeként szinte teljesen eltűntek azok a fűfélék, gyomok, amelyek a nyulak táplálékának zömét képezték és képznék ma is. A haszonhajhászásban addig mentek, hogy még az utak mentén tenyésző növényeket is kiirtották. Ilyen mesterségesen létrehozott, agyonmérgezett, steril környezetben a mezei nyúl képtelen fennmaradni.
Végül, a vad sorsát lelkükön viselő vadászoknak nem azzal kellene foglalkozniuk, hogy bűnbakot keressenek, hanem azzal, hogy mit tegyenek a folyamat visszafordítása érdekében. Nem azon kell vitatkozni, hogy félig üres vagy félig tele van-e a poharunk, hanem azon kell agyalni, hogy miként lehetne újra megtölteni. A válasz magától adódik. A rókák számát ésszerű keretek közé kell szorítani, ugyanakkor radikálisan csökkenteni a mezőgazdaságban használatos vegyszerek mennyiségét. És mindent meg kell tenni az élőhely visszaállítása érdekében.
