Ha az emberi szervezet öt jól ismert érzékszervének összetettségéről esik szó, elsősorban a látás szervére, a szemünkre gondolunk. Nemcsak a vakság kísértete ijeszti az embert ősidők óta, már középiskolai tanulmányainkban is csodálatra késztetett bennünket a szem elképesztően harmonikus és megejtően ésszerű felépítése. Emellett a szaglás szerve, az orr és legemlegetettebb, leggyakoribb betegsége, az orrdugulás bizony eltörpül. Hajlamosak vagyunk alábecsülni, mindaddig, míg gondot nem okoz mindennapjainkban, noha az allergikus orrdugulás semmivel sem nevezhető könnyebbnek az asztmás állapotnál.
Az orrunk, vagyis az orrüreg, ha bepillantunk az orvosi könyvekbe, hihetetlenül összetett szerv, krónikus eldugulása pedig nemcsak kellemetlen, hanem aggasztó életminőség-romlást is kivált. A szaglás hiánya még csak elviselhető lenne, de ha hosszasan megszűnik, illetve akadályozott az orrüreg átjárhatósága, akkor a természetes légzés kiesése miatt pszichikai és fizikai elváltozások egész sora ér bennünket. Az orrüregből a tüdőbe áramlik a levegő, de ide torkollik a négy – koponyacsontoktól védett – melléküreg is, s ezt a rendszert védelmezni kell a légvétel által bejutó kórokozóktól, párásítani, ha a beáramló levegő száraz, megszűrni az esetleges tisztátalanságtól, és egyben testünknek megfelelő hőmérsékletre felmelegíteni. Ezt a komplex feladatkört az orrkagylót borító dús érellátású nyálkahártya és az állandó mozgásban levő csillószőrök végzik, nem is akárhogyan, 0,1 mp alatt turbulens és örvényes mozgásra kényszerítik a beáramló levegőt, leülepítik a porszemecskéket, baktériumokat, melegítenek és párásítanak, anélkül hogy – ha egészséges a rendszer – észrevehetően lassítanák az áramlást.
Minderről nem veszünk tudomást, amíg akár a csillószőrök, akár a nyálkahártya akadály nélkül végzi a feladatát. Ennek a kettős védelmi vonalnak az állapota határozza meg az egészséges légzést.
Amikor nem szelel
Ha az orrjáratokat és az orrüregeket borító kapilláris érrendszerben igen gazdag nyálkahártya vagy a csillószőrök megsérülnek, a nyálkahártya megduzzad, elzárja az arcüregek nyílását, és a természetes úton keletkező orválladék – amelyet különben lenyelünk, anélkül hogy észlelnénk – nem képes ürülni. Ha az orrüreg hosszasan nem szelel, a megbetegedés első jeleként szaglószervünkben vízszerű savó jelenik meg, amit orrfolyásként érzékelünk. Ha ez a folyamat huzamosabb ideig tart, a vízszerű folyadék nyákossá és sárga színűvé válik, majd az erőre kapott bakteriális fertőzés miatt gennyessé lesz, és zöldes szint kap. Allergiás esetekben az orválladék mindig nagy mennyiségű, vizes, és gyorsan teljes orrdugulást okoz, ez különíti el felismerhetően az egyéb orrfolyásoktól. Szaglószervünk szelelését sok tényező akadályozhatja. Ha az orrsövény, amely az orrjáratot két szimmetrikus részre osztja, ferdén helyezkedik el, orrsövényferdülésről beszélünk, amelyet előbb-utóbb korrigálni kell az átjárhatóság érdekében. A hosszasan belélegzett hideg, poros, szennyezett levegő, a vízhajtó gyógyszerek és a béta-blokkolók, amelyeket szívbetegségek miatt szedhetünk, a folyamatosan – tíz napon is túl – használt orrcsöppek gyakran idéznek elő orrdugulást.
Ismeretes, hogy rendkívül elterjedt az orrbetegségek allergiás formája. Ennek két típusát ismerjük: az egyik esetben a probléma vizes orrfolyással, viszketéssel és tüsszögéssel jár, míg a másik típusnál teljes orrdugulással indul az allergia. Ez utóbbi veszélyesebb, mert a csak a szájon beáramló száraz és hideg levegő, porszemcsék, baktériumok és a pollen szűrés nélkül egyenesen a tüdőbe jut, gyulladást idézve elő. Országonként más és más allergén okoz gondot. Nálunk rendkívül elterjedt a parlagfű, az északi államokban a nyírfa, Németországban a fűpollen, ismét máshol a macska- és kutyaszőr.
A gyógyulás útja
Az orrdugulás ma már korrektül kezelhető. Kár álmatlan éjszakákat átszenvedni kezelés nélkül, a gyógyulásra várva, ennél még az öngyógyítás is előnyösebb. Úgyszólván mindenki tud „biztos” gyógyszert az orrdugulás leküzdésére, házilag azonban a szakorvosok csak a forró kamillainhalálást és a sós vizes átmosást javasolják. Az orrcsöppek közül a tramazolin hatóanyagú a legjobb, spray formában különösen gyorsan hat, hatása hosszan tartó, mellékhatásai csekélyek. Az allergiaoldó antihisztaminok ma már nem álmosítanak, recept nélkül is elérhetők, mégsem ajánlható folyamatos használatuk, mert csak a szakorvos tudja kellő biztonsággal hozzárendelni egy bizonyos tünetképhez a megfelelő orrcsöppeket, a kortikoszteroidokat és előírni arányukat. A szakorvosra szükség esetén a komplikáltabbnak tűnő specifikus immunterápia alkalmazását ajánlja. A fűpollen elleni készítmény már elérhető, várhatóan a parlagfű elleni immunterápiás szer is hamarosan megjelenik a gyógyszertárakban.
