(Fotó: Molnár Edvárd)
A kétszáz főt is meghaladja a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezetének tagsága, amely az elmúlt három évben a legaktívabb. Elnöke, dr. Novák Anikó, alelnöke, dr. Takács Zoltán és Rózsa Rita 2012-ben vették át a szervezet vezetését, azóta több konferenciát, szemináriumot szerveztek, kutatásokat bonyolítottak le, és segítettek, szerveznek folyamatosan. Az első kiadványaik pedig az idén jelentek meg. Legutóbbi a VajDasági geneRáció, amely 127 vajdasági magyar doktoranduszt és kutatót mutat be.
A mostani kötet megjelenését a Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Tudományos Akadémia, a Bethlen Gábor Alap Zrt., az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Balassi Intézet, valamint a szabadkai Rotaract támogatta. Dr. Takács Zoltánnal, a szervezet alelnökével beszélgettünk.
– A doktoranduszok kataszterezésének/összeírásának gondolata az első pillanattól kezdve megfogalmazódott az elnökség fejében, ez egy nagyon fontos és szükséges feladat volt ahhoz, hogy el tudjunk kezdeni dolgozni – magyarázza Takács Zoltán, a szervezet alelnöke. A folyamatosan bővülő adatbázis gyorsan elkészült, aztán pedig szerettünk volna egy kiadványban is lehetőséget biztosítani a fiataloknak, hogy mutatkozzanak be a közösségünknek, a vajdasági magyar közösségnek, hogy láthatóvá váljanak ezek a tehetséges, értelmes, szorgalmas fiatalok. Akik azzal, hogy doktori képzésben vesznek részt, egyrészt készek további 7-8 évet befektetni szakmai fejlődésükbe, egy bizonyos szűkebb terület szakértőivé szeretnének válni, másrészt szeretik is a kihívásokat, és szeretnének a szűkebb- tágabb régióban komolyan és aktívan tevékenykedni akadémiai körökben, a versenyszférában vagy akár közigazgatási-politikai területeken.
Mi a célja a kötet megjelenésének, és milyen eredményeket várnak a kiadványtól?
– A célunk ezzel a kötettel, hogy egyrészt mindenki, aki valamilyen tudományterületen fokozatot szerez (vagy már sikeresen megvédte doktoriját), esetleg fiatal kutatóként tevékenykedik, lehetőséget kapjon arra, hogy röviden kifejtse, mi is az, amivel foglalkozik, mi az ő „ismertetője” (szakterülete) a vajdasági magyar tudományosságban, megismerve ezáltal egymást is, másrészt, hogy a közvélemény figyelme által, a fiatal doktorokat/doktoranduszokat/kutatókat megfelelően helyzetbe tudjuk hozni, mert véleményünk szerint, a fiatalok nagyon nehezen tudnak kibontakozni, nincs az akadémiai közösség részéről sem megfelelő fogadókészség, ezért meg kell próbálni dolgozni a „falak” lebontásán.
Amit mindenképp nagyon fontosnak tartok megjegyezni, hogy a tudományterületi megoszlás jó, a természettudományisok és társadalomtudományisok megoszlása kb. fele-fele, tehát nem igazak azok az állítások, hogy csak irodalmárokból áll a társaság.
Hasznosulását a kötetnek már most látjuk, néhány nappal azután, hogy azt nem hivatalosan néhány barátunknak, ismerősünknek megelőlegezve odaadtuk. Több követő lett a közösségi oldalunkon is a pár nap alatt, másrészt pedig volt alkalmunk látni a fiatalok szüleit (pl. akik Magyarországon tanulnak), hogy milyen boldogok, hogy megjelent ez a kötet, és hogy a gyerekeikkel végre valaki foglalkozik, nem felejtik csak úgy el őket, és remélik azt, hogy még itthon is lehet majd egyszer rájuk szükség.
Melyek azok a legfontosabb vélemények, tények, amelyeket a kötet tartalmaz, amelyeket ezek a fiatal értelmiségiek kiemeltek?
– A kötetben nagyon karakteresen elővillannak azok a vélemények, melyek szerint intézményre (egyetem, kutatóintézet) lenne szükség ahhoz, hogy a fiatalok Vajdaságban dolgozzanak. Hihetetlen alacsony szinten van a fiatalok intézményi beágyazottsága, ami egyáltalán nem az ő/mi hibánk. Minden akadémiai struktúra hierarchikus, belterjes, ha van is magyar egyetemi tanár, nem tud biztosítani helyet a fiatalok számára pl. az Újvidéki Egyetem egyes karain. Csupán néhány magyar érdekeltségű kar: pl. MTTK vagy a Szabadkai Műszaki Szakfőiskola ad megfelelő karrierlehetőséget.
Fontos megjegyezni azt, hogy ezek a fiatalok dolgoznának itthon. Amikor intézményfejlesztés ellen szavaz a politikai elit, gondolok itt a Szabadkai Egyetem létrehozására – és mindent elkövet annak érdekében, hogy meghiúsítsa azt –, akkor azzal nem számol, hogy pont a „mindenáron szülőföldön tartás” demagógiáját húzza keresztbe, hiszen a szóban forgó vajdasági fiatal értelmiségi elit nagy része pont emiatt kényszerül külföldre. Az érintett fiatalok kb. 60 százaléka már külföldön van. Így a legtehetségesebbek mennek el/mentek el.
Ha csak Szabadkán körültekintünk, azt láthatjuk, hogy a magyar fiatalok nagy számban tanulnak pl. a Novi Pazari Egyetemen, ahol, köztudottan egy fejletlenebb régió szakemberei oktatnak (Sandžak), a vajdasági magyar doktoranduszok pedig nem tudnak beépülni.
A vajdasági magyar fiataloknak a felsőoktatási pályája megreked: nincs alternatíva. Nagy részük Szabadkán akar tanulni, vagy választ magánintézményt, vagy a túlképzettséget adó karokon tanul tovább. Amikor „más alternatívát” próbál a politika elit kínálni, és azt akár egy évtizedes távlatból sem tudja megvalósítani (pl. Európa Kollégium, amely 2006 óta épül), akkor azzal is kell számolni, hogy arra egyszerűen nincs fogadókészség, nincs fiatal, aki Újvidéken tanulna, másrészt olyan felsőoktatási humánerőforrás bázis sincs, ahol pl. a doktoranduszok elindulhatnának, beépülhetnének.
Miben látják a fiatalok a megoldást?
– Újra visszatérünk a kérdéshez: mit akar a politika és az akadémia ezekkel az emberekkel? Kell egyáltalán ma valakinek egy, a szakmaiság magas mércéinek megfelelni tudó, nemzetközi kompetenciákkal is rendelkező (nyelvismeretek, szakmai tapasztalatok, stb.) fiatal csapat? Mert például: lehet úgy MNT-jelölt listát állítani, hogy ne sok tudományos fokozattal rendelkező ember kerüljön a listára, csak akkor az a kérdés is felmerül: mit akarunk, mi a cél? Mert, ha az MNT-listára nem kellenek tudományos fokozattal rendelkező emberek (és az MNT munkájába se), akkor nem is kell MNT-ösztöndíjakat adni doktoranduszoknak és fiataloknak. Ha a vajdasági magyar politika nem tudja leépíteni ezt a fajta komplexusát, és nem tud egy szelektív, technokrata értelmiséget tömörítő és „helyzetbe hozni kívánó” politika felé orientálódni, akkor a vajdasági magyar közösség jelentős vezetői réteg nélkül fog maradni, „pucolj innent” kiáltva nekik!
