Valószínű, hogy egy teljes évtizedre lenne szükség, ha a Sportvilágban egyenként szeretnénk bemutatni az összes magyar olimpiai, világ- és Európa-bajnok sportolót. Mivel e sorozatunkat 40 folytatásra korlátozzuk, itt azokról a hírességekről írunk, akikre legtöbb olvasónk már alig, vagy egyáltalán nem emlékszik. Puskás, Papp Laci, Balczó, Magyar Zoltán, Egerszegi Krisztina, Hegedűs Csaba, Kozma István, Zsivóczky, Jónyer és például számos vízilabdázó emléke még mindig elég friss ahhoz, hogy ne a még régebbiekről legyen szó, s a sorozat felcíme ezért is nem A magyar sport 40 legjobbja. Mint kiderül majd, az általunk kiválasztottak is fantasztikus, e módon is örök emléket érdemlő sportemberek voltak.
Mednyánszky Mária 1901. április 7-én született Budapesten, ahol 1978. december 22-én hunyt el. Asztaliteniszezni csak meglehetősen későn, 22 évesen kezdett. Teljesen véletlenül, hisz a budapesti munkahelyén, a tisztviselők szövetségében pingpongasztalt állítottak fel, s aki csak tehette, a munkaszünetekben kedvetelésből játszhatott. Mivel jól ment neki a játék, idővel elhatározta, hogy komolyabbra fogja, és az MTK tagja lett, ahol már olyan hírességek edzettek, mint Mechlovits Zoltán, Barna Viktor, Szabados Miklós és dr. Pécsi Dániel. A férfiakkal is edzett, ezért meglehetősen gyorsan haladt. Erős testalkata, nagyszerű reflexe, átgondolt és technikailag képzett játéka révén egyre könnyebben verte női riválisait, ismertetőjele pedig a fonák beütés volt. Több mint 100 első helyet nyert nemcsak otthon, hanem Németországban, Angliában, Ausztriában, Csehszlovákiában és másutt is. Utolsó titulusát a „Grand Old Lady”-t 1939-ben nyerte, amikor örök riválisával, Sípossal az oldalán magyar páros bajnok lett. A világbajnoki címek száma tekintetében még mindig csúcstartó, hisz 1926 és 1936 között 28 érmet nyert, 18 aranyat, 6 ezüstöt és 4 bronzot. Idős korában is még rendszeres látogatója volt a budapesti asztalitenisz-rendezvényeknek, noha egyre gyengülő hallása miatt a hetvenes években egyre kevesebb örömet lelt a szurkolásban.
Az első asztalitenisz-vb-n – 1926-ban a londoni Memorial Hall kis csarnokban tartották meg, s tulajdonképpen Eb-ként írták ki, mivel azonban váratlanul nyolc indiai is megjelent, a helyszínen nevezték át vb-nek – női egyesben tizenegy brit, két osztrák és egy magyar női indult. Mednyánszky Máriát nem tartották esélyesnek, hisz magyar bajnok sem volt, a legjobb magyarnak tartott Sípos Anna pedig ott sem volt a vb-n. Amikor azonban a rajton 21:6, 21:7-re legyőzte a brit Spiringet, már nevet szerzett. Érdekes, hogy ezt a meccset meg sem kellett volna tartani, mert Mednyánszky városnézőbe ment Londonban élő újságíró ismerősével, és késve érkezett a mérkőzésre. Némi könyörgés után engedték csak játszani. A nagy haditett a negyeddöntőben következett, amikor Mária a nemzetközi porondon veretlen Wildamot 21:18, 21:11-re győzte le. Az elődöntőben a brit Land ellen sokkal nehezebb volt, majd a döntőben Mária 21:15, 21:19-re nyert a walesi Dolly Gubbins ellen. Mednyánszky lett tehát az asztalitenisz első női világbajnoka, aki öt egymás utáni egyéni titulusig meg sem állt. Londonban Mednyánszky, Mechlovits Zoltán oldalán, vegyes párosban is diadalmaskodott.
Két évvel később, a stockholmi második vb-n, Mednyánszky Mária egyesben és vegyes párosban megvédte a címet, és az először rendezett női párosban is bajnok lett. Érdekes, hogy a vb-t egy kis ökölvívóteremben kezdték meg, de szurkolói nyomásra – hisz a kis csarnokban a játékosoknak is alig volt hely – egy cirkuszban folytatták és fejezték is be. Mária fölénye csak a torna elején volt óriási, hisz a norvég Andersen ellen az egyik szettet 21:0-ra nyerte. Az elődöntőben a kiváló teniszező hírében álló angol Joan Ingramot győzte le, majd a döntőben 21:19, 22:20, 21:13-ra a német Erika Metzgert is. Örök titok marad, hogy a vb-n miért nem volt ott a másik két jó képességű magyar, Sípos és Kornfeld, így Mednyánszky női párosban a balkezes osztrák Flamm oldalán indult, és könnyen nyert. Vegyes párosban újra Mednyánszky és Mechlovits diadalmaskodtak, bár a döntőben játszmát veszítettek dr. Pécsi és Metzger ellen.
A következő esztendőben Budapesten tartották meg a vb-t, s meglepetésre Mednyánszky csak egyesben nyert, a két páros számban pedig meg kellett elégednie a bronzéremmel. A címvédő a rajton a német Rüstert, az elődöntőben pedig honfitársnőjét, Sípost 21:18, 21:13, 21:13-ra múlta felül. A döntő is egyoldalú volt, Mária 21:9, 21:15, 21:12-re verte a brit Gertrude Wildamot. Ekkor következtek az első vereségek. A női páros elődöntőjében a német Metzger, Rüster kettős 0:2-ről fordított Mednyánszky és Sípos ellen. Vegyes párosban a címvédő Mechlovits, Mednyánszky duó diadalútját a Kelen István és Sípos Anna páros szakította meg. Az elődöntőben játszottak, méghozzá fogadásból. Kelen ugyanis vegyesben egyáltalán nem akart játszani, de nem utasította vissza Mechlovits pénzét, aki azt állította, Kelen vegyesben nem előzhetné meg.
A triplázás Mednyánszkynak bejött 1930-ban Berlinben, majd 1931-ben újra Budapesten is. Egyéniben előbb Sípost, majd otthon Rüstert győzte le a döntőben, de 1932-ben Prágában már Sípos hódította el a világbajnoki címet. A Mednyánszky–Sípos döntőt akkor minden idők legjobb női meccsének kiáltották ki. Párosban és vegyes párosban még gyűjtötte az aranyakat, ám csapatban – a női csapatok először 1934-ben Párizsban vívtak meg a trófeáért –, immár jóval a 30-on túl, csak két ezüstöt tudott szerezni. Ennek ellenére az asztalitenisz első hivatalosnak nevezett világranglistáján Mednyánszky 1932-ben az első helyet kapta a világbajnok Sípos előtt. Mednyánszky 1933-ban, noha a visszavonulást fontolgatta, megpróbálta visszaszerezni a címet, de megint veszített Sípos ellen. 1935-ben Londonban még megnyerte a női párost, viszont, amikor egy évvel később Prágában párosban csak a bronzig jutott, véget vetett a válogatottságnak. Ekkor a női asztaliteniszben már elmúlt a magyar uralom, az osztrák, a cseh, a német és az amerikai hölgyek már elöl jártak.
(A következő számunkban: Barna Viktor)
