„A világ minden országára egyformán kiterjedő, a mai fenyegetésekre megfelelő választ adó biztonsági rendszert kell létrehozni, amely nem a katonai tömbök logikáján nyugszik.” Akár az el nem kötelezett országok mozgalmának valamelyik konferenciáján is elhangozhatott volna ez a mondat, pedig ezt Putyin jelentette ki, május 9-én Moszkvában, a győzelem napi ünnepségen. Egy új hidegháborús korszak kezdetén érdemes egy kicsit azzal is foglalkozni, hogyan alakul a gazdasági helyzet „Keleten”.
Máig sem tudni pontosan, hogy az oroszok ellen bevezetett szankciók és az általuk kirótt viszontszankciók kinek mennyire fájhatnak, hiszen az ebből eredő folyamatok nem szemlélhetőek csupán a számok tükrében. Bizonyos hatások ugyanis nem abban nyilvánulnak meg, hogy most ennyi vagy annyi áru nem szállítható ide-oda, hanem vannak egyéb következmények is. A felületes itteni szemlélő azt hihette, mi majd jól járhatunk, hiszen ránk nem vonatkoznak a tiltások, növelhetjük exportunkat az oroszok irányában, miközben a piaci rések is megnyílnak a kimaradó EU-s szállítások nyomán. Aztán rá kellett döbbenni, hogy ez az egész azért ennél bonyolultabb. Ahhoz, hogy növelni tudjuk a szállításokat, új termelési ciklusok kellenek, a ciklusokhoz beruházások, és mindezekhez idő is, mire megvalósulnak.
OROSZ VÁLASZLÉPÉS
Az EU termelői viszont megpróbáltak új piacokat találni, így pl. a hazai sertéstenyésztőkön csattant az ostor, amikor az EU-ból származó olcsó hús és a hízósertések importja kezdte ellehetetleníteni a tevékenységüket. A tejtermelők pedig csak ezután érezhetik, hogy mit jelent az uniós tejkvóták törlése, ami viszont szorosan nem köthető az orosz szankciókhoz. Mellesleg szólva egyébként talán igazuk is lehet azoknak az elemzőknek, akik szerint a szankciók inkább szimbolikus üzenetet hordoznak. Ami az oroszoknak igazán fáj, az az olajárcsökkenés. A tartósan a mélyben horgonyzó nyersanyagárak, a tőkekivonás és a csökkenő vállalkozói kedv több fejfájást okozhat Putyinéknak, mint maguk a szankciók. Az Eurázsiai Gazdasági Unió, vagy ahogyan újabban nevezik a Eurázsiai Gazdasági Szövetség (EESZ) létrehozását szokás úgy emlegetni, mint orosz válaszlépést a barátságtalan uniós tevékenységekre, de az orosz diplomácia aktívan próbál szorosabb gazdasági kapcsolatokat teremteni más térségek országaival is. Kubában, Nicaraguában, Venezuelában, Kolumbiában, Guatemalában, valamint a dél-amerikai államokban egyaránt nyomulnak. Az egykor csak Amerika hátsó udvaraként emlegetett régióban már megfigyelhető az orosz energetikai befolyás növelésének kísérlete, és a szintén orosz gyógyszeripar és infrastruktúra-építés térhódítása is. A kínai–orosz kapcsolatokban szintén fellendülés tapasztalható, a moszkvai vezetés nyilvánvalóan így próbálja meg ellensúlyozni a 2014-ben lezajlott, 160 milliárd dollárnak megfelelő tőkekimenekítést, vagy a februári 7 százalékról 17-re ugró infláció és a rubel gyengülésének következményeit.
A CSENDES-ÓCEÁNTÓL AZ ATLANTI-ÓCEÁNIG
Az Eurázsiai Gazdasági Szövetség (EESZ) január 1-je óta működik, 2-ától már Örményország is teljes jogú tagja, május 8-ától pedig Kirgizisztán is csatlakozott a Moszkva által kezdeményezett szövetséghez. Az erről szóló dokumentumot pénteken írták alá a szervezet tagállamainak elnökei Moszkvában. Ezzel a két állammal, valamint a már régebb óta vámuniót alapító Oroszországgal, Fehéroroszországgal és Kazahsztánnal együtt öttagúra bővült a szervezet. A Kreml nyíltan hangoztatott elképzeléseiben egy a Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig terjedő gazdasági és politikai szövetség szerepel, így az ebben való részvételt az Európai Uniónak is már többször felajánlotta. Oroszország évekig sok mindent tett azért, hogy Ukrajnát is bevonja a vámunióba, hogy nyugati szomszédja ne az Európai Unióval kössön szabad kereskedelmi megállapodást. Ezek azonban már az ukrán konfliktus gyökereire utalnak. Ezt követően viszont Putyin utasítást adott az EESZ-bizottságnak, hogy kezdjen Kínával tárgyalásokat a kereskedelmi-gazdasági együttműködésről szóló megállapodásról.
A gazdasági kapcsolatok elmélyítését célzó megállapodások egész sorát írta alá Oroszország és Kína Hszi Csin-ping kínai elnök-pártfőtitkár moszkvai látogatásához időzítve. Ennek nyomán épp a napokban a gazdasági kapcsolatok elmélyítését célzó megállapodások egész sorát írta alá Oroszország és Kína. Putyin elnök és Hszi Csin-ping kínai elnök-pártfőtitkár látta el kézjegyével az EESZ és az új selyemút gazdasági övezet összekapcsolásában történő, együttműködésről szóló közös nyilatkozatot. Ennek keretében számos (giga) projektumot valósít meg Kína, Oroszországgal karöltve. Az egységes eurázsiai kereskedelmi-gazdasági övezetet és a kontinenseken átívelő közlekedési folyosókat megteremtő projektum alapvető célja a teherszállítások idejének rövidítése Kína és Európa között. A mostani 45–60-ról 10–13 napra rövidül le az áru átlagos célba juttatásának ideje. Új világrend? Megkezdődött Európa meghódítása? Hamarosan kiderül…
