2024. május 6., hétfő

Nem fér a bőrébe

Egyperces kritika a Cinema City filmjeiről: Szűk bőr

Short Skin, 2014. Rendező: Duccio Chiarini. Forgatókönyv: Duccio Chiarini, Ottavia Madeddu, Marco Pettenello és Miroslav Mandić. Fényképezte: Baris Ozbicer. Vágó: Roberto di Tanna. Főszerepben: Matteo Creatini, Francesca Agostini, Nicola Nocchi. – A film a 360° szelekció versenyzője.

Mind láttuk a nyolcvanas évek tinikomédiáinak nevében elkövetett, hét folytatást megélt Amerikai pitét, ugye? Ismerős a szexuális kapcsolat a nevezett pékipari készítménnyel, mindannyian emlékszünk a szüzességelvesztési ígéretek rongyosra használt kliséjére.

Most képzeljük el, hogy ezt a lehasznált toposzáradatot úgy kenik filmre, hogy az nem akar mindenáron hasfájdítóan nevetséges lenni. Képzeljük el, hogy valaki (mondjuk az elsőfilmes Duccio Chiarini) leforgatja az Amerikai pite azon verzióját, amely a tinik első penetrációval kapcsolatos problémáit komolyan veszi, és a humorfaktoruk helyett elsősorban a realitásukra próbál összpontosítani, majd mindezt egy Pisa környéki halásztelepre helyezi.

Ha sikerült, akkor közelebb járunk annak megértésében, mi is a Szűk bőr.

Edo (a különös, rekedt hangú tinédzserszínész, Matteo Creatini) nem fér a bőrébe – fitymaszűkülettel született. Emiatt természetesen problémái akadnak a szexuális érésével, az ismerkedéssel, a szeretkezéssel. Közben gond van a kutyája pároztatásával, a szülei válófélben, a húga épp önmegvalósít, a haverja minden nőnél nimfomániát feltételez, a barátnője Párizsba készül, és neki is ideje eldöntenie, merre tovább.

Minden itt van egy rossz amerikai komédiához (még egy tintahallal elkövetett szexuális aktus is!), mégsem az sül ki belőle. A film humora inkább mosolyogtat, mint gyomron vág, a rendezés és a forgatókönyv egy pillanatra sem bagatellizálja el a fiatalok gondjait, a kameramunka diszkrét és finom.

Kellemes nyári komédia a Szűk bőr, amely ugyan nem hordozza a fellinis karneváli hangulatot, de épp elég olasz napsütést hoz az életünkbe.