Kishegyesen csütörtökön folytatódott a Dombosi történetek – remix irodalmi tábor. A napközbeni foglalkozások után, amelyeket Horváth Viktor író, műfordító és Szegő János kritikus tartottak, két beszélgetést hallhatott a közönség. Először Fehér Dorottya faggatta Kiss Tibor Noét a közelmúltban megjelent Aludnod kellene című regényéről. Az első kötetében a transzneműséggel foglalkozó szerző ezúttal elrugaszkodott korábbi témájától, és ezúttal egy krasznahorkais, Bodor Ádám-os világot, a kilátástalan magyar vidéket ábrázolja. A beszélgetés azonban leginkább a transzneműség témaköre körül forgott, szóba került a testbezártság nehézsége, a sztereotípiák ledöntésének szándéka, illetve ennek hiánya. Mint azt a szerző elmondta, egy olyan nyelven szeretne megszólalni, amely mindenkihez eljut. Fontosnak tarja az előképeket, de a legfontosabb tartja önálló művek létrehozását, és ezt jelen pillanatban a tárca műfaján keresztül tartja leginkább megvalósíthatónak.
Ezt követően Orcsik Roland és Kiss László beszélgetett. Előbbinek a közelmúltban látott napvilágot Harmadolás című verseskötete, utóbbinak pedig a Ki mondta, hogy jó volt című prózakötete, amely egymáshoz szorosan kapcsolódó novellákat tartalmaz. A beszélgetés során kiderült, hogy mindkét szerző esetében nagy szerepe van a vizeknek, folyóknak. Orcsik Óbecsén született, és jelenleg Szegeden él. Nála evidens volt a Tisza, amely összeköti e két várost, emellett a Tisza partjának élővilága is feltűnik, Dezső, a szerző kutyája mellett. Kiss műveiben is megjelenik a víz, a Gyulán is átfolyó Körös, a vízi világ és a szerző hobbija, a horgászat. Ő mindezt díszletnek tartja, és nem szeretné, ha minden motívumának jelentése lenne. A továbbiakban megismerkedhettünk Orcsik Roland kötetszerkesztési módszereivel is, amelyet ő irányított véletlennek nevezett el. Kiss hosszú mondatai Orcsik szerint a már korábban említett Krasznahorkait juttatják eszünkbe, amihez Kiss csak annyit tett hozzá, hogy olvasóként is azt kedveli, amikor maga a mondat viszi az embert.
