Ma van húsz éve, hogy Horvátországban megkezdődött a Vihar fedőnevű, katonai-rendőrségi akció, amelynek végrehajtásáról Franjo Tuđman akkori horvát államfő július 31-én határozott az ország katonai vezetőségével folytatott tárgyalást követően.
A több irányból indított, négynapos offenzíva során a horvát hadsereg és rendőrség erői visszaszerezték az 1991-ben szerbek által megszállt horvát területeket, és elüldözték az ottani szerb lakosságot. A hadműveletben 138 500 horvát katona és rendőr vett részt. A Krajinai Szerb Köztársaság szerb államképződmény elleni támadás 1995. augusztus 4-én kezdődött, és 84 óra alatt teljes sikert hozott. Már első nap elfoglalták Knint, a szakadár szerbek központját, majd felszámolták Krajinát. Ezzel lényegében helyreállt Horvátország területi integritása. Néhány övezet még nemzetközi igazgatás alatt maradt, de 1998 elejére ezek is újra horvát fennhatóság alá kerültek. Mivel a krajinai szerb vezetőség már korábban elszigetelődött Belgrádtól, sem Slobodan Milošević, sem a boszniai szerb hadsereg nem sietett segítségükre.
A hadműveletben érintett térséget gyakorlatilag a teljes szerb lakosság, nagyjából 220 ezer személy elhagyta. Legtöbbjük traktorral vagy egyéb mezőgazdasági járművel indult útnak, először Bosznia-Hercegovina északi és nyugati, szerbek által felügyelt területeire, majd Szerbiába.
A halálos áldozatok pontos számával kapcsolatban megoszlanak a vélemények. A Veritas dokumentációs központ adatai szerint, amelyeket a szakértők a leghitelesebbnek minősítettek, a hadműveletnek 1196 civil esett áldozatául. A halálos áldozatok háromnegyede hatvan évnél idősebb volt, és java részt nő. A dokumentációs központ nyilvántartásában 894 civil eltűntként szerepel. Az 1991 és 1995 közötti időszakban összesen 1871 szerb tűnt el Horvátországban, sorsuk mindmáig felderítetlen maradt.
AZ ÁLDOZATOKAT SZÁMLÁLTÁK
A ma harmincéves Đurđica Popović tízéves volt, amikor el kellett hagynia horvátországi otthonát. Levél formájában még gyerekként megírt visszaemlékezését ma este a Sremska Rača-i Száva híd lábánál a szerb áldozatok tiszteletére szervezett megemlékezésen olvassa fel.
– Azon az augusztus 4-én kománk lakodalmába készültünk a likai Velebitben. Reggel még azon morfondíroztam, hogy mit vegyek fel, kiválasztottam a ruhát, a kedvenc lakkos cipőmet. Előző hajnalban sorozatlövés hangjára ébredtünk. Ez egyáltalán nem volt különös akkoriban, és eszembe sem jutott, hogy az lesz az utolsó alkalom, hogy szobámban, ágyamban alhatok. Azt nem tudom, hogy hány napot utaztunk. Szerintem tízet. Azokban a napokban nem a napokat, hanem az áldozatokat számoltuk. Szerettem volna megszámolni az embereket, sokan voltak, soha előtte nem láttam még annyi embert. Soha nem láttam sem a kocsisor elejét, sem a végét. És nem tudtam, hogy mik vagyunk. Szerencsétlenek? Áldozatok? Hősök vagy gyávák? Megviccel bennünket a történelem, vagy inkább megleckéztet, rég elfeledett dolgok miatt? – fogalmazott valamikor a ma okleveles közgazdász Đurđica.
Elmondta, hogy amikor felnőttként először látogatott vissza valamikori otthonába, már csak házuk falainak maradványát találta. Mindent kóró borított. Egykori falujában senki nem lakott már.
NEM MINDENKI ÉRTI
Horvátországban minden évben megünneplik a Vihar hadműveletet. A központi ünnepségekre idén is Zágrábban és Kninben kerül sor. Zágrábban egyebek mellett katonai díszfelvonulással emlékeznek meg az évfordulóról, amelyre a horvátok a megszállás alól való felszabadításként tekintenek. Horvátország Németország, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok katonaságát is felkérte, hogy küldöttségük vegyen részt a felvonuláson, ám mindhárom ország elutasította a felkérést. A szervezők arra számítottak, hogy az USA olaszországi, avianói bázisáról több vadászgép is részt vesz a zágrábi ünnepségen, és légi mutatványokkal szórakoztatják az ünneplő közönséget.
James Ker-Lindsay brit Balkán-szakértő sajnálatosnak tartja, hogy Horvátország továbbra sem áll el a Vihar hadművelet megünneplésétől.
– Azt tudjuk, hogy a horvátok erre a katonai akcióra úgy tekintenek, mint az országukban jelen levő szeparatista fenyegetés felszámolására, az azonban továbbra is tény, hogy az akció sikerességéért túlságosan nagy árat kellett fizetni. Több tízezer horvátországi szerb volt kénytelen elhagyni otthonát. Ha a horvátok szeretnének megemlékezni a Viharról, azt szerényebb körülmények között is megtehetnék, úgy, hogy közben tiszteletben tartsák az elüldözöttek, az áldozatok és hozzátartozóik érzéseit. Üdvözlöm, hogy több ország is távol marad az ünnepségről. A NATO rendkívül rossz fényben tüntette volna fel magát, ha tagállamainak némelyike részt vett volna a katonai felvonuláson – magyarázta Ker-Lindsay.
Vesna Pusić külügyminiszter nem érti, hogy mi kifogásolnivalót találnak egyesek az ünnepségben. Horvátország nem mások személyes tragédiáját vagy szerencsétlenségét ünnepli, hanem területeinek felszabadítását a megszállás alól és a háború végét. Horvátország területén háború zajlott, az országra támadók a Jugoszláv Néphadsereg tagjaként adták ki magukat, pedig valójában Slobodan Milošević irányítása alatt álltak, magyarázta a horvát diplomácia vezetője.
– Az ünnepség idén végre az alkalomhoz illő keretek között és módon zajlik majd. Hiszem, hogy az ünnepség idővel mindenki számára elfogadhatóvá és normálissá válik. Mindig ez történik. Egyáltalán nem értem, hogy miért pánikolnak egyesek, vagy miért esnek át időutazáson, és élnek ismét a kilencvenes évek retorikájával. Ehhez képest a Horvátország számára előnyös politika soha többé nem élhet a kilencvenes évek retorikájával – fejtette ki Pusić.
SOK A NYITOTT KÉRDÉS
Miodrag Linta, a Menekültek Egyesületei Koalíciójának elnöke sértőként éli meg a horvátországi ünneplést. A Viharnak egyetlen célja volt, elüldözni a szerbeket évszázados otthonaikból, emelte ki Linta, majd arról beszélt, hogy a hadműveletet követően Horvátországban több olyan törvényt is meghoztak, amelyek az elüldözött szerbek visszatérésének ellehetetlenítését hivatottak szolgálni. Franjo Tuđman rezsimjének az etnikailag tiszta Horvátország létrehozása volt a célja, hangsúlyozta Linta.
– A kilencvenes évek háborúja során Horvátországból elüldözött szerbek közül 300 ezren Szerbiában élnek, 100 ezren pedig valamelyik harmadik országban. Az elüldözöttek közül csupán 50 ezren tértek vissza otthonaikba, ők java részt idős emberek. A ma Szerbiában élő elüldözöttek tíz százalékának sikerült rendeznie menekültügyi státuszát. Legtöbbjüknek nem sikerült rendeznie vagyonjogi státuszát vagy nyugdíja kérdését. Az elüldözött szerbektől nagyjából 800 ezer kataszteri parcellát koboztak el Horvátországban. A ma EU-tagállam Horvátország egyáltalán nem mutat hajlandóságot arra, hogy az elüldözöttek és eltűntek kérdéséről párbeszédet kezdjen Szerbiával – taglalta Linta.
A Menekültek Egyesületeinek Koalíciója a közelmúltban levéllel fordult Martin Schulzhoz, az Európai Parlament elnökéhez, hogy az EP hozzon határozatot a Vihar hadműveletről. A szervezet értékelése szerint a határozatban fel kellene szólítani Horvátországot, hogy induljon büntető eljárás minden egyes felelős ellen, és az ország kezdjen el foglalkozni az elüldözöttek vagyonjogi helyzetével kapcsolatos kérdésekkel, illetve az eltűntekkel. A szervezet a határozatban arra is kötelezné Horvátországot, hogy a jövőben ne emlékezzen meg ünnepség keretében a hadműveletről.
