Ma már mindennaposnak számít, ha valaki a közösségi oldalakon meghirdeti, hogy utazik valahová, és van még szabad hely a kocsijában. A szállítóvállalatok, fuvarozással, személyszállítással foglalkozó cégek és magánszemélyek kezdetben erélyesen tiltakoztak, ami azt jelezte, hogy féltek a konkurenciától. A folyamat azonban valószínűleg megfékezhetetlen, ugyanakkor viszont feltehetően sosem fog annyira elterjedni, hogy az összes, személyszállítással foglakozó vállalatot kiszorítaná a piacról. A folyamatot egyébként néhány évvel ezelőtt az üzemanyagárak jelentős emelkedése gerjesztette, az olajár csökkenése pedig az utóbbi időben némileg mérsékelte. A pénzügyi szektorban is megjelent valami hasonló: peer-to-peer (P2P) hitelezés. Amikor a gazdasági szereplők – vagy akár magánszemélyek is – egymást hitelezik, a bankok megkerülésével, azt nevezzük P2P-nek. Azokban az országokban, melyekben gyengélkedik a gazdaság, a jövőben valószínűleg jelentős szerepe lehet az ilyen hitelezésnek. Annyira jelentős, hogy egyesek egyenesen úgy vélik, hogy a P2P a hagyományos banki finanszírozás kiszorításával a közeljövőben forradalmasítja a hitelezést. Az ilyen új „technológia” a bankinál kedvezőbb kamattal és nagyobb megtérülési rátával képes megoldani a pénzellátást. Meglepő jelenség, hogy a bankokat, úgy tűnik, a P2P terjedése nem is igazán zavarja, hiszen a magánszemélyek és a kockázatosnak számító kisvállalkozások esetében az alacsony, a kamatok esése okán egyre csökkenő nyereség miatt már nem szívesen hiteleznek. A legnagyobb amerikai P2P hitelező – a Lending Club – már több milliárd dolláros hitelkihelyezést valósított meg, ami azt jelenti, a dolog létezik és működik. Az Amerikai Egyesült Államokban az ilyen típusú finanszírozási megoldásokban egyelőre csak a legalább egymillió dollárnyi szabad tőkével rendelkező regisztrált befektetők vehetnek részt.
A BANKOK KIMENNEK DIVATBÓL
A hagyományos bankok ideje valószínűleg lejárt. Az elkövetkező időkben a hitelezés is valószínűsíthetően forradalmi változásokon esik át. A „forradalmat” nem csupán a világválság utáni időkben megszigorított banki feltételek generálják, hanem a hálózatok, a közösségi rendszerek terjedése és fejlődése. Mivel az ilyen rendszer kikerüli a nehézkes, adminisztrálgató és bürokratikus banki rendszert, olcsóbb és gyorsabb is.
Ugyanakkor a világ vezető befektetői bankjai nyilvánosan fontolgatják, hogy belépnek a P2P rendszerbe. Amikor tíz évvel ezelőtt megjelentek az első ilyen rendszerek, működtetőik elsődleges célja az volt, hogy összekössék azokat, akiknek éppen van egy kis fialtatni való felesleges pénzük, azokkal, akiknek viszont éppen kölcsönre lenne szükségük.
A modell elvileg úgy működik, hogy magánszemélyek pénzt tesznek be egy közös alapba, s ebből aztán a rendszer által befogadott hitelkérelmeket elégítik ki. Lényegében ugyanazt csinálják, mint amit a bankok, csak kisebb rezsivel működnek, ezért a betétes jobb kamatot kap, mint a bankban, a hitelfelvevő pedig alacsonyabb kamatot fizet, mintha banki hitelt venne fel. A betéteseket nem védi az állam betétbiztosítási alapja, a rendszer viszont többféle biztonsági elemet tartalmaz, aminek következtében ezeknek a hiteleknek a kockázata alacsonyabb, mint a nagy bankok esetében. Aki nem törleszti a hitelét, megúszhatja következmények nélkül, illetve egyedüli következmény az lesz, hogy kizárják a rendszerből. A gyakorlat egyébként azt mutatja, hogy a P2P rendszerben kevesebb a bedőlt hitel, mint a bankrendszerben.
A KAMATEMELÉS KÖZBESZÓLHAT
Majdnem biztosra vehető, hogy amikor a jövőben pénzre lesz szükségünk – olyan összegre, ami éppen nem áll a rendelkezésünkre –, akkor elég lesz megnyomni néhány gombot egy mobilalkalmazáson, és perceken belül érkezik is a szükséges pénzmennyiség. Azért sem nevezhető ez fantáziának, mert a világ bizonyos részein már működik ez. A P2P lending, vagy „marketplace lending”-nek nevezett közösségi hitelezés van terjedőben. Az USA-ban 2010 óta évente megduplázódik az ilyen formában folyósított hitelek összege. Kínában, Ausztráliában, az Egyesült Királyságban is hasonlóan gyors tempóban növekedik az ilyen „kalákában” történő hitelezés. Ha a trendet előrevetítjük, 2020-ra akár 500 milliárd dollárnyi hitelt helyezhetnek ki világszinten közösségi hitelezésen keresztül. A világgazdasági válság biztosan hozzájárult az ilyen rendszerek létrejöttéhez, de kellett hozzá az internetes hálózat elterjedése is. A közösségi hitelezés esetében azonban a jogi háttér, a törvényes környezet megteremtése várat még magára. Ahol már elterjedt a rendszer, ott a törvényhozásban is figyelemmel kísérik és próbálják szabályozni a dolgot, de egyelőre kérdéses, hogy komoly krízishelyzetben hogyan működne a dolog. Vannak olyan vélemények is, hogy az egész rendszer azért jöhetett létre, mert az amerikai jegybank gyakorlatilag nullára vágta vissza a kamatokat. Ha viszont megkezdődik majd a beígért kamatemelés, a P2P-ben érdekelt befektetők figyelme más eszközökre irányulhat át.
