Kényszer hatására írta csak alá Salva Kiir dél-szudáni elnök a békeszerződést. Az ENSZ előzőleg szankciókkal fenyegette meg, s ez bírta a minap jobb belátásra a politikust, akinek ellenfele, Riek Machar lázadóvezér, korábbi alelnök már a múlt héten elfogadta a megállapodást.
Bár Kiir fenntartásait hangoztatta az aláírási ünnepségen, a két vezető döntésével húsz hónapos polgárháború érhet végét a 2011 nyarán függetlenné vált országban, amely a legszegényebbek közé tartozik egész Afrikában. A világszervezet szerint a 11 milliós lakosság fele él rendkívül rossz körülmények között, s ezért támogatásra szorul(na).
Az elnök bizonytalankodása és ellenkezése miatt nem tűnik valószínűnek, hogy a kormányoldal hosszú távon belenyugodna az új helyzetbe. A közelmúlt rossz tapasztalatai is erre utalnak. Kiir és Machar ugyanis eddig már legalább fél tucat fegyverszüneti megállapodást kötött, de mindegyik rövid életűnek bizonyult.
A legújabb békeegyezmény értelmében a szembenállóknak tegnap be kellett fejezniük a harcokat, meg kellett kezdeniük katonáik leszerelését és a gyerekkatonák szabadon engedését.
(Elképzelhető azonban, hogy a konfliktus még egy ideig elhúzódik, hiszen mindkét oldal rengeteg fegyverrel rendelkezik, s a katonák egy része megtagadhatja azok beszolgáltatását.).
A tervek szerint a fővárost, Dzsubát fegyvermentesítenék, a rendfenntartást pedig független biztonsági emberekre bíznák. A lázadók (volt) vezéreként Machar alighanem ismét alelnöki tisztséget kap, két embere pedig kormányzói megbízatásra jogosult.
Szerződésbe foglalták azt is, hogy kilencven napon belül átmeneti kormányt alakítanak (30 hónapos mandátummal), és egy bizottságot, amely kivizsgálja a véres konfliktus idején elkövetett emberi jogsértéseket. Megegyezés született arról is, hogy az ideiglenes kormányzás vége előtt 60 nappal demokratikus választást kell tartani.
A konfliktus 2013 decemberében kezdődött, amikor Kiir egy puccs előkészítésével vádolta meg Machart, aki tagadta a vádakat, és csapatokat szervezett a kormány megdöntésére.
Az elnök és alelnök hatalmi harca hamarosan polgárháborúba torkollott. Az erőszak elmérgesedéséhez nagyban hozzájárult, hogy mindketten különböző – egymással szemben álló – törzshöz tartoznak.
A harcok tízezrek életét követelték. A szembenállók gyerekeket kényszerítettek katonáskodásra, nők sokaságát erőszakolták meg, és csaknem 2,5 millió embert űztek el otthonukból. Sokan közülük (legalább 600 ezren) a szomszédos országokba menekültek. Részben ez a magyarázata annak, hogy a menekültválságban érintett Kenya, Uganda és Etiópia is részt vállalt a Dél-Szudánban egymás ellen harcolók lecsillapításában, s a legújabb békemegállapodás előkészítésében.
