2024. május 1., szerda

A legtöbben megpihennek, aztán sietnek tovább

A szabadkai dzsámiba kevés menekült látogat el – A szabadkai iszlám közösség folyamatosan segélycsomagokat oszt nekik

A szabadkai Muhadzsír dzsámiba csak kevés, a városon átutazó közel-keleti és afrikai menekült tér be, a legtöbben sietnek tovább. Az itteni iszlám közösség elsősorban élelmiszerrel és ruházati cikkekkel segíti őket, amelyeket a tagság adományaiból biztosítanak. A közösségnek mintegy hétezer tagja van, akik önzetlenül kiveszik a részüket a segítségnyújtásból és a különféle akciókból.

A szabadkai iszlám közösséghez mintegy 1000 háztartás tartozik, ami azt jelenti, hogy hét-nyolcezer ember. A kelebiai úton lévő Muhadzsír dzsámi 2008 augusztusában nyílt meg, és mivel Belgrád és Budapest között az egyetlen mohamedán főtemplomról van szó, a nyári hónapokban az átutazó török vendégmunkások közül sokan családjaikkal megállnak itt imádkozni és megpihenni. Ennek kapcsán kérdeztük Ibazir Uzairitől, a szabadkai iszlám közösség vezetőjétől, hogy a hónapok óta tapasztalható menekülthullámban érkező muzulmán vallású menekültek ellátogatnak-e a dzsámiba. Mint elmondta, ez nem annyira jellemző, a többség rohan tovább, szeretnének mielőbb eljutni végcéljukhoz, ami többnyire Németország.

– Néhány család betér hozzánk egy rövid időre, megpihennek, utána folytatják útjukat. Sietős az útjuk, szeretnének mielőbb célt érni. Persze, a legtöbben nem is tudják, hogy van Szabadkán dzsámi. Ez csak egy a számos város közül, amelyen áthaladnak, a célországot tartják szem előtt. Annyira idegen számukra ez a vidék, hogy meg se különböztetik az egyes városokat, nagyjából mintha mi látogatnánk el az ő vidékükre. A dzsámiba eljönnek, mert ez lelki feltöltődés nekik, az otthonra emlékezteti őket – meséli Uzairi. Mint hozzátette, annak ellenére, hogy most megváltozott a migrációs útirány (Horvátország felé), azért folyamatosan érkeznek ide is, csak jóval kisebb számban. Két-háromszáz menekült tartózkodik a városban és környékén.

– Egyébként a közvélemény hajlamos rá, hogy a menekültekre összességében úgy tekintsen, mint muzulmánok tömegére, pedig vannak köztük nagyon sokan, akik más vallásúak. Így például Szíria lakosságának mintegy 20 százaléka keresztény vallású, és úgy általában az iszlám világban sok keresztény él – mondja Uzairi, hozzátéve, hogy a menekültek között is vannak keresztények, de koptok és kurdok is. Igazából a többségnek hasonló a neve, hasonlóan néznek ki, annyi a különbség, hogy más vallásúak, még a vallási szertartásaik is sok mindenben hasonlóak.

– Ez egy annyira másmilyen világ, mint a miénk, másféle szokásokkal, hogy nehéz megérteni. Érdekes, de egyben sokkoló is, ezért reagálnak az itt élők különbözőképpen a jelenségre – fogalmaz.

Az iszlám közösség folyamatosan segélycsomagokat oszt a menekülteknek, a magyarkanizsai befogadó központban, illetve Szabadkán a téglagyárban és az autóbusz-állomáson is.

– Eddig mintegy másfél millió dinár értékben osztottunk ki élelmiszert, vizet, gyümölcsöt, ruházatot. Folyamatosan módosítjuk a csomagok tartalmát, attól függően, hogy mire van szükségük. Amit kiosztottunk, azt a tagság adományaiból biztosítottuk, de érkeznek felajánlások más városokból, sőt Európából is. Az emberek elhozzák a dzsámiba az adományaikat – meséli Uzairi. Szeptember 15-én, azon a napon, amikor a magyar határzár életbe lépett, a szabadkai iszlám közösség a világ különböző országaiból, Lengyelországból, Angliából és az Egyesült Államokból érkezett önkéntesek segítségével osztott segélycsomagokat a magyarkanizsai befogadó központban lévő menekülteknek. Az önkéntesek egy része néhány évet Palesztinában, Damaszkuszban töltött. Az iszlám közösség és az önkéntesek ez alkalommal több mint kétszáz élelmiszercsomagot, vizet, üdítőitalokat, zoknikat, takarókat és más szükséges holmikat osztott szét a rászorulók között.

Az iszlám közösség teljes egészében saját erőből, tagsága segítségével szervezi meg a segélyakciókat, a hívők gépkocsijaival szállítják ki a segélycsomagokat, amelyeket az ő adományaikból állítanak össze.

Uzairi elmondta, heti két alkalommal osztanak csomagokat. Már többnyire tudják, hol lehet megtalálni a menekülteket. A téglagyárban például vannak néhányan, akiket ők „őslakosoknak” is neveznek, mivel hosszabb ideje itt tartózkodnak. Idősebb pakisztániakról van szó, akik elindultak otthonról, de nincs pénzük továbbmenni, és azt se tudják, merre menjenek, és segítségük sincs. A velük való beszélgetés alapján az is kiderült, hogy sokan azért indulnak útnak, mert ismerőseik, akik már eljutottak valamelyik nyugati országba, interneten jelentkeznek nekik, és hívják őket is, hogy jöjjenek. De jellemző a tömegpszichózis is, hogy néhányan elindulnak, a többiek meg velük, aztán sokan már Görögországból legszívesebben visszafordulnának, a háborús viszonyok, a megpróbáltatás sokszor kétségbe esett lépésekre sarkallnak embereket.

A szabadkai iszlám közösség teljes mértékben adományokból, tagsági díjakból tartja fenn magát, a szabadkai önkormányzat éves szinten mintegy 100 ezer dinárt biztosít nekik, amiből a rezsiköltségeket tudják fedezni. Terveik között szerepel egy humanitárius egyesület megalapítása a segélynyújtás hatékonyabbá tétele érdekében.