Göncz Árpád sorsa egybeforrt a XX. század magyar történelmével; a volt köztársasági elnök előtt fejet hajt az egész nemzet és a demokratikus világ – mondta Kövér László, az Országgyűlés elnöke hétfőn a parlamentben. A házelnök a múlt héten elhunyt volt államfőre utódja, Mádl Ferenc szavaival emlékezett: „örökre teljesebbé és gazdagabbá tette az ország és valamennyiünk életét”.
Mint mondta, Göncz Árpádra akkor is tisztelettel gondolhatnánk, ha csak írói és műfordítói munkásságát ismernénk. A sorsa azonban úgy alakult, ő maga formálta olyanná, hogy aktív politikusként is általános tisztelet és szeretet övezte, népszerűsége, nagyrabecsülése hivatali ideje után is töretlen volt.
Kövér László felidézte, hogy október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján a Magyar Honvédség díszegységei félárbocra engedték a nemzeti lobogót a Kossuth téren. A leengedett lobogó új értelmet nyert azon a napon a rendszerváltozás utáni Magyarország első államfőjének elhunyta miatt – folytatta a házelnök.
Szavai szerint Göncz Árpád sorsa egybeforrt a XX. század magyar történelmével. A volt államfő életútját a második világháború, az 1956-os forradalom, a megtorlás évei, a kivárás évtizedei, majd a rendszerváltozás és az új magyar demokrácia megszületésének felemelő pillanatai kísérték. Göncz Árpád nemcsak elszenvedője volt a történelmi eseményeknek, hanem cselekvő módon formálta is azokat. Szembeszegült a fasizmussal és a kommunizmussal egyaránt, vállalva a mindenkori hatalom általi teljes ellehetetlenítést, akár az életveszélyt is – fogalmazott.
Emlékeztetett, hogy Göncz Árpád a második világháború idején részt vett a fegyveres ellenállásban, majd 1945-től a Független Kisgazdapártban politizált, a kommunista hatalomátvétel után állás nélkül maradt, és csak fizikai munkát vállalhatott. Hozzátette: a volt köztársasági elnököt az 1956-os forradalomban való részvétele miatt perbe fogták, és mint a Bibó-per másodrendű vádlottját, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Büntetéséből amnesztiával szabadult 1963-ban. A fogság ideje alatt megtanult angolul, így műfordítóként új hivatásra lelt – ismertette, megjegyezve: ötvenkét éves volt, amikor első műve megjelent nyomtatásban, irodalmi munkásságát számtalan díjjal ismerték el, vezető tisztségeket viselt a Magyar Írószövetségben.
Az Országgyűlés elnöke szerint a börtönévek után csak hivatása változott, hitvallása nem.
Kifejtette: Göncz Árpád kezdettől fogva aktív részt vállalt a demokratikus ellenzék tevékenységében, alapítója volt a Szabad Demokraták Szövetségének. Az 1990-es országgyűlési választásokon e párt képviseletében kapott mandátumot; 1990. május 2-án az Országgyűlés elnökévé, néhány hónappal később Magyarország köztársasági elnökévé választották.
Kövér László elmondta, a parlamentben elhangzó első köztársasági elnöki felszólalásában Göncz Árpád hitet tett a nemzet függetlensége, a szólás- és gondolatszabadság, a vallásszabadság, a társadalmi igazságosság és a demokrácia mellett.
