Egyre nő az esélye egy külföldi katonai beavatkozásnak az IÁ ellen Líbiában – véli Mattia Toaldo, a European Council on Foreign Relations nevű kutatóintézet munkatársa, a nemzetközi közösséget ugyanis meglehetősen nyugtalanítja, hogy zátonyra futott a politikai rendezés az észak-afrikai országban, miközben az IÁ mozgástere egyre nő.
A Pentagon egyik tisztségviselője szerint jobb megelőzni a bajt, és még azelőtt beavatkozni Líbiában, hogy az ország az iszlamisták újabb erődjévé válna. Márpedig az IÁ rendületlenül duzzasztja sorait azóta, hogy 2015 júniusában elfoglalta Szirtet. Becslések szerint 3–5 ezer dzsihadista található jelenleg az észak-afrikai országban, ám számuk feltehetően még nő.
„A szélsőségesek egy csaknem 300 kilométeres partszakaszt tartanak ellenőrzésük alatt, és egyre terjeszkednek. Mindössze 350 kilométerre vannak Lampedusa szigetétől, és a jó idő beálltával nagy lehetőség van arra, hogy átkelnek a Földközi-tengeren” – figyelmeztetett Jean-Yves Le Drian francia védelmi miniszter.
Az európaiakat a szélsőségesek észak-líbiai terjeszkedése aggasztja, az afrikai országok viszont az IÁ déli expanziója miatt nyugtalankodnak. A hatalmas, sivatagos terület elfoglalása különösen a szomszédos Niger és Csád számára rejthet veszélyeket. A gond csak az, hogy a helyi politikai erők megegyezése nélkül nem várható katonai beavatkozás Líbiában: először létre kell jönnie egy nemzeti egységkormánynak, amely azután segítségért folyamodhat a nagyhatalmakhoz. Addig is a szíriaihoz hasonló megoldásokat várhatunk: „azaz maradnak a légicsapások, a drónok, valamint a helyszínre küldött, kisebb létszámú különleges erők” – összegezte Mattia Toaldo.
A nemzetközi közösség által elismert bajdai kormány eközben további légicsapásokat szorgalmazott, illetve az ENSZ által 2011-ben életbe léptetett fegyverembargó azonnali eltörlését kérte, mivel az nehezíti a védekezést a szélsőségesekkel szemben. A kormányerők emellett megerősítették, hogy tudják, hol vannak az IÁ hadállásai, így a külföldi csapások esetén minimalizálni lehetne a civil áldozatok számát.
A külföldi légicsapások főként a szélsőségesek fellegvárának számító, tengerparti Szirtet céloznák. Emellett csapást mérhetnek a Tripolitól 1100 kilométerre keletre található Dernára is, amelyből júliusban a helyi erők az IÁ harcosait kiszorították a város szélére.
Az Egyesült Államok az utóbbi hónapokban szakértőket küldött Líbiába, hogy hiteles képet kapjon a helyzetről, valamint kapcsolatot teremtsen a helyi erőkkel, amelyek alatt a megosztott országot ellenőrző milíciákat kell érteni. Washington eltökélt abban, hogy csatlakozik egy újabb koalícióhoz, ugyanakkor nem akarja nyíltan a kezébe venni az irányítást, ezt a szerepet inkább Olaszországnak szánná, amely bizonyos feltételek mellett késznek mutatkozik egy beavatkozás levezénylésére. Ehhez valószínűleg Franciaország, Nagy-Britannia és néhány arab ország is csatlakozna.
Toaldo szerint megbízható helyi partnerek nélkül nincs értelme a beavatkozásnak, mivel az nem változtatná meg lényegesen a leosztást, ahogy azt a szíriai eset is mutatta. Isszandr El Amrani, az International Crisis Group észak-afrikai részlegének vezetője ezzel szemben úgy véli, hogy a csapásoknak lehet pozitív hozadéka is. „A beavatkozás visszavetné az IÁ terjeszkedését, csökkentené forrásait, és megnehezítené, hogy a szélsőségesek megszerezzék vagy lerombolják a líbiai kőolaj-kitermelés fontos létesítményeit, ugyanakkor egy kiterjedt katonai művelet tovább mélyítené a már létező politikai törésvonalakat” – mutatott rá Amrani.
