A világ legnépesebb állama produkálta a világtörténelem eddigi legszédületesebb ütemben zajló gazdasági fejlődését. Kína hatalmas és gazdaságilag folyamatosan erősödő ország. Ugyanakkor az utóbbi két évben az is nyilvánvalóvá vált, hogy ez a szédületes tempó nem tartható fenn örökké. Többször is napvilágot láttak olyan vészjósló híresztelések, hogy a gazdasági növekedés kifulladásával felszínre kerülnek különféle problémák, aránytalanságok, olyan világgazdasági megrázkódtatásokat okozva, amit mindannyian megérzünk majd. Aztán a magas rangú kínai tisztségviselők valamelyike tett egy olyan kijelentést, hogy urai a helyzetnek, a korrekciókat sikerrel végre tudják hajtani, a tőzsdék pedig az ilyen kijelentésekre rendre megnyugszanak. Kínában is vannak azonban életképtelen vállalatok és megfizethetetlen vagy erősen kockázatos, úgynevezett rossz hitelek. Márciusban például ezek finanszírozására 362 milliárd dollárnyi tőkét „ömlesztettek” a gazdaságba, minden várakozást felülmúlva. Soros György szerint a helyzet kísértetiesen kezd hasonlítani a 2007-ben és 2008-ban már megtapasztalt amerikai állapotokhoz. A kínai állami hírügynökség erre úgy reagált, hogy Soros már korábban is előállt hasonló nézeteivel, és jóslatai korábban sem igazolódtak be. Ma Csün, a kínai jegybank vezető közgazdásza éppen a napokban nyilatkozta azt, hogy a kínai gazdaság sokkal jobb állapotban van, mint azt a nemzetközi befektetők és intézmények közgazdászai gondolják. Soros viszont már a davosi világgazdasági fórumon is feltűnést keltett azzal, hogy a nagy kínai recesszió következményeinek kivédését célzó stratégiáját vázolta. Nagyon érdekes ilyenkor megfigyelni, hogy az eleresztett szavak mennyire tudják befolyásolni a gazdasági hangulatot, azon keresztül pedig a tőzsdéket. Természetesen nagyon nem mindegy, hogy ki mondja. Ha a kínai jegybank vezető közgazdásza vagy Soros mond valamit, annak, bizony, van hatása.
A kijelentéseken és utalásokon túl ha megvizsgáljuk a tényeket, a kínai gazdaság egészében az adósság már tavaly is meghaladta a GDP két és félszeresét. Ezen belül az államadósság viszont csupán a bruttó társadalmi termék mintegy 40 százalékára rúg, ami nem vészes ugyan, de növekvő tendenciát mutat. Az ország óriási devizatartaléka is apadni kezdett. Az elmúlt egy évben a csaknem 4000 milliárd dolláros szintről 3200 milliárdra csökkent, ami azonban még mindig elképesztő pénzmennyiség. Szerbiai perspektívából a tudományos fantasztikum kategóriájába tartozik.
MULDER ÜGYNÖK SZERINT IS...
A klasszikus elmélet szerint a forgalomban lévő pénz mennyisége és annak értéke fordítottan arányos. Mi itt Szerbiában a 90-es évek elején megtapasztaltuk, milyen hatása van annak, ha elkezdik a pénzt nyomtatni. Az akkori eset is igazolta, hogy a sok pénz keveset ér. Negyed évszázad távlatából azonban mára már nem is tűnnek olyan meredeknek azok az elméletek, melyek szerint rajtunk kísérletezték ki, hogyan lehetne pénzt nyomtatni úgy, hogy az mégse vezessen inflációhoz. A szakirodalomban is így olvasható: az utóbbi két évtized tapasztalatai azt mutatják, a pénzmennyiség és az infláció kapcsolata egyre instabilabbá válik. Ezért lehetett a 2008-as világgazdasági válságot is pénznyomtatással, a mennyiségi könnyítés eszközével kezelni, mert megvan a kulcsa, hogyan lehet a pénzromlást mint káros mellékhatást semlegesíteni. Pedig a józan logika továbbra is azt mondja, a több pénztől még nem lesz több az áru is. Ha ugyanakkora termékmennyiségre osztjuk el a megnövekedett pénzmennyiséget, akkor egységnyi termékre több pénz jut, tehát emelkednek az árak. Fox Mulder ügynök szavaival élve azonban: „valami történhetett a 90-es években”. Lehet, hogy valóban az itteni folyamatok vizsgálata segített bizonyos felismerések megszületéséhez. Ez még természetesen nem bizonyítja, hogy szándékos emberkísérlet zajlott, de nem is zárja ki.
AZ ELKÖLTÖTT PÉNZ NEM VÉSZ EL...
Az inflációt emellett nemcsak a forgalomban lévő pénz mennyisége befolyásolja, hanem annak forgási sebessége is. A pénz ugyanis, ha elköltik, azzal nem vész el, csak tulajdonost vált. A forgási sebesség alatt azt értjük, hogy egy év alatt átlag hányszor költik el a gazdaságban forgó teljes pénzmennyiséget. Az sem mindegy azonban, hogy mit számolunk: csak a reálgazdasághoz köthető pénzmozgást vesszük-e figyelembe, vagy az értékpapírok, kötvények, részvények piacán zajló tranzakciókat is. Másrészt pedig a pénzpiacon is létezhet valami hasonló, mint amit a fizikában relativitáselméletként ismerünk. A tér, idő és tömeg, illetve az idő és a sebesség viszonyaiban tapasztalható törvényszerűségek a pénz esetében is működhetnek. Még olyan összefüggések is, hogy ha jó az idő, a tömeg lemegy a térre. Ha pedig kevés a pénz, a tömeg akkor is lemegy a térre. Csak míg előbbi esetben egy vidám és mosolygós, utóbbiban egy feldühödött tömeggel kell számolni. Lehet azonban, hogy ma már ez is viszonylagos csupán…
