A XVI. Vajdasági Suliszínház Fesztivál ötödik, bánáti elődöntője, amelyet a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete az anyanyelvápolóknak szervezett, s a muzslyai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színháztermében május tizenharmadikán tartott meg – a Suliszínház Fesztivál idei elődöntői közül a legtömegesebb és az egyik legsikeresebb volt.
A díjazottak a zsűri két tagjával
Tizenegy helység iskoláinak majd háromszáz tanulója tizennégy jelenetet játszott el a zsűrinek – Nagy Margitnak, a VMPE elnökének, Takarics Róbert főszervezőnek és Jódal Rózsa írónak, valamint a hatalmas termet zsúfolásig megtöltő diák- és felnőtt közönségnek. Bizony négy helységben nem is csak egy, hanem két-két jelenettel is nagy odaadással és lelkesedéssel készültek, hogy minden kicsi és nagy diákjuk – elsősorban diáktársaik, tanárjaik és szüleik előtt – megmutatkozhasson, s hogy a csoport egész évi odaadó munkájára rátegye a koronát. A surjáni csapat először mutatkozott be, s habár még érezhetően törik a nyelvet és erős akcentussal beszélnek, szemmel láthatólag élvezték a játékot, s nemcsak értették a mondandójukat, hanem olyan beleéléssel játszották el Molnár U. Éva rendezésében Megjárta Jancsi címmel bemutatott jelenetüket, amely a Kutya szeretne lenni című népmesén alapszik, hogy közben még vidáman dalra is fakadtak, a Gazda szerepét akkurátus jovialitással és kellő szigorral játszó Törőcsik Andrej pedig játékáért oklevelet kapott.
Nem könnyű kamasznak lenni (Nagybecskerek, Robci panaszai)
A már „haladók" határozott nyelvi fejlődésről, nem lankadó lelkesedésről, ötletgazdagságról és kreativitásról tettek tanúbizonyságot. Darabválasztáskor sokan nyúltak a tiszta forráshoz, a mesék, főként a népmesék nagy igazságokat rejtő tiszta, szép nyelvezettel megőrzött szövegeihez, de akadt híres írók műveinek értő dramatizálása, sőt egy érdekes, eredeti színfolt: a határozottan tehetséges módosi Spacsek Olivéra nyolcadikos tanuló írói babérokra törve két jelenetet is írt. Egyet – A játszma című jelenetet – a módosi anyanyelvápolóknak, amelyet Monić Lídia anyanyelvápoló tanítónő fordított magyarra és rendezett meg, a kétnyelvű családban felnövő Olivéra ugyanis beszéli a magyar nyelvet, de írásban még jobban fejezi ki magát szerbül. Szellemes, jópofa szövegében a Jó és Rossz, illetve az Angyal és az Ördög vetélkedik egymással, s persze a Jó győz. Ötletes jelmezeiket a zsűri díszoklevéllel jutalmazta. Olivéra a másik, Melyik mesében vagyok? című jelenetét, amelyben sok humorral és bűvészi ügyességgel keveri össze négy közismert mese és meseregény történetét és szereplőit, amelyekből háromnak is egyik fontos szereplője a Farkas, szintén ő ügyeskedte, keverte-kavarta össze a nezsényi anyanyelvápolók nagycsoportja számára, amelyet zajos sikert aratva Ábel Kornélia óvónő fordított le és rendezett meg. A Farkast, akin végül összevesznek a mesék szereplői, hogy hát voltaképpen kinek a jogos „tulajdonát" is képezi, olyan virgoncsággal és leleménnyel alakította a harmadikos Gabona Adrián, hogy alakításáért díszoklevelet kapott. Olivéra pedig a Melyik mesében vagyok? ötletéért, valamint A játszma érdekes szövegéért egy közös szövegírói oklevelet vihetett haza. Nagyon érdekes kísérlet volt Petes Erzsébet anyanyelvápoló pantomimjelenete, amelyet La Fontaine A tücsök és a hangya meséje alapján rendezett meg a magyarittabéi nagycsoportosokkal. Lélegzetállítóan szép és művészi volt elgondolásban is, kivitelezésben is, amikor a lustácska Tücsökvirtuózt alakító Kincses Teodor saját lila sálján átszellemülten hegedül. Egy percre szinte megérintett bennünket a Csoda. Petes Erzsébet természetesen a pantomim rendezéséért, Kincses Teodor pedig művészi játékáért részesült díszoklevélben.
– A vár már a miénk! – Csípőre tett kézzel a díjazott Móri Dávid (Ürményháza, A huszti beteglátogatók)
A muzslyai „csipet-csapat" (VMPE NOK) Lukács Gabriella rendezésében és színpadra alkalmazásában Grimm Holle anyóját játszotta el jól kidolgozottan, rengeteg ötlettel (pl. a papíralmák, a játszókarikás kút alkalmazása stb.) Ők sikeres összejátékukért részesültek díszoklevélben. A VMPE NOK (a muzslyai és a nagybecskereki Szervó Mihály és a Sonja Marinković Általános Iskola felsős diákjai) két sokszereplős, látványos jelenettel is felléptek, mindkétszer Lukács Gabriella tanítónő rendezésében. Először Sue Townsend nagysikerű Adrian Mole naplója című népszerű regényét alapul véve, és saját kamaszos vágyaikat, kudarcaikat és örömeiket is beleszőve adták elő Robci panaszai című (voltaképpen ez csak a cím kezdete, mert maga a cím igen-igen hosszú) jelenetüket, beleadva minden kamaszos vágyakozásukat, dacukat, kételyüket, csalódásukat és rajongásukat. Ezt a nagyszabású, nagy közönségsikert arató alkotásukat a zsűri rendezési díjjal jutalmazta, főszereplőjét, a nyolcadikos Tóth Róbertet pedig alakításáért díszoklevéllel. Másik bemutatkozásuk (a délután folyamán ez tulajdonképpen már a harmadik volt, az idén valósággal megtáltosodtak) a Ki itt a király? – Történetek Mátyás királyról, ahogy a Bolond látja című és alcímű mozgalmas, fordulatos jelenetük is rengeteg tapsot kapott. Nagyszerű szereplőgárdájukból ketten is díszoklevélben részesültek: a Bolondot alakító Margit Melitta, valamint a Szakácsnét és a Csaplárnét megszemélyesítő Sziveri Emese, mindketten ötödikesek.
Piroska, a három kismalac és a virággal kedveskedő farkas (A nezsényi nagycsoport, Melyik mesében vagyok? Középen virággal a díjazott Gabona Adrián)
Az ürményháziak Szórakoztató Szóra késztető csoportnak ezúttal kiváló, ritkán játszott szerzőre esett a választása. Viola Lujza magyartanárnő Jókai Mór A huszti beteglátogatók című művét rendezte és alkalmazta színpadra. A szépen, jól artikuláló, remek összjátékú csoport vezetőjét végül a kiváló játéklehetőséget biztosító dramatizációért jutalmazták díszoklevéllel, játékáért pedig a körmönfontan ravasz Rhédeyt alakító nyolcadikos Móri Dávidot, aki úgy „kúrálja ki a várából" a gazdát, hogy az csak az utolsó pillanatban kap észbe – persze már későn.
Ejnye, maga mindent összekever! (Bóka, A bugyuta ember)
A találkozón sok volt a szemet gyönyörködtető, színgazdag, fantáziát megmozgató jelmez. Ezúttal a módosiak (A játszma, Monić Lídia tanítónő rendezésében) és a nezsényi anyanyelvápolók kiscsoportja (A három pillangó, anyanyalvápolójuk Ábel Kornélia) vihetett haza díszoklevelet a jelmezeiért. – Tamásfalva anyanyelvápolói A kiskondás c. népmesét dolgozták fel sok leleménnyel, Szarka Edit tanítónő rendezésében. Az Anyát megszemélyesítő Ninkov Natália díszoklevélben részesült. – Sikeres anyanyelvápolásért három csoport kapott díszoklevelet : 1. a homokrévi csoport (Szirák Katalin anyanyaelvápoló saját szövegét rendezte meg Gyere velem a vásárba címmel); 2. a bókai Molnár U. Éva tanítónő rendezésében A bugyuta ember című felvidéki népmesét mutatták be); és 3.: az először fellépő surjáni (Molnár U. Éva rendezésében a Megjárta Jancsi című népmesét adták elő, átélt szerepmegoldásáért Törőcsik Andrej részesült díszoklevélben).
Kié legyen a vadalmáról lehullott alma? A fáé, a nyúlé, a mackóé, varjúé, vagy a süné?
A pálmát ezúttal a maradéki nyanyelvápoló csoport vitte el, amely az Almamese című népmesét mutatta be. Színpadra alkalmazta és rendezte Halász Gyöngyvér oktató. A csoport olyan természetességgel, könnyedséggel, humorral „vette a lapot", alakította saját mai diákos világlátásához a szöveget, hozzá-hozzáfűzve szellemes „beszólásait", kommentárjait, pl: „Bocsánat, ez egy másik meséből való!", annyira „mai" nyelvet beszélt, diákfejjel gondolkozott, olyan egyedi, mókásan , groteszkül stilizáltak voltak a jelmezeik, a reagálásaik, hogy nem volt kétséges: övéké a legjobb előadás.
Kutya szeretnél lenni? (Surján, Megjárta Jancsi). Jobbról a díjazott Törőcsik Andrej
